Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Buza Péter: B. B. B., a kávéházi garabonciás

BUDAI' K S T 2004/10 IIECEM B E R 30 rait, de ez nem ok arra, hogy ne tisztelegjünk kivételes emlékezőtehetségének emléke előtt. Klvégre az adatoknak legalább a kétharmadára pontosan emlékezett. És tudja mindenki, aki akár egyetlen munkáját is a kezébe vette, hogy szinte csak adatokból állnak. Az eleven mesélés színei, vonzó szövegezése hiányzanak a tudósinak szánt munkákból. Színesek persze így is. Megfogalmazójuk egyénisége áttetszik az összehalmozott információk többnyire zavaros körvonalú kulisszáján. Ez az egyéniség éppen az, aminek kontúrjaiból még ide idézünk néhány vonásnyit. Ugy tudjuk, háromszor vagy négyszer nősült (ez a fogalmazás arra - is - utal diszkréten, hogy sokkal többekkel élt együtt). Első felesége - Gulyás Pál már idézett biográfiája szerint - egy bizonyos Weiss Fdla (atyja Weiss Jónás, anyja Gottlieb Nanette). Ami tény: 1916-ban a tisztként Krakkóban állomásozó Bevilaqua Keleti Artúrhoz címzett baráti leveleit egy bizonyos Lolly nevű hölgy is aláírja, aki szeptember végén már mint „Bevilaquané" jegyzi az újabb üzenetet. A már csak az USA-ban mesélt családi hagyomány és az ott őrzött leszármazási táblázat szerint viszont Yolanda Perényi (bárónő?) volt B.B.B, felesége, közös gyermekük Bellino, akivel a családnak ez a nemzedéke kiutazott Amerikába. Lehet, hogy Lolly tulajdonképpen Yolanda? I la nem, közbe kell iktatnunk egy válás feltételezését. Időben összeigazíthatóak az adatok így is: Bellino nem 1917-ben, hanem 1918-ban született. Ebben az esetben Perényi Yolanda a kávéházi garabonciásnak már a második felesége lett volna. Igaz, a jeles kultúrhistorikus soha sehol nem említi, hogy főrangú volt valaha is az (egyik) aszszonya - ismerve pedig szokásait, ezt a mozzanatot valamelyik munkája szecessziós szövegébe csak beleszőtte volna... Valamit ehhez még. Az unokák Amerikából arról írnak e-mail-jeikben, hogy azok a Perényiek, akik nem menekültek ki az 1930-as évek elején Yolandával - és új férjével, dr. Horváth Ferencce\, valamint fiával, Bellinóval -A Pen Club állíttatta emlékjelét az Újvilágba, csaknem egytől egyig a nácizmus áldozatai lettek. Igen sok zsidó család magyarosított egyébként Perényire a tárgyba vágó források szerint. Iktassuk még ide Fedor Ágnes már idézett, Bevil című hírlapi (Esti Hírlap-beli) cikkének egy másik vonulatát, ahogy ígértük, ami persze egyik fenti változatra nézve sem bizonyíték, de adalék lehet, ha valaki próbálja továbbgondolni, mi is történhetett: „ Védszentje volt az újságíróknak, még a mai egész fiatalok között is akad, akit megajándékozott Budapest történetének egy-egy csillogó mozaikkövével... Véletlenül én sokkal többet kaptam tőle ennél. Azt hiszem, egy kicsit az életemet mentette meg... Amikor 1939-ben interjút csináltam vele a magyar zsidóság eredéről, amelyet ő családnevek és községnevek alapján kazárnak tartott (ami az ő részéről akkor bátor és nem is veszélytelen kiállás volt)... interjú közben felnézett és megkérdezte: magára is vonatkozik ez a törvény? Bólintottam. - Pedig maga is tipikus kazár!... Alaposan megnézett, részletes leltárt vett fel vonásaimról, ahogy ez akkoriban szokás volt, csak éppen életmentési célból. Majd így szólt: ezekkel a vonásokkal, színezéssel és csontszerkezettel maga nyugodtan elkeveredhet, mint szlovák cselédlány, bárhol! Csak a szem öldökét kell szőkére festeni! Ugyanígy esett a hó márciusban, amikor először gondoltam arra, 1944-ben, hogy megfogadjam a tanácsát. Szőkére festettem a szemöldökömet akut halálveszélyben. Elve is maradtam." 1918-ban Kolozsvárott megszületett B.B.B, fia, Béla. A fiúcska tüdőbetegsége miatt 1920 és 1925 között tartós gyógykezelésen Balatonfüreden élt, édesanyjával, Yolandával (vagy Ellával?), aki itt beleszeretett Horváth Ferenc orvosdoktorba, elvált Bevilaquától, és - 1925-ben - hozzáment az orvoshoz. (Amikor 1931-ben kivándoroltak az Egyesült Államokba, a fiút Horváth adoptálta, csak jóval később, az 1940-es években vette „viszsza" Bevilaqua Borsody Bellino változatban eredeti nevét „a Putyi", ahogy fiát B.B.B, becézte.) Nem tudjuk, mikor, valószínűleg a húszas évek második felében, B.B.B, újra megnősült. Nem tudjuk, kit vett el, csak azt, hogy a kilencszázötvenes évek végén ez a felesége meghalt. A feltételezés alapja: Bevilaqua egyik nekrológja említi, hogy élete társát néhány éve vesztette el, továbbá, hogy harmadik házasságkötésének anyakönyvi adatai szerint az „író, történész" özvegyként esküdött hűséget harmadik törvényes asszonyának. A Nap utca 20-ban, ahol 1940-től az első emeleten laktak, azt mesélik, rossz volt ez a házasság. Lényegében külön éltek. Azt is pletykálták a házban, B.B.B, a fürdőszobában, a kádban aludt, az egyetlen szobát átengedve a feleségének és ott élő fiának. Mármint az asszony fiának. Aki fiatalon, élete huszadik éve körül halhatott meg, valamikor az ötvenes évek közepén. Mindössze ennyit tudunk róla. Halál. A negyedik asszony, Mányi Magdolna - a híres mérnöktanár, Kruspér István unokája - éppen tíz napig volt - lehetett - a felesége. 1962. március 2-án házasodtak össze, Bevilaqua március 12-én meghalt. Ismeretségük nem martonvásári s nem is marosvásárhelyi, ahogy az alábbi idézet vélelmezi. Talán józsefvárosi. Mányi Józsefié, Kruspér leánya itt élt a gyermekeivel, a Kisfaludy utca 28-ban,