Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - :-( Tükörtopik :-) (Dallos Jenő karikatúráival)

35 AUGUSZTUS iflQjff HU DAP EST Aquarius29: Sziasztok! Én 1998 óta lakom Budapesten, 2003 óta saját lakásban Angyalföldön. Budapest jó oldala: a nyüzsi, pörgés, éjszakai élet és mozgáslehetőségek, választék, sokaság. A hátrányai: a nyüzsi :), a lökdösődés, a választék nem feltétlenül jelent minőséget is, inkább mennyiség van! boleron: Én meg vidékre szeretnék menni pár év múlva. Budapesten születtem, de mára már nem sok maradt abból, ami volt és ami még ide kötne. Előnye csak azoknak van szerintem, akik kevés szabad idővel rendelkeznek, és nincs elég idejük például bevásárolni vagy nincs elég idejük egyáltalán bevásárolni, meszszebbre elmenni egy film kedvéért, egy színdarab kedvéért, vagy olyan tevékenységeket folytatnak, amihez a város nagyobb lehetőségeket nyújt. Igazából minden hátrány oka az egyre kevesebb szabad idő. Talán. tua ta: Én 11 éve élek Pesten, de ma is abszolút vidékinek érzem magam. Én egy Fejér megyei kis településről jöttem, és a mai napig nem tudtam megszokni a pesti életet. mókusmancs: Mi a párommal két éve élünk Pesten, mindketten vidékről származunk, de mi nem is akarunk megszokni itt. Egyelőre a suli és a meló miatt kényszerűségből maradtunk, de amint sikerül saját lakást vennünk, költözünk vissza. Egyszerűen nem értem meg, hogy itt az emberek simán átgázolnának a másikon, ha nem térnének ki előlük. És ezt szó szerint és képletesen is értem. A legrosszabb, hogy észrevettem: csak idő kérdése, és én is képes lennék átvenni ezt a közönyös-kérges mentalitást. Ez a kisközösségekből jövőknek egyszerűen tragédia. gentry: Számomra furcsa olvasni, hogy sok vidékről felköltözött nem érzi jól magát Budapesten. Én tíz éve költöztem ide, és nincs az a pénz, amiért itthagynám ezt a várost, nagyon jól érzem magam. A baráti köröm 99 százaléka is budapesti, az egykori vidéki lakhelyemről egy-két emberrel vagyok csak kapcsolatban. Általában évente négy-öt alkalommal megyünk le a szülőkhöz, de akkor is általában csak egy napra, nekünk a vidékből az is sok. Most a hétvégén extrém hosszú időn keresztül voltunk lent (péntek éjszakától vasárnap délutánig), és mikor hazaértünk a nejem azt mondta, „annyira jó, hogy itt élünk". Szóval van ilyen is. Ja, és egyébként rólam sok ismerősöm nem is tudja vagy csak több hónapos ismeretség után tudja meg, hogy alapból nem vagyok budapesti, mert én magamtól nem mondom, és nem is látszik rajtam. Persze le nem tagadom, de én biztos nem hozakodom elő vele. Bacilus: Én már vagy vagy nyolc éve vagyok itt. A szülőket szoktatni kell. Előbb még hetente hazajársz (attól függ persze, hogy milyen messze laknak), aztán kéthetente, aztán havonta, aztán ők jönnek, ha látni akarnak téged (ez jobb?). Én régebben hetente hazajártam, de most már csak akkor, ha nagyon muszáj (karácsony, húsvét, halottak napja stb.) Persze régebben könnyebb volt (akkor még volt MÁV-szabadjegyem), meg most már dolgozom, a francnak van kedve még zötykölődni a vonaton, örülök, hogy kicsit pihenhetek. Otthon meg már alig van cuccom, halálra unom olyankor magam. Szerintem senki sem lehet egyszerre két helyen otthon, vagy ez nagyon nehéz. I Ia itt akarsz maradni, akkor próbálj meg valahogy beilleszkedni, ismerősöket szerezni stb. Kis: Én is 4 éve élek Pesten és havonta kétszer járok haza. Én is a fokozatos csökkentés híve vagyok. Azonban amíg az egyetemre járok, és a szüleim tartanak el, addig nem tehetem meg, hogy nem járok haza. A rengeteg barát és ismerős, hivatalos hivataltalan ügyek engem is idekötnek. Engem is nagyon idegesít az utazás, pláne, hogy gyakran állva kell utaznom a buszon. Én sem tudom, mi lesz, ha elmondom nekik, hogy itt szeretnék letelepedni. Valóban otthon csak egy helyen érezheti magát az ember, és jómagam is inkább idekötődöm. Egyszer csak megértik a szüleim, hogy nem járok haza rendszeresen. Megértik, hogy külön családot fogok alapítani, és az lesz az első. Persze ha majd megöregednek, akkor magamhoz veszem őket, és mindent megadok nekik, amit tőlük kaptam. Szeretetet. :o) Dallos Jenő karikatúrája