Budapest, 2004. (27. évfolyam)

1. szám március - Vargha Mihály: Megfiatalodott a nyugdíjközpont

BUDAPEST FLLFLFR1] MÁRCIUS 14 Megfiatalodott a nyugdíjközpont Szöveg: VARGHA MIHÁLY Fotó: SZÉL ÁGNES A valamikori első pesti felhőkarcoló ismét fogadja az ügyfeleket • Megújult egy pesti épületegyüttes, amelynek első része hamarosan százéves lesz, és a későbbi hozzáépítés is hetven fölött jár. Egységessége, megbízhatóságot sugalló harmóniája ragadja meg most a benne megfordulókat, amiben nagy része van a teljes felújítást megvalósító mai tervezőknek, a Kreativ200()-nek és valamennyi építőnek (generálkivitelező a Baucont Rt.). Ez volt az első budapesti „felhőkarcoló" - az együttes közepén álló torony eredetileg 17 emeletre, közel 75 méterre magasodott, és felső öt szintjét hatalmas pártázat, óriási szobrok díszítették. Társadalomtörténeti jelentősége talán még kiemelkedőbb, ugyanis a munkásbiztosítás első komoly bázisa volt Budapesten. Az ismert építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső stúdiójában (1897-től 1918-ig működött a Komor-Jakab iroda) úgyszólván az utolsó nagyobb vállalkozás volt a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító székháza, utána már csak a marosvásárhelyi Kultúrpalotát készítették közösen. Korábbi épületeik közül feltétlenül megemlítendő a szabadkai zsinagóga (1902), a Városháza Marosvásárhelyen (1909) és Szabadkán (1910), a Fekete Sas Szálló Nagyváradon (1908) és a budapesti Palace Szálló (1910) a Rákóczi úton, melyet a közelmúltban felújítottak. S nem maradhat ki e felsorolásból a Népopera sem, a mai Erkel Színház a Köztársaság téren, melyet 1910-1911-ben építettek Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján - igaz, azóta ezt az épületet szinte teljesen átalakították. Az együttes megépítése óta a legfőbb változás a város életében minden bizonnyal az autóforgalom hihetetlen megnövekedése. E szempontból a hely aránylag szerencsés, hisz a Fiumei úti főhomlokzat előtt szervizút fut végig, s a rekonstrukció során további parkolóhelyeket is sikerült kialakítani a pincében és az épület udvarán. Éppen e nagyobb beavatkozás folytán az épület udvara az, amely a legkedvezőbb változáson esett át korábbi, meglehetősen méltatlan állapotához képest. A ház két építési ütemének nyomait még az építészetben nem túl járatos szemmel is könnyű felfedezni: középső tornya, az a bizonyos első budapesti magasház, két különböző magasságú tömböt köt össze. Előbb a bal oldali, az alacsonyabbik épült meg, bár már kiviteli terveinek készítésekor, 1912-ben fölmerült az ötlet, hogy a szomszédos telkek megvásárlásával a teljes Fiumei úti teleksort kellene beépíteni. A bővítésre azonban - a közbejött első világháború miatt - csak jóval később, 1929-1931-ben került sor, amikor a tervezésben közreműködött Komor János és Sós Aladár is. Az első épület alaprajzából adódóan az udvar felé eső íves térsort mintegy tükrözve megismételték, a kettő közé állt be a századfordulós amerikai felhőkarcolók mintájára tervezett torony, mögötte pedig, egészen szűk beépítéssel, a kazánok kettős kéménye. E megnyomorított udvart sikerült most újjáformálni, egységesítették a homlokzatokat, kellemes belső teraszt létesítettek a gépkocsibeálló fölött. Hasonlóképpen egyszerű eszközökkel éltek a felújítás tervezői a belső terek újjáépítése során (tervező cég Kreativ2000 Kft., Erdős Mihály irányításával; építész: Kun Zoltán és Nyíri Péter, belsőépítész: Görgényi Judit). Az említett két íves térsort kiszabadították az évtizedek során rárakódott elfalazásoktól, alkalmi „korszerűsítések"-től. így most a régebbi épületben érvényesül a szépen formált üvegtető, a jobb szárnyban pedig a helyreállított, vasbeton rács közötti, eredetileg „Rothalit" üvegbeton mennyezet. Mindkét térben új ügyfélforgalmi pultokat helyeztek el, és rekonstruálták a térkapcsolatot az előcsarnok-A rendbe tett székház A Fiumei út 19. felújított udvari homlokzata