Budapest, 2005. (28. évfolyam)
5. szám május - Csordás Lajos: Új utakon a Gozsdu udvaban
BUDAPEST gflfl^S \l Á I IT S 18 Nem véletlen, hogy ilyen környezetben a magát románnak valló Gozsduban magyar hazafias érzelmek ébredtek, ő volt például az első, aki magyar nyelven nyújtott be keresetlevelet a budai és pesti tanácsnak, és mozgalmat indított azért, hogy a hivatalokban a német nyelvet a magyar váltsa fel. Pályája csúcsán, 1860-ban Krassó vármegye főispánja lett, a főrendi ház tagja, 1869-ben a legfőbb ítélőszék bírája. Életében a román-magyar barátság ügyét igyekezett szolgálni, isteni rendelésnek mondotta egyik főrendiházi beszédében, hogy e két népnek együtt lehet csak boldogulnia, egymás ellenében nem. Tulajdonképpen e célt szolgálta végrendelete is, melyben vagyona nagyobb részét a görögkeleti vallású rumén tanulók ösztöndíjára hagyományozta. Az ebből a célból létrehozott alapítvány finanszírozta 1901-1902-ben a Király és a Dob utca között a Gozsdu udvar - a pénzt fialó, hatalmas és sajátos elrendezésű, egész épülettömbnyi bérház - megépítését. A házsor két, egymással a végükön érintkező telken épült fel. A kettő közül a Király utcai jóval szélesebb volt, így az erre néző főhomlokzat is szélesebb néhány ablakkal, az ide eső négy ház pedig egy emelettel magasabb, mint a Dob utca felőliek. Érdekes, hogy amikor épült, majdnem vele szemben állt már egy hasonló átjáró bazár a Király utca és a Paulay Ede utca (akkor Szerecsen utca) között: a Dobler-bazár. Talán ez is ösztönözhette a Gozsdu udvar építészeti kialakítását, s talán éppen annak folytatásaként álmodhatta meg kontúrjait a munkával megbízott építész, Czigler Győző. Sajnos a Doblernek már nyoma sincs, 1972-ben lebontották. A városban maradt azért még néhány passzázs (a Párisi udvar, a Gresham), de a Gozsdu udvar mindegyiktől eltér. Először is, nincs üvegtetővel fedve, s majdnem kaszárnyaszerűen puritán, ámde különleges a hosszúsága, s szép látvány a hossztengelyére felfűződő átjárók sora. Puritánsága abból adódott, hogy maga az épület nem a nagypolgárságnak, hanem a környékbeli alsó középosztálynak, a reprezentálni nem különösebben törekvő kereskedő- és iparosrétegnek (és részben diákszállónak) készült. Kicsit mintha átszivárgott volna ide a nem messze állt Orczy-ház hangulata, életvitele. Falán a Gozsdu udvar „az az épület, ahol az 1900-as években a társa-Udvari és lépcsőházi részletek