Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Rostás Péter: A Rózsadomb kapuja

M Á R C I U S iQŰS/3 BUDAPEST el, miközben a „budai Pompeii" sok ember fantáziáját megmozgatta. Többen ingyen vállalták volna a légópince romjainak eltakarítását, mivel a lábra kapott híresztelések szerint mesés mennyiségű ékszer és értéktárgy maradt a pincesírban. A romeltakarítást csak 1948 márciusában kezdték el az Újjáépítési Minisztérium irányításával, de a feltárás eredményeit sajnos nem ismerjük. A szemben lévő Szomjas-ház is találatot kapott, és le kellett bontani, így az ötvenes évek első felében két foghíjtelek szegélyezte a Mechwart liget bejáratát, ahová 1953-ban Körner József tervei szerint felépítették a II. kerületi pártház szocialista realista stílusú, mai szóhasználattal szocreál épületét (ma: polgármesteri hivatal). Már ekkor felmerült a gondolat, hogy a két telekre egységes tervezésű épületeket kellene felhúzni, melyek mintegy a Rózsadomb kapujaként szolgálnának. Az ötlet nem mástól, mint Fenyves Istvántól származik, az egykori Fenyves és Fried tervezőiroda tagjától, azaz a romba dőlt Regentház építészétől, aki ekkor az Altalános Épülettervező Vállalat (AÉTV) munkatársaként élete utolsó éveit töltötte. Az ötvenes évek közepén a budai körút számos foghíjtelkének beépítése az egyik fő csapásiránya volt a II. kerület fejlesztésének. A szocialista építőiparban a foghíjtelek-beépítés neuralgikus kérdés volt, ugyanis a hatalmas építőipari cégek nemigen vállalkoztak ilyesmire, sokkal inkább hatalmas üres területek lakótelepesítését preferálták, hiszen így ugyanannyi idő alatt jóval több lakást lehetett felépíteni, sokkal hatékonyabb módon. Tulajdonképpen minden üres belvárosi telek beépítése kivételnek volt tekinthető. Az akkor Mártírok útjának nevezett budai körút foghíjtelkeinek beépítésére az 1950-es évek végén került sor, amikor a fiatal építészgeneráció az ÁÉTV-nél igen jó minőségű házakkal folytatta a budai körút harmincas években abbahagyott kiépítését. Ekkor készült az első LOTTO-ház a Margit krt. 27. alatt (Dúl Dezső ter-Az épülő új Szomjas-ház (1958-59). Jól látható a vasbeton vázszerkezet és a kitöltő téglafalazás ve alapján), melynek lakásait lottón lehetett nyerni, vagy a Kerekes István tervezte Margit krt. 35-37, illetve a Legány Zoltán által épített Margit krt. 61-63. Az új Szomjas-Regent-házpár építésze, Dúl Dezső 1947-ben szerezte diplomáját, így ahhoz az építészgenerációhoz tartozik, amely szinte beleszületett a szocreálba. Az ötvenes évek első felében kötött pályán mozogtak az építészek. 1954-től fokozatosan - 1956-ig jobbára csak a tervasztalon - közelíthettek a nyugat-európai modern építészet áramlataihoz, illetve termékeny módon visszakanyarodhattak a negyvenes évek végén megszakadt fejlődési pályára. A 1959 novemberében átadott Szomjas-Regent-házak kiemelkedő jelentőségűek a korszak magyar építészetében. Sajátos átmenetet képeznek ugyanis a szocreál és az évtized végére általánossá váló modern építészet között. Megtartják egyrészt az előbbi monumentalitásra, robusztusságra törekvését, miközben már nem aggatnak magukra klasszikus építészeti tagozatokat, nem hordoznak a klasszicizmus formanyelvéből átemelt épületdíszeket, s nem érvényesül bennük semmiféle hamis heroizmus sem. A Szomjas-Regent-házakban a hibátlanul eltalált arányok juttatják érvényre A Szomjas-ház üres telke az ötvenes években