Budapest, 2005. (28. évfolyam)
1. szám január - Fodor Béla: B.ú.é.k. Budapest?
23 JANUÁR 2 00 5/1 BUDAPEST seprő, a postás, az újságkihordó, a borbély, a szabóinas, a hordár, a szemétkihordó, a hivatalszolga) és adta át köszöntőlevelét. Természetesen az eseményhez illő borravaló reményében. így ír erről Táncsics Mihály veje, Csorba Géza, a naplójában: „1875. január 1. péntek, Újév napja. Későn keltünk, reggelit csináltam. Jött a házmester fia visitkártyával gratulálni. (Jól kezdődik, gondolám a pénzosztogatáskor.) Reggelizés közben a Tátray inasa hozta az emlékeztető újévi gratu!atiót, névjegyekre írt betűkben, amiért az ő markát Lónyai-picula nyomta 6-os értékben. Jött a szobainas is. 0 is gratulált. Én is neki (hatosban). " megint eljöttem én, legelső reggelén ; sok jó kivanatot, sok boldog, jó napot! tegyen rs e nazuu ez Új esztendőben. Áldás és békesség de nagyon és bőven, Éléstárban élet, a pinczében jó bor, Töméntelen jószág az udvaron lábon. Legyen minden, mire szükség itten nagyon Gyarapodjék nagyban a szerzendő vagyon Szóval ez esztendő legyen jót hozandó: Boldog új esztendőt mond a levélhordó. Kitűnő tisztelettel Borbély András m. k. levélhordó Budapest. A jókívánságokhoz kapcsolódó díszes nyomtatványok aztán, ahogy a békebeli jó világ annyi más szokása, eltűntek az idő kútjában. Átvették szerepüket a képeslapok. Az egyszerű szövegek, a humoros rajzok meg a szimbolikusak: a szerencsemalaccal, kéményseprővel. Mostanra meg már csak egy sms-t küldünk el divatosan egymásnak, vagy föllövünk egy körlevelet a világhálóra. Hogy aztán ki fogja azokat még egyszer megtalálni, ahogy mi megtehettük, hogy be is mutassuk ezeket a klasszikusan szép, közös örökségünket alkotó nyomatokat az Olvasónak az ünnepről megemlékezve? Senki, bizony, soha többé. • lidő néha bajt okozott, l'tt bú-bajokat hozott, |z az új esztendő, §;ban legyen bővelkedő!.