Budapest, 2005. (28. évfolyam)
4. szám április - Horváth Júlis Borbála: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni
BUDAPRST gflflgfl ÁPR1I.1S 12 A Rondella Fiatal Művészek Bemutatkozását Pártoló Kulturális Közhasznú Egyesület Vándorlás cími rendezvénysorozata március 21-i első fordulója után április tizenegyedikéig bejárta az országot. Főbb állomások: Budapest-Eger-Szabadka-Pécs-Öcsöd-Tatabánya-Kolozsvár-Miskolc-Hódmezővásárhely-Tata-Komárno-Debrecen-Szeged-Nyíregyháza-Makó-Kaposvár-Szabadszállás-Lillafüred-Balatonszárszó-Budapest-Eger-Szabadka-Öcsöd-Kolozsvár-Hódmezővásárhely-Komárno-Szeged-Makó-Szabadszállás-Lillafüred-Balatonszárszó. Médiapartnerek: Magyar Televízió, Versmondó folyóirat (www.versmondo.hu) a Vers Oldala (www. vers.hu). Április 7-19. között Rendhagyó irodalomórákat tartottak József Attila szülőházában (IX. Gát u. 3.) Április 8-án a Pestszentimrei Közösségi Házban költészet napi találkozót tartottak, amelyen Gál Lajos mutatta be Eszmélet című montázssorozatát, majd a vendégek koszorút kötöttek József Attila verseiből. A belépő egy vers volt József Attilától. Április 11-én a IX. kerület megrendezte A költészet napja a Ferencvárosban című megemlékezését: „A Gát utcai szoba-konyha okán a Ferencvárosnak örökös jussa van a magyar költészetben. Ezzel az örökséggel kívánunk élni olyformán, hogy háromnapos fesztiválra-könyvvásárra hívjuk a kerület és a főváros irodalom és vers kedvelő polgárait" - írja Gegesy Ferenc, a Ferencváros polgármestere. Április 12-én rendezték a József Attila Gimnázium szavalóversenyének döntőjét a Nemzeti Színházban. Április 23-án Regösök húrján címmel vers- és prózamondó versenyt (regionális találkozót) szerveznek a Kondor Béla Közösségi Házban (XVIII. Kondor Béla sétány 8.) reklám alatt a mikrobán elkészül az automata popcorn. Fogyasszunk, hogy fogyaszthassunk. Pedig egyszerű lehetne minden. A vers a születéstörténetben megelőzte a prózát, a kultúra első üzeneteit is dalban mondták el a népnek. A kezdetekkor vallásos bölcsességeket, történelmi balladákat adtak tovább, és a tudomány ebben a formában még közölhető eredményeiről számoltak be a strófák. A vers szabad (látszólag), egyetlen felügyelője a ritmus és a rím (nem kevés őrizet), amely összekapcsol olyan szavakat, amiket a logika soha nem merészelne. Metaforákban gondolkodik, ami azért oly kedves az embernek, mert az ismeretlen megjelenésekor ő maga is inkább képeket alkot, mintsem új szavakat. Ezáltal az érzelmekre hat. Persze ezzel is csínján kell bánni, zsarolásnak semmi értelme, miszerint: ha nincs vers (irodalmi élmény), sekélyesebb a szerelem - bár enyhébb a szenvedés. „Dalolna forró láng az égig róla / S kezén fogná mindenki földiét." „Versírással kezdte majd minden költő, s akárhány megírta legjobb dalát a 25. esztendeje előtt - de prózája korával érett. A vers fejlődésének paradoxona ez, hogy mindig előbb fejlődik ki a prózánál, és mindig túléli" - írja Balázs Béla. Ámde a ma ifjait ez nem hatja meg, ahogyan a régieket sem fogta szíven. Ők csak költenek szorgalmasan, ha azt a programot írták beléjük, és tudják, nekik is ugraniuk kell a korral. Például egy újvidéki lány fejébe vette, Pilinszky verseit rendezi színpadra. Ferde fákból, a hosszúságot felcserélve a szélességgel, dzsungelt varázsolt a nézők elé, táncot a színészek szövegei köré, és kortárs zenével kísértette a laza kohézióba sorakoztatott verssorokat. Azt mondja, lehet, hogy az anyag ezúttal nem találkozott a szándékkal, Pilinszky nem adja könnyen magát. De meg kellett próbálni. Hasonló kitörési kísérlet volt a költészet kiszabadítására 2003-ban a Versmetró (száztíz mai magyar verset kortárs képzőművészek és fotóművészek illusztrációival a metrókocsik belsejében függesztettek ki), amelyet a kétkedők utóbb igen sikeresnek minősítettek. „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hisz zúzmarás a város, a berek... / Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni / És rakni, adjon sok-sok meleget." Talán éppen a vers előadásmódjának újfajta megjelenésére várunk, műfaj születésére, melynek kezdeményeit egyelőre homályosan és idegenül performance-nak hívjuk. A versszínpadok, felolvasóestek átalakulóban, a hagyományos versest is inkább egymásba kapcsolódó darabokból áll, többszereplős, kötetlen szerkezetű. A kortárs irodalmi (és egyéb) törek-Nagy László-est az Irodalmi Színpadon: verset mond Tímár Béla és Koncz Gábor (1976)