Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Csejk Miklós: Ásványgyűjtőktől a Kalamajka Táncházig

31 MÁRCirs 2 005 /3 BI: DAPKST Igazi ínyenceknek szánták a Tava­szi Tekercsek című produkciót. Első fo­gás: Singapore Chinese Orchestra, amely világrekordot állított fel: a 2000. évi újévi koncerten ezernégyszáz muzsi­kus játszott. Második fogás: Kínai ci­teraegyüttes. Kevesen tudják, hogy e hangszer, mely fontos szerepet tölt be a magyar zenei kultúrában (citora, vagy asztali tambura), Ázsiából ered. „A szerény, szemérmetes, erényes leányt üdvözöljük kisebb és nagyobb citerák hangjával." Harmadik fogás: Kínai Színház, Liaoning művészegyüttes. Kínában a múlt század végéig csak a költészet, az esszéírás és a kalligráfia számított művészetnek, míg a regény­irodalmat és a színházat amolyan szó­rakoztató iparosmesterségnek tartot­ták. A fesztivál vendége a wroclawi Zar Színház, a lengyel színjátszás forra­dalmi hatást kiváltó hagyományainak örököse. A Gyermekek evangéliuma apok­rif evangéliumi szövegeit és népda­lait az alkotók saját maguk gyűjtötték bolgár és görög expedíciójuk alatt. Az előadás a „hús hajdani története", a szerelmet, a megszégyenülést és a ha­lált követő feltámadás lehetetlen me­séje. A Pilobolus Dance Theatre, az Egye­sült Államok legnépszerűbb, bravú­ros mutatványokat bemutató színhá­za előadásaira már elkeltek a jegyek. Az új stílusirányzatot, a táncakrobati­kát létrehozó együttes ráadást nem tud adni, mert a következő helyszínre kell utaznia - tengerentúli művésze­ket a drága útiköltség miatt csak úgy lehet elcsípni, ha éppen Európában turnéznak. Néhány indok, ami miatt a „trom­bita titánok" produkciót nem szabad kihagyni: a 28 éves orosz és a 29 éves magyar muzsikust Maurice André méltó utódaiként tartják számon. Szer­gej Nakarjakov nemcsak a trombita­irodalom klasszikusait játssza, hanem virtuóz átiratokat is készít. Lemezein partnere többek között Vladimir Ash­kenazy karmester volt. Boldoczki Gábor pedig az első olyan trombitaművész, akit szólistának hívtak a Salzburgi Fesz­tiválra, Haydn trombitára írt művei­nek eljátszására. A nemzetközi elis­meréseket követően Hertel Esz-dúr trombitaversenyének előadása után a sajtó „a harmadik évezred trombi­tazsenijeként" ünnepelte. A táncművészetben minden évben egy-egy alapmű, mítosz vagy motí­vum köré csoportosítják a kínálatot. Ezúttal Ravel 1928-ban írt művére, a Boleróra esett a választás, négy külön­böző társulat készített rá koreográ­fiát. A már-már kimeríthetetlen kínála­tot kiállítás, zenés felolvasóest, folklór­program, operett, régizene kamaraest, magyar rock-oratórium ősbemutató­ja, versenygyőztesek minifesztiválja, ingyenes templomi koncertek stb. is színesítik. A megérkezés - a kávé finom illata A kapuban egy tucatnyi várakozó embert kikerülve és az információs pult mellett elhaladva az üvegtetejű aulába érkezem. Itt gyűjtöm első be­nyomásaimat az Aranytíz (A10) Mű­velődési Központról. Fotelok, tág terek, no meg ef Zámbő-kiáWítis. A fotelokban családok, szerelmes pár, fáradtan várakozó kamasz és néhány nyugdíjas. Vibrál a levegő, ez a mű­velődési ház élettel teli. A jobb olda­li helyiségből folyamatosan jönnek az emberek, megnézem, mi van ott. Egy kellemes kávézót találok, az asz­taloknál zömmel fiatalok, néhány idő­sebb látogató. Csábít a kávé finom illata, iszom egyet. Megpillantok egy régi ismerőst, csevegünk, szürcsöljük a kávét. Szalad az idő, indulok vissza megnézni ef Zámbó István képzőmű-A fesztivál tavaly előkelő nemzet­közi besorolást kapott, a mintegy há­romezer hasonló rendezvény között a 25. helyet foglalja el. Zimányi Zsófia fesztiváligazgató úgy értékeli e díjnak is beillő elismerést, hogy „...a feszti­vál beváltotta az alapítók reményeit. A művészetek széles spektrumával, a világ­sztárok és ifjú tehetségek varázslatos pa­rádéjával a kulturális turizmus célállo­másává avatta a kora tavaszi Budapes­tet.'" S a hab az idei ünnepi tortán: „Fe­jedelmi ajándéknak tekintjük, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál 25. szü­letésnapjának jegyében a mi jubileu­mi közönségünk előtt avathatjuk fel a zenésztársadalom valóra vált álmát, a Nemzeti Hangversenytermet." H vész, performer, dalszövegíró, zenész, a magyar avantgárd mozgalom feled­hetetlen alakja kiállítását, mert a meg­beszélt időben találkozóm lesz a mű­velődési központ igazgatójával. Az aula - ef Zámbó aurája Vissza tehát az aulába. Mint később Ha/mos B. Agnes kommunikációs veze­tőtől megtudom, itt leginkább kortárs képzőművészek alkotásait állítják ki. Jó ötlet ez, hiszen a ház középpontjá­ban, a büfé mellett találkoznak, vára­koznak a legtöbben, s némi szussza­nás után, ha az ember körbenéz, észre kell hogy vegye: egy kiállítás kellős közepébe csöppent. A szó szoros ér­telmében középre, mert körben min­denhol ef Zámbó-alkotások vigyorog­nak le ránk. Ismerjük már jól ezt a cinikus ef Zámbó-vigyort, megbocsá­tó kézlegyintést, néha szigorú szem­öldökráncolást. A képeken állandó / As vány gy űj tőktől a Kalamajka Táncházig CSEJK MIKLÓS „Büszke vagyok arra, hogy napi ezerötszáz ember megfordul az épületben, mégis meg lehet nézni a lépcsőházat, a mellékhelyiségeket. Tiszták. Ha az emberek jól érzik magukat valahol, akkor arra a helyre vigyáznak" - mondja Újfalusi Rita, az Aranytíz Művelődési Központ igazgatója. Riportunk a másfél éve teljesen felújított intézményt mutatja be, és keresi annak a titkát, hogy miért fordul meg itt egyre-másra ezerötszáz látogató.

Next

/
Thumbnails
Contents