Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Saly Noémi: Szerelem emléke, viráglámpa

33 MÁJUS 200S/S DU D A P E S T Városi ember általában nem nézegeti a városi fákat. Jó esetben akkor akad meg rajtuk a szeme, amikor virágoznak. Rossz esetben akkor; amikor meghalnak, vagy kivágják őket. / Eletük, sorsuk van pedig, amely néha embersorsokkal is összefonódik. A következő néhány hónapban budapesti famatuzsálemekkel és más botanikai érdekességekkel barátkozunk. Lesz olyan is, amelyikért külső kerületekbe kell zarándokolnunk, de némelyikre itt a szomszédban, egy parkban vagy kertben is rácsodálkozhatunk. Szerelem emléke, viráglámpa Szöveg: SALY NOÉMI Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ • A Rózsadomb felé kanyarodó 49-es autóbusz ablakából április közepétől lehet inkább észlelni, semmint látni egy különös, rózsaszín villanást. Mire az ember felocsúdna, már hiába te­kergeti a nyakát - nem mintha úgy vágtatna az a busz fölfelé, de mégis. Mégse. Szálljunk le a Garas utcánál (vagy baktassunk föl a Fény utcai piac sar­kától gyalog, egykutya). Fillér utca 25. Kellemes, örök-modern, Bauhaus­stílusú bérház a húszas évekből. Ki­csiny Zsolnay-kerámia Szűz Mária oltalmazza. A kert jobb sarkában, mint egy látomás, emeletnyi mélységből lobog föl a tenyérnyi rózsaszín-fehér szirmok özöne. Magnólia. Alighanem a legöregeb­bek egyike egész Budapesten. Egy­idős a házzal: elmúlt nyolcvan éves. Ez az elbűvölő növény voltaképp inkább cserje: ekkora példányai ná­lunk nagyon ritkák. Népes családja Pierre Magnói francia botanikusról kapta a nevét. Fajtái honosak Dél-Amerikában és Ázsiában is. Az ősi Kínában olyan nagy becsben tartot­ták, hogy csak a császári kertészet­ben volt szabad nevelni. (Kína min­den városának van egy-egy virág-jel­képe: a magnólia városa Sanghai.) Az Egyesült Államok francia hagyomá­nyú déli állama, Louisiana is a címe­rére tűzte: New Orleansban és kör­nyékén egész fasorok állnak belőle. A köznyelv sokféleképpen emle­geti. Helyes magyar neve liliomfa. A gyakran használt „tulipánfa" titulus tévedés, mert az egy másik növény. Tibor-fának is szokták nevezni, mert az ő kedvükért, április 14-én szokta kibontani első virágait, meglepő kö­vetkezetességgel. Az ikonográfiában a nemesség szim­bólumaként alkalmazott gyönyörű magnólia a szerelmesek virágnyelvé­ből sem maradhatott ki. Ajándékozó­ja azt üzeni vele: „lábad előtt heve­rek". De hogyan kerülhetett a Fillér ut­cai ház mélyen fekvő, zárt kertjébe ez a kényes, finnyás, drága növény, amely szélvédett, déli-délnyugati na­pot kapó kis kuckójában aztán hősie­sen túlélt mindent: fagyokat, bombá­zást, ostromot, ágaira támadó fűrészt? 'Falán maga a háztulajdonos ültette ide? Valamelyik külföldi útjáról hozta a kis cserje-bébit, hogy örömet sze­rezzen vele a feleségének? Vagy aján­dékba kapta egy tisztelőjétől? A Fillér utca 25. számú ház építte­tője és tulajdonosa Tersztyánszky Ödön kard- és tőrvívó olimpikonunk volt. 1890-ben született, a hadapród-isko­lát Nagyváradon végezte, majd Deb­recenben szolgált a honvédség gya­logsági tisztjeként. Az I. világháború­ban soron kívül léptették elő száza­dossá az olasz fronton tanúsított bá­torságáért - ott olyan súlyosan meg­sebesült, hogy jobb karját nem tudta többé kedves sportjára, a vívásra hasz­nálni. De nem adta fel. A huszonéve­sen jobbkezesből balkezessé lett ka­tonatiszt a legendás MAC színeiben sorra nyerte a magyar és nemzetközi versenyeket. 1924-ben a párizsi olim­pián csapatban ezüstérmet szerzett kardvívásban és bronzot tőrvívásban. 1928-ban Amsterdamban ő lesz a kard­vívás olimpiai bajnoka - és a csapat is aranyérmes. (Ugyanekkor a tőrcsa­pat tagjaként „csak" ötödik.) 1929-ben a Honvéd Gyalogezred parancsnok­helyetteseként motorkerékpáron in­dult szolgálati útra - utolsó útjára. Vitéz Tersztyánszky Ödön ezredes síremlékén a Farkasréti temetőben ez a vers olvasható: „Ősi magyar kar­dunk hőséposza volt rövid élted / Vér­zivatar mezején s bajnoki versenye­ken. / És noha szörnyű balvégzet kar­dod kiütötte / Míg magyar él e rögön hír koszorúzza neved." Olasz vívó­társa, aki a párizsi olimpián legyőzte az aranyéremért vívott utolsó csörté­ben, megrendiiltsége és gyásza jelé­ül elküldte a temetésre azt a kardot, amelyet győzelméért kapott. A bajnok családját az államosítás után kitelepítették. A házon emlék­tábla sincs, csak a magnólia szirmai lobognak az első emeleti, volt Tersz­tyánszky-lakás ablakai előtt. Hogy is szólongat Nagy László egy másik, egy tabáni „tulipánfát"? „Szerelem emlé­ke, viráglámpa... világíts belső éjsza­kánkba..." •

Next

/
Thumbnails
Contents