Budapest, 2005. (28. évfolyam)
3. szám március - Csejk Miklós: Ásványgyűjtőktől a Kalamajka Táncházig
31 MÁRCirs 2 005 /3 BI: DAPKST Igazi ínyenceknek szánták a Tavaszi Tekercsek című produkciót. Első fogás: Singapore Chinese Orchestra, amely világrekordot állított fel: a 2000. évi újévi koncerten ezernégyszáz muzsikus játszott. Második fogás: Kínai citeraegyüttes. Kevesen tudják, hogy e hangszer, mely fontos szerepet tölt be a magyar zenei kultúrában (citora, vagy asztali tambura), Ázsiából ered. „A szerény, szemérmetes, erényes leányt üdvözöljük kisebb és nagyobb citerák hangjával." Harmadik fogás: Kínai Színház, Liaoning művészegyüttes. Kínában a múlt század végéig csak a költészet, az esszéírás és a kalligráfia számított művészetnek, míg a regényirodalmat és a színházat amolyan szórakoztató iparosmesterségnek tartották. A fesztivál vendége a wroclawi Zar Színház, a lengyel színjátszás forradalmi hatást kiváltó hagyományainak örököse. A Gyermekek evangéliuma apokrif evangéliumi szövegeit és népdalait az alkotók saját maguk gyűjtötték bolgár és görög expedíciójuk alatt. Az előadás a „hús hajdani története", a szerelmet, a megszégyenülést és a halált követő feltámadás lehetetlen meséje. A Pilobolus Dance Theatre, az Egyesült Államok legnépszerűbb, bravúros mutatványokat bemutató színháza előadásaira már elkeltek a jegyek. Az új stílusirányzatot, a táncakrobatikát létrehozó együttes ráadást nem tud adni, mert a következő helyszínre kell utaznia - tengerentúli művészeket a drága útiköltség miatt csak úgy lehet elcsípni, ha éppen Európában turnéznak. Néhány indok, ami miatt a „trombita titánok" produkciót nem szabad kihagyni: a 28 éves orosz és a 29 éves magyar muzsikust Maurice André méltó utódaiként tartják számon. Szergej Nakarjakov nemcsak a trombitairodalom klasszikusait játssza, hanem virtuóz átiratokat is készít. Lemezein partnere többek között Vladimir Ashkenazy karmester volt. Boldoczki Gábor pedig az első olyan trombitaművész, akit szólistának hívtak a Salzburgi Fesztiválra, Haydn trombitára írt műveinek eljátszására. A nemzetközi elismeréseket követően Hertel Esz-dúr trombitaversenyének előadása után a sajtó „a harmadik évezred trombitazsenijeként" ünnepelte. A táncművészetben minden évben egy-egy alapmű, mítosz vagy motívum köré csoportosítják a kínálatot. Ezúttal Ravel 1928-ban írt művére, a Boleróra esett a választás, négy különböző társulat készített rá koreográfiát. A már-már kimeríthetetlen kínálatot kiállítás, zenés felolvasóest, folklórprogram, operett, régizene kamaraest, magyar rock-oratórium ősbemutatója, versenygyőztesek minifesztiválja, ingyenes templomi koncertek stb. is színesítik. A megérkezés - a kávé finom illata A kapuban egy tucatnyi várakozó embert kikerülve és az információs pult mellett elhaladva az üvegtetejű aulába érkezem. Itt gyűjtöm első benyomásaimat az Aranytíz (A10) Művelődési Központról. Fotelok, tág terek, no meg ef Zámbő-kiáWítis. A fotelokban családok, szerelmes pár, fáradtan várakozó kamasz és néhány nyugdíjas. Vibrál a levegő, ez a művelődési ház élettel teli. A jobb oldali helyiségből folyamatosan jönnek az emberek, megnézem, mi van ott. Egy kellemes kávézót találok, az asztaloknál zömmel fiatalok, néhány idősebb látogató. Csábít a kávé finom illata, iszom egyet. Megpillantok egy régi ismerőst, csevegünk, szürcsöljük a kávét. Szalad az idő, indulok vissza megnézni ef Zámbó István képzőmű-A fesztivál tavaly előkelő nemzetközi besorolást kapott, a mintegy háromezer hasonló rendezvény között a 25. helyet foglalja el. Zimányi Zsófia fesztiváligazgató úgy értékeli e díjnak is beillő elismerést, hogy „...a fesztivál beváltotta az alapítók reményeit. A művészetek széles spektrumával, a világsztárok és ifjú tehetségek varázslatos parádéjával a kulturális turizmus célállomásává avatta a kora tavaszi Budapestet.'" S a hab az idei ünnepi tortán: „Fejedelmi ajándéknak tekintjük, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál 25. születésnapjának jegyében a mi jubileumi közönségünk előtt avathatjuk fel a zenésztársadalom valóra vált álmát, a Nemzeti Hangversenytermet." H vész, performer, dalszövegíró, zenész, a magyar avantgárd mozgalom feledhetetlen alakja kiállítását, mert a megbeszélt időben találkozóm lesz a művelődési központ igazgatójával. Az aula - ef Zámbó aurája Vissza tehát az aulába. Mint később Ha/mos B. Agnes kommunikációs vezetőtől megtudom, itt leginkább kortárs képzőművészek alkotásait állítják ki. Jó ötlet ez, hiszen a ház középpontjában, a büfé mellett találkoznak, várakoznak a legtöbben, s némi szusszanás után, ha az ember körbenéz, észre kell hogy vegye: egy kiállítás kellős közepébe csöppent. A szó szoros értelmében középre, mert körben mindenhol ef Zámbó-alkotások vigyorognak le ránk. Ismerjük már jól ezt a cinikus ef Zámbó-vigyort, megbocsátó kézlegyintést, néha szigorú szemöldökráncolást. A képeken állandó / As vány gy űj tőktől a Kalamajka Táncházig CSEJK MIKLÓS „Büszke vagyok arra, hogy napi ezerötszáz ember megfordul az épületben, mégis meg lehet nézni a lépcsőházat, a mellékhelyiségeket. Tiszták. Ha az emberek jól érzik magukat valahol, akkor arra a helyre vigyáznak" - mondja Újfalusi Rita, az Aranytíz Művelődési Központ igazgatója. Riportunk a másfél éve teljesen felújított intézményt mutatja be, és keresi annak a titkát, hogy miért fordul meg itt egyre-másra ezerötszáz látogató.
