Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Gerle János: A vajdahunyad-vár mesterének jubileuma

27 M ÁRCI II S BUDAPEST A Vajdahunyad-vár mesterének jubileuma Szöveg: GERLE JÁNOS fotó: VARGHA MIHÁLY Alpár Ignác gazdag életművéről • Alpár Ignác százötven éve, 1855. január 17-én született Pesten, a Nyár utca l-ben. Családi házuk tőszomszédságában működött apja, Schöckl Mátyás asztalosmester műhelye. Többek között itt készültek a Vigadó asztalosmunkái is, és a virágzó üzletnek köszönhetően a mester több telek birtokosa volt (közülük az egyikre építik később a New York-palotát). A közeli Miksa (most Osvát) utcában nyitja meg az első budapesti gépüzemű asztalosüzemet. Nevezetes iparos volt Alpár apósa is, a grazi eredetű Schöckl, az Eisele-gépgyár - a későbbi Lang-gyár egyik elődje - alapítója. Alpár Ignác a belvárosi reáliskola tanulója, későbbi kollégái közül Wellisch A!frédác\, Bérezik GyulávvA, Ybl Lajossa\ egy osztályban. Az iskolát bukdácsolva végzi, mert idejét szívesebben tölti az asztalosműhelyben, amint az a róla írott élvezetes, részletgazdag életrajzban olvasható: a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete Évkönyveiben 1928 és 1935 között tette közzé folytatásokban a szintén neves építész, Magyar Vilmos. Alpár 1870-ben kőművesinasnak szegődik Halitzky Béla építőmester mellé, aki éppen ekkor társul Hauszmann AlajossdA. Halitzky és Hauszmann együtt építik például a Somossy-íé\c Orfeumot, amelynek helyére később Fellner &s He/mer húznak fel új épületet, a mai Operett Színházat. Hauszmann szerint Alpár,,tehetsége már korán megnyilatkozott, de azon felül is nagy szorgalmat fejtett ki elméleti ismereteinek kibővítésére". 1874-ben a másik Hauszmann-tanítvánnyal, Györgyi Gézáva\ együtt beiratkozik a berlini Építészeti Akadémiára. A következő éveket rendkívüli ambícióval dolgozza végig, akadémiai tanulmányai mellett tervez, pályázatokon vesz részt, tudósítja az éppen meginduló első magyar műszaki lapot, az Építési Ipart, jegyzője a berlini magyar egyletnek, és szorgalmas látogatója a társasági eseményeknek, báloknak. A berlini Művészegyesület székházára és műcsarnokára kiírt pályázaton 1880-ban a második díjat jelentő Schinkel-éremmel jutalmazzák. A következő évben német barátaival végigutazza Olaszországot, Szicíliából még Tuniszba is áthajózik, és vázlatfüzete megtelik útirajzaival - ahogyan az a XIX. század építész vándoraitól elvárható. Hauszmann hívására tér haza, és tanszékén asszisztensként működik. Hétéves tanári pályafutásáról írja Magyar Vilmos: „Alpár és hallgatói minden szombat este egy Vámház téri vendéglőben jöttek össze fesztelen, baráti eszme-Szobra a Vajdahunyad-vár előtt