Budapest, 2005. (28. évfolyam)
5. szám május - Czétényi Piroska: Rekviem a kulturális örökségért, avagy hogyan tüntessük el (tenger pénzért) értékeinket
BUDAPK S 'I' Zflfl&5 M Á I II S a Kárpát-medcncchen soha nem volt építészeti korszak és formaképzése tanulmányozására, ugyanakkor méltóságteljes, ünnepélyes és hallatlan magas színvonalú kiállítási csarnok. A fríz a Parthenon frízének hiteles, művészi másolata, Londonban készült. Hitelességre törekvő kifestése Gróh István munkája. (Lötz Károly és Székely Bertalan tanítványa, az Iparművészeti Iskola tanára, majd igazgatója és a magyar műemlékvédelem úttörőinek egyike volt ő.) Az 1970-es években a csarnokot durván megcsonkították, elfalazták az oszlopsort, magasságát vasbeton födémmel megosztották és a fölső szintet raktározás céljára hasznosították. Festett gerendázatát barbár módon szétvésték, és a frízzel együtt silány álmennyezettel takarták el. Eredeti mozaikpadlóját vörös márványra cserélték. Mindezt azért, hogy alkalmasnak ítélt környezetet teremtsenek a barokksárgára kifestett egyiptomi kiállítás számára. (Egyébként ugyanez a sors fenyegette a barokk csarnokot, azt is magasságában ketté kívánták osztani, s kemény szakmai, műemlék-hatósági beavatkozással lehetett csak megakadályozni a barbár lépést... - de ez egy másik történet.) A példaszerűen restaurált és rekonstruált dór csarnok 2001-ben nyílt meg, a Szépművészeti Múzeum két évtizede húzódó rekonstrukciója keretében, a helyreállítás mindenben az eredeti állapotot restaurálta, illetve rekonstruálta. Még a koncepciókialakítás folymatában, szakhatósági szerepkörben a Budapesti Műemlékfelügyelőség vezetőjeként volt tisztem és feladatom együttműködni tervezővel, kivitelezővel és építtetővel. A munkát nagy empátiával követtem, hazai és külhoni egyetemi hallgatóimmal annak minden fázisában szemlélője voltam később is. Ugy tűnt, hogy ezt a kiváló 19. századi múzeumot immár nem fenyegeti veszély. A hely 1960-70-es évekbeli nihilista szelleme, a „genius loci" azonban valami boszorkányvarázslat segítségével mégis itt maradt a dór csarnokban, talán ez a magyarázata annak, hogy a fáraók utáni művészet kiállításán most ugyanez ismétlődik meg, hajszálnyival enyhébb megoldásban, mint amikor a fáraók kedvéért alakították át a felismerhetetlenségig. Mert az anyagok provizórikusak ugyan, de a térhatást siralmasan tönkretette a művelet: a dór oszlopsor paravánba süllyedt a frízzel és a terem A példaszerűen megújított csarnok 2001-ben
