Budapest, 2005. (28. évfolyam)

5. szám május - Kovács Tamás Vilmos: Visszatekintés (kép)

MÁJ I S 2flfl5£ HIMIAPEST utcát is tűz alatt tartsanak ablakaiból, így azután, míg mi odalent kucorogtunk, odafent beszállásolta magáét egy felkelő osztag, tizenhat éves nyomdaipari szakmunkástanulók. Egyikőjük kihajított egy Molotov-koktélt egy arra haladó szovjet tankra, ám nem talált. A tank viszont viszszalőtt, és talált. A diákok szerencsésen megúszták, a lakás nem. A második emelet - szokás szerint - lejjebb költözött egy szinttel. Apám habozott, érdemes-e újjáépíteni, és érdemes-e egyáltalán itt maradni ebben a városban, ahol az emeletek ilyen mozgékonyak, de azután a rutin - meg a hét hónapos csecsemő bömbölése - cselekvésre késztette. Mire óvodába indultam, a saroklakás újjáépült. Ott laktam egyetemista koromig, és ha fáért mentem a pincébe, mindig megszemléltem a rekeszek falához tolt vaságyakat, melyektől a lakók '44 és '56 tapasztalatait követően semmi kincsért meg nem váltak volna. Bi/.tos, ami biztos. Mert lehetünk bár az Európai Unió tagjai, és ragyoghat reánk bármiféle fényes jövő, egyvalami biztos: vaságynak lennie kell. Ha van saját Budapestem, akkor talán ez az: a limestől a Csikágóig tart. Tulajdonképpen nem is olyan nagy. És igazán csak egy kicsit végtelen. • Visszatekintés KOVÁCS TAMÁS VILMOS