Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Bogárdi Mihály: Arányi Lajos emléktáblái a budai várban

15 JÚNIUS

2005

/6

BUDAPEST Arányi arról is intézkedett, hogy tízévenként a betűket fekete festékkel újrafessék, erre azonban aligha került sor. Meglepő, hogy csak 1868-ban jelenthette, „hogy a budavári emlék táblák már egészen elkészültek. Elnök úrőméltóságától a budai házi urakhoz ajánló levelet nyervén, az első 5 táblát már jövő héten föl fogja rakni", amit a Bizottmány örömmel vett tudomásul. Ez tehát annak magyarázata, miért is van két dátum a táblákon. A háztulajdonosok részben örömmel, részben közömbösen fogadták a táblákat, de olyan is volt, akit csak nehezen lehetett rábeszélni a tábla elfogadására. De ki is volt hát dr. Arányi Lajos orvos-professzor, a műemlékvédelem e korai, lelkes kezdeményezője? 1812-ben Komáromban született. Apja Lostainer (Losteiner?) József (A ntal?) sóhivatal nok, aki azonban korán meghalt. A kisfiút Budán élő nagybátjvja, Stróbly (?) Márton és felesége vette magához. Itt igen gondos nevelésben részesült, nyelveket, festést, zenét, sőt esztergálást is tanult. A pesti egyetemen szerzett orvosi, sebész-szemészszülész oklevelet. Bene Ferenc neves belgyógyász mellé került tanársegédnek, majd külföldi tanulmányutakon fejlesztette tudását. Rajzolási, festészeti készségét, kézügyességét felhasználva néhány év alatt háromezerötszáz kórbonctani preparátumot készített, és remek anatómiai ábrákat rajzolt. Ezekkel alapozta meg az Anatómiai Múzeum gyűjteményét. (Most az Orvostörténeti Múzeum őrzi egyik, négyéves korában elhunyt gyermeke bebalzsamozott holttestét, melyet a bizarr apa székre ültetve egy üveghengerbe helyezett, és az íróasztalán őrzött.) Arányi vezette be Magyarországon a törvényszéki orvostant, 1844-ben kórbonctant kezdett tanítani, s 1864-ban jelent meg az általa írt, első kórbonctani tankönyv. Sőt olyan gépet is szerkesztett, mellyel a szívműködést tudta demonstrálni! Európai tanulmányútja során tapasztalta, hogy Német-, Olasz- és Franciaországban mennyire foglalkoznak a múlt építészeti, művészeti emlékeivel. Hazatérte után bejárta az országot, s különféle fórumokon agitált az építészeti emlékek megőrzéséért. Tervet dolgozott ki és költségvetést készített a leégett Vajdahunyad vára rekonstrukciójára, alapítványt hozott létre, pénzt gyűjtött a munkálatokhoz. A középkori várakhoz való vonzódását mi sem jellemezhetné jobban, mint hogy élete utolsó éveiben Nagymarosra költözött, s a szeretett visegrádi várat naphosszat nézegette. Érdemei elismeréseképpen az uralkodótól hunyadvári előnévvel nemességet kapott, az MTA tagjául választotta, s számos megye régészeti társulatának lett tiszteletbeli tagja. Arányi Lajos igazi polihisztor volt. Uj tudományágakat, új módszereket honosított meg Magyarországon, s emellett a múlt emlékeit, különösen a középkori építményeket igyekezett megóvni a pusztulástól. Tisztelettel emlékezzünk az 1887-ben elhunyt kitűnő orvosra, műemlékvédőre, ha a budavári utcákat járva megpillantjuk e régi kőtáblákat! • imiMaHiHHMi _ >

iiw'i MIIWMlWIiiWaaBwM Uri utca 51-53. A klarisszák kolostora