Budapest, 2005. (28. évfolyam)
4. szám április - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Zila
B U D A P F. S T jffiflgfl Á P l -t I L I S Kávézók kalauza Zila Szöveg: ZEKE GYULA Fotó: FRANKL ALIONA • Ha a belvárosból indulunk, órácskába telik, mire a 3-as metróról a Határ útnál az 50-es villamosra szállva kiérünk. Még mindig az Üllői úton vagyunk, amely oly roppant hosszúságú Budapesten, mint a Nílus Afrikában. Ám fáradozásunk elnyeri jutalmát, mert a 452-es szám alatt különös épületet pillantunk meg: a Zila kávéházat. (Innen, a távolból búcsúzunk sorozatunkkal a Budapest olvasóitól - mire e sorok megjelennek, tán már kezükben tarthatják kötet alakban a Kávézók kalauzát. Ötven helyet találnak majd benne képpel és szöveggel, megjelentetéséért az Enciklopédia Kiadónak tartozunk köszönettel.) „Caput Gloriae Virtus" - olvashatjuk a timpanon feliratát: legfőbb dicsőség a vitézség. Ha beléptünk, és megcsodáltuk a röppenő könnyűségű architektúrát, melyet előéletünkben legfeljebb a lőrinci strand öltözőépületeként láthattunk, és baloldalt eleget legeltettük a tekintetünket azon a 17. századi fregatton, melyről nemsokára megtudjuk, hogy cukorból (pontosabban: tragantból) készült, és Fejszés Sándor cukrász műve, amellyel a 2004-es erfurti gasztronómiai olimpián aranyérmet nyert; nos, ha mindezek után helyet foglalunk az egyik drapp gránitasztalnál, nyomban pincérek érkeznek elénk díszes étel- és itallappal, s a kívánságaink iránt tudakolódnak. Nem máshol, a pestszentlőrinci Szemere-lövölde épületében vagyunk, melyet 1903-ban építtetett gróf Szemere Miklós, Krúdy Gyula Alvinczi Eduárdja, az „utolsó magyar nábob". Strandként 1949 és 1998 közt működött, itt indulhatott útnak 1984-ben a kávéház története. Ekkor nyitotta meg Zila László cukrász és felesége a Május 1. strand területének egyik sarkában a Krisztina cukrászdát. A környék vendégsége előtt hamar nagy népszerűségre szert tett üzemét fokozatosan bővíthette, s juthatott el 1999-re nem csupán a szükséges területek, de az akkorra kritikus állapotba került lövöldeépület megvásárlásáig, s foghatott hozzá a felújításához. Közel két évtizedes álma vált valóra így 2003. január 14-én, amikor megnyílt a „Zila Kávéház - Étterem" és a „Krisztina Cukrászda", amely jelen pillanatban a www.kavehazak.hu tekintélyes versenyében nem ok nélkül áll az első helyen. A polgári Magyarország szellemének és tárgyi világának enyészete, épületei jó részének háborús és „modernizációs" elpusztítása után biztatás és elégtétel mindannyiunknak, hogy így is folytatódhat a történet, amely a reménytelen évek során már százszor lezárulni látszott, s amelyet magunkban is százszor lezártunk már. A felújítási munkálatokat Zila László irányította, a belterek kialakítása Khell Csörsz belsőépítész tehetségét dicséri. Az eredeti törzsépület részben galériás közönségforgalmi tereihez legújabban egy üvegfedelű télikert és egy további éttermi rész csatlakozott. A terasz is bővült, a frissen nyílt terekhez önálló kerthelyiség tartozik. A Zila törzsvendégségét adó „lőrinci polgárok" kezdettől megtöltötték a helyet. Ide járnak, mert a formaruhás, udvarias pincérség részéről hibátlan kiszolgálásban részesülnek, mert hétfő és kedd kivételével minden este Seres Tamás és társa kamaramuzsikáját hallgathatják, mert a számos alkalommal díjazott Zila László és cukrászai süteményeit ehetik - itt készült például ifjabb Carlo Ponti és Mészáros Andrea esküvői tortája -, s mert huszonegyféle kávét ihatnak, melyek közül a jelentéses Ébredés és a Hajnali álom nevűeket ajánlhatom Önöknek. Ha nem lőrinci - írnánk már-már: lőrinczi - polgárként érkezünk ide, akkor is nyomban érzékelünk valami minden vendégre kiterjedő nyitottságot, s csak rajtunk áll, hogy látogatásaink rendszeresebbé tételével el
