Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Vásárhelyi Tamás: Budapest természetesen

horgásztársaság által telepített halak élnek, és bizonnyal természetes mó­don betelepedett „szeméthalak" is. A horgászok mesélnek egy hatalmas harcsáról is, amelyet már többen majd­nem kifogtak, de végül mindig ő fog ki rajtuk. A parti nádas és gyékényes, a mederfenék iszapja (mert van fe­neke) sok vízben fejlődő rovarnak ad életlehetőséget. Nem hiányoznak a víz felületén futkosó molnárpoloskák sem, pár éve hat fajukat tudták a ku­tatók azonosítani. Magam gyerekko­romban egyszer egy mocsári teknőst laha a fazekakba is bőven jutó folyami rák helyét az amerikai cifrarák foglal­ta el Európa nagy területein. Ugyan­akkor a városi folyószakaszon hatal­mas számban úszkálnak és keringe­nek a viharsirályok és dankasirályok (amelyek reggelente városszéli sze­méttelepeken is tömik a bendőjiiket), tőkés récéket látunk, és tavasszal-ősszel vadlibák, gémek, kárókatonák húznak északról délre vagy vissza a Duna fö­lött. Az ő madártávlatukból jól lát­szik, hogy a Vizafogó nem lakótelep, hanem egy öböl volt eredetileg. Ide terelték be, a folyómedret elrekeszt­ve, a Fekete-tengerből nyaranta ívni (ikrákat rakni és azokat megterméke­nyíteni) felúszó, többméteres vizákat. így ment ez, amíg a vaskapui vízi erő­mű meg nem akadályozta e hatalmas halak heroikus vándorútjait. Nem messze innen érkezik a Du­nába a Rákos-patak vize, amely az utolsó kilométereken betoncsatorná­ban fut, sem rák, sem valamirevaló vízi lény nem terem meg benne. A Feneketlen-tó vizében a kezelő fogtam ott, páncéljába egy név volt durván bevésve. Ma számos ékszer­teknős él a tóban. Akváriumi nevelte­tésüket az is mutatja, hogy szelíden bevárják az embert. Nyilván akkor kerülnek ide, amikor már kinőtték a gyermek párliteres akváriumát. Kide­rült, hogy képesek áttelelni Magyar­országon. Ez a faj természetes vize­inkben is megjelent és terjed. Budapest by night Nem az éjjeli pillangókról lesz most szó, és még csak nem is a lámpafény­re érkező éjjeli lepkékről. „Ezt írd meg! - mondja természet­járó fiam. - Tegnap este felmentünk a Normafához, és útközben sünöket láttunk, nyesteket a Moszkva téren és a magas házakkal beépített Lövőház utcában is, aztán kétféle baglyot hal­lottunk, végül odajött hozzánk egé­szen közel egy sánta kutya, és kide­rült, hogy róka\" Egy másik ismerős hosszan meséli, hogyan randalíroznak éjszakánként a padlásán a nyestek, melyek már teljesen szétrágták a szi­getelést. Nem tudja, hogy szabadul­jon meg tőlük, állítólag 15 kilométer­ről is visszajönnek. A harmadik csa­ládban gyerekek vannak. Esténként együtt nézik az ablak sarkából, hogy a Híradó idejében micsoda ruganyos mozdulatokkal ereszkedik alá „az ő nyestjiik" a veranda egyik oszlopán. Van, aki azt figyelte meg, minden es­te fél és háromnegyed kilenc között hagyják el a padlását a denevérek.

Next

/
Thumbnails
Contents