Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Farkas Tímea: A tavasz Budapesten kezdődik

BUDAPEST flflfljj MÁRCIUS 24 A tavasz Budapesten kezdődik FARKAS TÍMEA Nincsenek aranybányáink, s nincs olajmezőnk sem. Van azonban sokszínű kultúránk. Ez az, ami minden más nációtól megkülönböztet bennünket, ami csak ránk jellemző, amibe érdemes invesztálni. Ezek az aktuális kulturális miniszter legtöbbször hangoztatott gondolatai. A kulturális turizmus fellendülésének idején, az uniós csatlakozás küszöbén valóban megfontolandó és figyelemre méltó üzenet. A Budapesti Tavaszi Fesztivált még a rendszerváltozás előtt a hazai idegenforgalmi szakma hívta életre. A nyolcvanas évek elejére Duna-parti szállodák sokasága épült fel. A turizmus szakemberei addig látnivalóinkra alapoztak, de a Mátyás-templom, a Balaton, a hortobágyi ménes vagy a cigánymuzsika jóformán csak nyáron vonzották ide a külföldieket. Az év többi részében üresek maradtak a Gellért-hegyi panorámát nyújtó hotelszobák. Az ötlet, hogy még tavasszal, mielőtt az európai fesztiválok megkezdődnek, az idegenforgalom fellendítése céljából kulturális eseménysorozatot szervezzenek, először 1981-ben vált valóra. Operaelőadások, balettestek, színházi produkciók, képzőművészeti kiállítások mellett szabadtéri programok, folklór, sőt sportrendezvények alkották a „10 nap, 100 helyszín, 1000 esemény" jelszóval meghirdetett rendezvénysorozatot. A fesztivál már a kezdet kezdetén vitathatatlanul kivívta a kultúrtörténeti tett dicsőségét. Nemcsak az itthon alkotó művészek jutottak bemutatkozási lehetőséghez, hanem olyan külföldön élő magyar alkotók is, akik 1956 miatt hagyták el az országot. 1981 és 1990 között, a fesztivál történetének első korszakában léptek fel hoszszú idő után először magyar színpadon Cziffra György, Frank! Péter és Vásáry Tamás zongoraművészek, Viktor Vasarely festő és Amerigo Tot szobrászművész pedig végre Budapesten is kiállíthatta azt, amit a külföldi műértő közönség már ismert és ünnepelt. A rendezvénysorozat 1991-től a nemzetközi pályázatok és fesztiválok irodája, az Interart Festivalcenter szervezésében folytatódott. Mottója „a fesztiválok fesztiválja" lett, hiszen olyan események kerültek a programkavalkádba, mint a Musica Sacra, az Interbalett és az Interfolk produkciója. 1996 őszén a Budapesti Fesztiválközpont Kht. kapott megbízást a rendezvénysorozat előkészítésére, ezzel újabb időszámítás kezdődött a tavaszi fesztivál történetében. A program visszatért a gyökerekhez, azaz jóformán minden művészeti ág helyet kapott a programban, de felépítésében a fesztiválok fesztiválja maradt, és megtartották a programsorozat gerincét: a rendezvény elsősorban a komolyzenére koncentrál. S mert az időközben megszületett másik fővárosi kulturális csúcsrendezvény, a Budapesti Őszi Fesztivál elsősorban a kortárs művészeti alkotások bemutatására vállalkozott, némileg módosult a tavaszi rendezvény arculata: ismertebb hazai és világhírű produkciók, művészek jelentek meg itt ezekben a napokban a fővárosban, s léptek kíváncsi és igényes közönségük elé. Ezen belül egy-egy témakör, gondolat határozta meg a mindenkori tematikát. 1999-ben, igazodva a közelgő századfordulóhoz, az 1900-as évektől búcsúzott a fesztivál, 2002-ben az Európai kézfogások mottóval megrendezett programsorozaton számos kooprodukciót mutattak be, tavaly neves hazai és nemzetközi zenekarok, művészek jeles évfordulói köré szerveződtek az események. Idén uniós csatlakozásunk jegyében telik majd a fesztivál. Mára létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Nemcsak azért, mert beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a rendezvény látogatóinak valamivel több mint egyharmada külföldi, legtöbbjük Németországból, Angliából, Franciaországból és Ausztriából utazik Budapestre. Minden negyedik vendég Észak-Amerikából vagy Japánból látogat el ide. A fesztiváli közönség kétharmada visszatérő látogatónk, a külföldről érkezők között átlagban minden negyedik vett részt egy korábbi rendezvény valamely programján. Azt pedig e helyütt felsorolni is lehetetlen, hogy Vladimir Ashkenazy, Helmuth Rilling, Krzysztof Penderecki, a karmesterek, Msztyiszlav Rosztropovics, Maxim Vengerov, Tomaszewsky Pantomimszínház: Majmok