Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Tábori László: A pesti ember

33 AUGUSZTUS flflSf

l

BUDAPEST gyereket nevelni, feleséget letolni, rádióhullámokon át a körúti villamoson. Csendes könyvtárban fennhangon reklamálni, kölcsönzött könyvritkaságban lehetőleg golyóstollal aláhúzogatni, mások által keresett köteteket határidőre vissza nem vinni. Fénymásolni - olvasás helyett A/4-es lapokat gyűjteni. Zajban élni, hiányától szenvedni, hazaérve rádiót, tévét, magnót, porszívót, kávédarálót, NDK-turmixgépet azonnal bekapcsolni, s átdörömbölni a szomszédnak, mert hangosan ugat a kutyája. Nyilvános vécében falra vizelni, kézmosó csapot nyitva hagyni, törülközőt letépni, szappant - feltéve, ha van - ellopni. Vécés néni tálkájába leszakadt kabátgombot dobni. Lógó orral a járdát figyelni, ürüléket kikerülni, falig parkoló kocsikat, hipp-hopp, átugrani. Mosolyt mellőzni, ápolatlanul járni-kelni, testszagától meg nem válni, háromnaponta beretválkozni. Cipőt nem tisztítani, úgyis mocskos lesz néhány perc után. Társalgás közben szavadba vágni, másokra oda nem figyelni. Levélre nem válaszolni, telefonon vissza nem hívni. Találkozóról elkésni, bocsánatot emiatt nem kérni. Nyelvet kerékbe törni, hadarni, hangokat elnyelni, Arany, Kosztolányi, Márai nyelvét megcsúfolni, töltelékszavakat gagyogni. Betegen dolgozni, egészségesen beteget jelenteni, attól függően állami vagy magáncégnél dolgozunk-e. Ingyen kajáért bármilyen blőd tájékoztatót, előadást végigülni. Sajtos pogiból két marékkal elragadni, szendvicset távollévő férjnek, feleségnek, gyermeknek zsebre gyűrni, italból bőven kortyolni, közben az előadót szapulni. Panaszkodni - mindig és mindenkire. Sajnáltatni magunkat, azt hinni, hogy mit sem tehetünk sorsunk jobbra fordítása érdekében. Szeret reklámhordozó lenni. Trikón, ingen, műanyagzacskón érthetetlen, sőt, olykor értelmetlen jelmondatokat viselni. Testét ázsiainak vélt rajzokkal teletetováltatni. Hasonló krikszkrakszokkal minden falat összefirkálni, művészetnek kikiáltani az értelmetlen jeleket. Nyaktörő helyekre felkapaszkodni, sziklamászóknak elérhető tűzfalakra színes ákombákomokat fröccsenteni, s ezt jó heccnek képzelni. Megkérdezésed nélkül rágyújtani, dohányfüstöt rád fújni, eladóként az üzlet előtt cigizni, miközben odabenn ellophatják a fél butikot. Újságodba gátlástalanul beleolvasni, a blőd hírekre hangos megjegyzést tenni, s megsértődni, ha nem válaszolsz tolakodó közléseire. Szeret kánikulában, nyilvános helyeken, villamoson, utcán - enyhén szólva - hiányos öltözetben megjelenni. Szőrös, izmos karokat mutogatni vagy kerekded női formákat közszemlére kitenni. A pesti ember imád mindenen megsértődni, azt hinni, hogy az emberiség tartozik neki - készpénzzel, külföldi nyaralással, jó állással, örök élettel. Ha ez így van, akkor tulajdonképp mit keresek én itt? Hogyhogy mit? Hát pesti ember vagyok én is. • Virág Benedek utca 4. ISMERETLEN FESTŐ