Budapest, 2005. (28. évfolyam)

1. szám január - Tamás Pál: Városi rezsimek és városi identitások

BUDAPP, S T 2005/1 JANUÁR 2 Városi rezsimek és városi identitások Szöveg: TAMÁS PÁL Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Egy közép-európai kutatás tanulságai A közép-európai nagyvárosok sorsa, gazdasági és társadalmi fejlődése, bár sok vonatkozásban ugyanabba az irányba mutatott, jellegzetesen eltért a körülöttük meghatározott régióétól. Sokáig eltért etnikumával: de azután a népességmozgás, a háborús kataklizmák és a falusiak beköltözése, úgy tűnt, a különbséget elolvasztja. Eltért sokkal tovább gazdaságilag és technológiailag: ide összpontosultak a tudástermelés, a korszerű technológia, a globális szolgáltatások helyi leágazásai, a régió és a külvilág közötti kapcsolatok legfontosabb érintkezései. • Amikor a modern új volt a régióban, a hagyományosabb világba beágyazott nagyvárosok képezték szigeteit. Amikor már bomlani vagy leépülni látszott, ismét csak a nagyvárosok haladták meg először a közép-európai modernitás klasszikusabb változatait. Ezt a sajátságos aszinkronitást - ugyan formái változtak -, úgy látszik, a történelem a mi vidékeinken hosszabb időre előre programozta. A sajátságos különbség - bármennyire is puhultak a nagyvárosok körzethatárai, bármennyire is metropolitán területekről kezdünk itt is beszélni - minden jel szerint uniós belépésünk után ismét megragadhatóbbá válik. Miközben ugyanis a kontinentális hatások épp a nagyvárosokon keresztül lesznek érezhetőek vagy kitapinthatóak, a metropolisok és szélesebb vidékük közötti különbségek megmaradni látszanak. Ugyanakkor az egyes új tagállamok sikereit vagy esetleges és viszonylagos jövőbeli lemaradását nagymértékben nagyvárosaik integrációs képessége, illetve újdonságtermelő kompetenciái fogják meghatározni. Közép-Európa nagyvárosainak az ebben az okfejtésben elrendezhető potenciálját többfajta módon lehet összevetni. Ebben a rövid írásban két szempontot: a nagyvárosok legmodernebb szolgáltatási ágazatainak fejlettségét, illetve jelenlétét, valamint a városhoz kötődés ettől egyébként nem független formáinak működését próbáljuk megmutatni Budapestre vonatkoztatva. Verseny, változatos esélyekkel A nagyvárosok az ipari robbanás előtt is koordinációs központjai voltak a különféle, a szélesebb gazdasági és társadalmi mozgásokat befolyásoló hálózatoknak. Ilyen szerepük még egyértelműbbé vált az iparosodással. Egy időben sokan azt hitték, hogy az információs technológiák feleslegessé vagy legalább is kevésbé központivá teszik a városokat mint a javak, képességek és termékek piactereit. Ma már tudjuk, hogy szerepük a posztindusztriális rendszerekben sem csökkent igazán. Ha Kelet-Közép-Európa öt nagyvárosát (Budapestet, Bukarestet, Prágát, Szófiát és Varsót) hasonlítjuk össze Európa egyik nagy „globális" városával (Párizzsal), a városlakók foglalkozásszerkezete ezt a mozgást világosan jelzi. E modern szolgáltatási szektor foglalkoztatottsági erejét tekintve a régión belül Varsó tűnik a legközelebbinek a mintaként választott párizsi szerkezethez. Ha viszont a városok foglalkoztatásszerkezetét ennél szélesebb körben vizsgáljuk, kiderül, hogy a többiekhez képest Budapesten kimagaslóan magas a köz- és szakigazgatásban dolgozók aránya. Míg nálunk a teljes foglalkoztatottak közel egyötöde ezen a területen dolgozik, addig a régió többi fővárosában ez a hányados sehol sem magasabb hét és fél százaléknál. Az ország igazgatása tehát - legalábbis a létszámokkal mérve — nálunk sokkal erősebben koncentrált, nemcsak mint Lengyelországban, amely hagyományosan többközpontú, hanem mint akár Csehországban is. A Kelet-Közép-Európa kontra Párizs összevetésből ugyanakkor nemcsak az világlik ki, hogy - megint csak Varsó kivételével - a modern gazdaság kiszolgáló ágazatai a városokban foglalkoztatottak 14-18 százalékát jelenítik meg a Párizsban észlelt közel egyharmaddal szemben, hanem az is, hogy az iparban foglalkoztatottak aránya a mi metropolisainkban még mindig átlagosan több mint kétszer magasabb (Bukarest és Szófia esetében pedig legalább háromszor-négyszer akkora), mint Párizsban. Mérlegen a szolgáltatások Ha más mérésekben a szolgáltatások szakosodottságát vizsgáljuk, akkor ismét az figyelhető meg, hogy Varsó és bizonyos mértékig Prága mutatói jobbak, Szófia, valamint Bukarest a legkevésbé specializáltak. Budapest A foglalkoztatottság százalékában 1995 2001 1994 2001 1994 2001 1996 2000 1994 2001 1994 2001 Feldolgozóipar 18,1 14,4 - 24,3 14,8 10,5 - 17,3 25,6 14,8 8,4 6,1 Pénzügyi szektor 3,5 3,4 - 2,8 3,2 4,9 3,2 6,0 7,8 11,1 8,9 Ingatlan, bérlet, üzleti szolgáltatás 6,5 11,2 - 11,5 12,7 12,8 - 13,6 14,9 15,0 18,2 22,2 Modern szolgáltatás 11,0 14,6 - 14,3 15,9 17,7 - 16,8 20,9 22,8 29,3 31,2