Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Buza Péter: Benza Károly, huszonegyszer - Páratlan akvarellsorozat a pesti magyar színház népszerű művészéről

B U [)AJ'_KST 2004/Q 4 és polgári neve annak előtte: Schu­benzának hívták, és szatócsként ke­reste a kenyerét a régi Budán. Akkor még könnyen kiderült, ha valaki civilként valamely művészet­ben különös tehetséget mutatott. A jó sas-hegyi vörös mellett vele mulató cimborák erősítették sokak vélemé­nyét: ilyen humorérzékkel, ilyen hang­gal nem a pult mögött kellene állnia! Nem is állt sokáig ott már, előbb ván­dorszínésznek szegődött Balla Károly társulatához, majd 1844-től húsz éven át Pesten, a Nemzetiben - a Pesti Ma­gyar Színházban - lépett fel, elhíre­sült rögtönzéseitől visszhangzott a vá­ros. Játékos figura, játékos szokások: Sváb-hegyi pincéjének épületére is csavart kéményt rakatott, mestersége szimbólumának látta minden kortársa azt a sok lentről felfelé igyekvő ka­nyarulatot. Wellmann Nóra, a Magyar Állami Operaház emlékgyűjteményének a vezetője egészített ki a rajzokat kísé­rő erősen hiányos adatokat, így derült ki, hogy minden rajz az egyszer „á la natúr" is bemutatott Benza Károlyt ábrázolja. Majd mindegyik fontos, alapszerep, olykor címszerep és oly­kor baritonszerep - ez sem okozott gondot a derék művésznek (bár azt is tudni kell: sokszor kínozta króni­kus rekedtség, hónapokat kihagyott emiatt, fellépéseit hosszan szünetel­tetve). Időrendben rakjuk össze a raj­zokra vonatkozó adatokat az alábbi­akban, miután mind a huszonegyet itt bemutatni nem tudjuk, legalább az alapinformációk kaphassanak egy­szer nyomdafestéket. Rajzok mutatják Benza jelmezes fellépéseit a következő időpontokban és szerepekben: 1844. november 12-én játszotta Boisfleury márki szere­pét Flotow Alessandró Stradella című operájábán; 1846. január 10-én éne­kelte a Don Pasquale címszerepét; 1847. április 13-án Bartolo a Sevillai Borbélyban-, 1848 január 15-én polgár­mester a Cár és ács című darabban; 1849. szeptember 22-én Dandolót énekli Herold Zampa vagy a márvány­menyasszony című játékában (roppant népszerű volt ez az opera, emiatt ne­vezik Márványmenyasszonynak má­ig a több mint százötven éves budai vendéglőt); 1851. január 4-én Lord Tristan a Mártában; 1852. december 4-én Gara nádor Erkel Hunyadi Lász­lójában (az előadást maga a szerző ve­zényli); 1853. január 15-én Oberthal gróf Meyerbeer A próféta című ope­rájában; február 12-én Doppler Károly Gránátos táborában Must, a vincellér; március 12-én Boglyásit, a kántort játssza Doppler Ferenc Két huszár cí­mű játékában; augusztus 25-én Mis­ka Doppler Ferenc Ilkájában; 1854. január 28-án a Hetman az Afanaziá­ban (Benyovszky életét dolgozza fel Doppler Ferenc darabja); június l-jén a szélhámos csodadoktor Dulcamara a Szerelmi bájitalban; június 10-én a báró a Négy Haymonfiban; 1855. má­jus 25-én Saint Bris gróf A hugenot­tákban; június 4-én Malvolino az Ales­sandró Stradellában; június 12-én Cep­rano gróf a Rigolettóban; szeptember 13-án Lord Kookburn a Fra Diavoló­ban; október 11-én Betegi földbirto­kos a Moliére-darab nyomán készült Thern Károly-operában, a Képzelt betegben; és 1856. január 31-én Gri­cenkóként lép fel Meyerbeer Észak csillagában. Pazar lista, páratlan kollekció. Nem kétséges: Than László örök­sége kivételesen fontos rekvizituma lesz az utókornak. •

Next

/
Thumbnails
Contents