Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Saly Noémi: Szerelem emléke, viráglámpa

33 MÁJUS 200S/S DU D A P E S T Városi ember általában nem nézegeti a városi fákat. Jó esetben akkor akad meg rajtuk a szeme, amikor virágoznak. Rossz esetben akkor; amikor meghalnak, vagy kivágják őket. / Eletük, sorsuk van pedig, amely néha embersorsokkal is összefonódik. A következő néhány hónapban budapesti famatuzsálemekkel és más botanikai érdekességekkel barátkozunk. Lesz olyan is, amelyikért külső kerületekbe kell zarándokolnunk, de némelyikre itt a szomszédban, egy parkban vagy kertben is rácsodálkozhatunk. Szerelem emléke, viráglámpa Szöveg: SALY NOÉMI Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ • A Rózsadomb felé kanyarodó 49-es autóbusz ablakából április közepétől lehet inkább észlelni, semmint látni egy különös, rózsaszín villanást. Mire az ember felocsúdna, már hiába tekergeti a nyakát - nem mintha úgy vágtatna az a busz fölfelé, de mégis. Mégse. Szálljunk le a Garas utcánál (vagy baktassunk föl a Fény utcai piac sarkától gyalog, egykutya). Fillér utca 25. Kellemes, örök-modern, Bauhausstílusú bérház a húszas évekből. Kicsiny Zsolnay-kerámia Szűz Mária oltalmazza. A kert jobb sarkában, mint egy látomás, emeletnyi mélységből lobog föl a tenyérnyi rózsaszín-fehér szirmok özöne. Magnólia. Alighanem a legöregebbek egyike egész Budapesten. Egyidős a házzal: elmúlt nyolcvan éves. Ez az elbűvölő növény voltaképp inkább cserje: ekkora példányai nálunk nagyon ritkák. Népes családja Pierre Magnói francia botanikusról kapta a nevét. Fajtái honosak Dél-Amerikában és Ázsiában is. Az ősi Kínában olyan nagy becsben tartották, hogy csak a császári kertészetben volt szabad nevelni. (Kína minden városának van egy-egy virág-jelképe: a magnólia városa Sanghai.) Az Egyesült Államok francia hagyományú déli állama, Louisiana is a címerére tűzte: New Orleansban és környékén egész fasorok állnak belőle. A köznyelv sokféleképpen emlegeti. Helyes magyar neve liliomfa. A gyakran használt „tulipánfa" titulus tévedés, mert az egy másik növény. Tibor-fának is szokták nevezni, mert az ő kedvükért, április 14-én szokta kibontani első virágait, meglepő következetességgel. Az ikonográfiában a nemesség szimbólumaként alkalmazott gyönyörű magnólia a szerelmesek virágnyelvéből sem maradhatott ki. Ajándékozója azt üzeni vele: „lábad előtt heverek". De hogyan kerülhetett a Fillér utcai ház mélyen fekvő, zárt kertjébe ez a kényes, finnyás, drága növény, amely szélvédett, déli-délnyugati napot kapó kis kuckójában aztán hősiesen túlélt mindent: fagyokat, bombázást, ostromot, ágaira támadó fűrészt? 'Falán maga a háztulajdonos ültette ide? Valamelyik külföldi útjáról hozta a kis cserje-bébit, hogy örömet szerezzen vele a feleségének? Vagy ajándékba kapta egy tisztelőjétől? A Fillér utca 25. számú ház építtetője és tulajdonosa Tersztyánszky Ödön kard- és tőrvívó olimpikonunk volt. 1890-ben született, a hadapród-iskolát Nagyváradon végezte, majd Debrecenben szolgált a honvédség gyalogsági tisztjeként. Az I. világháborúban soron kívül léptették elő századossá az olasz fronton tanúsított bátorságáért - ott olyan súlyosan megsebesült, hogy jobb karját nem tudta többé kedves sportjára, a vívásra használni. De nem adta fel. A huszonévesen jobbkezesből balkezessé lett katonatiszt a legendás MAC színeiben sorra nyerte a magyar és nemzetközi versenyeket. 1924-ben a párizsi olimpián csapatban ezüstérmet szerzett kardvívásban és bronzot tőrvívásban. 1928-ban Amsterdamban ő lesz a kardvívás olimpiai bajnoka - és a csapat is aranyérmes. (Ugyanekkor a tőrcsapat tagjaként „csak" ötödik.) 1929-ben a Honvéd Gyalogezred parancsnokhelyetteseként motorkerékpáron indult szolgálati útra - utolsó útjára. Vitéz Tersztyánszky Ödön ezredes síremlékén a Farkasréti temetőben ez a vers olvasható: „Ősi magyar kardunk hőséposza volt rövid élted / Vérzivatar mezején s bajnoki versenyeken. / És noha szörnyű balvégzet kardod kiütötte / Míg magyar él e rögön hír koszorúzza neved." Olasz vívótársa, aki a párizsi olimpián legyőzte az aranyéremért vívott utolsó csörtében, megrendiiltsége és gyásza jeléül elküldte a temetésre azt a kardot, amelyet győzelméért kapott. A bajnok családját az államosítás után kitelepítették. A házon emléktábla sincs, csak a magnólia szirmai lobognak az első emeleti, volt Tersztyánszky-lakás ablakai előtt. Hogy is szólongat Nagy László egy másik, egy tabáni „tulipánfát"? „Szerelem emléke, viráglámpa... világíts belső éjszakánkba..." •