Budapest, 2004. (27. évfolyam)

10. szám december - Buza Péter: B. B. B., a kávéházi garabonciás

27 D K C. F M Ii F. R gflflflflfl lil DAI' K S I' Még egy „nevelőapját" emlegeti idősödő korában B.B.B., fiának keresztapját, boldogult atyjának testi-lelki jó barátját, a köröstetétleni földesurat, aki szintén Budán, a Sövény utcában lakik: inárcsi nemes Farkas Ldsz/ót. Növénynemesítő, amatőr botanikai eredményei alapján nemzetközi tudósi körökkel is intenzív kapcsolatot épít; végül segédmunkásként végzi hányatott életét a városmajori kertészetben. (Egyszer valakinek fel kellene emelnie az ő emlékezetét is a porból.) Bevilaqua Béla tizenkét éves koráig az egész évet, késmárki nagydiákként a nyarakat tölti a Vízivárosban. Azután, hogy nővére férjhez megy, s özvegy édesanyja is hozzájuk, az ifjú párhoz költözik, a Toldv Ferenc utca 60. szám alatti nagy házba, amelynek öreg kertje a Szabó Ilonka utcára kapaszkodik fel. Van itt is kapu és házszám: ez az 59. számú ingatlan. (Ha netán megfordulna valakinek a fejében - és miért is ne fordulhatna - hogy emléktáblával jelöli meg azokat a budapesti épületeket, amelyekben élt és dolgozott B.B.B., igencsak nehéz dolga volna, hiszen ez még csak az első három - és további legalább négyet-ötöt meg tudunk jelölni, ahol hányatott élete során lakott.) Ebben a házban kezdik budai éveiket kossonczi Nagy Lajos testvéröcscsei is: Pá! valamint I.ász/ó. Aztán már a saját lakásukban folytatják: Pál Hajdúhadházán, László másutt, de változatlanul a Vízivárosban, Hilda pedig, azután, hogy férjeura gutaütésben elhalálozott, a Lágymányoson. Pált 1945-ben kapával, ásóval verte agyon „a fosztogató csőcselék hajdúhadházi kúriája istállójában". Lászlót- aki B.B.B, tudósítása szerint budapesti hadtestparancsnok volt „1920 után" nyugat felé menekültében, a Balatonnál érte utol a kaszás. Hilda a bombázás, az ostrom idején pusztult el nyomorultul, a műegyetem kertjében földelték el. 1947-ben vitték át kiásott tetemét az óbudai sírkertbe. A kossonczi Nagy család itt emlegetett nemzedékének édesatyja kossonczi Nagy Lajos volt: negyvennyolcas tüzér hadnagy, később táblabíró, kolozsvári származású hajdúsági notabilitás. A Nagy családnak egy következő nemzedéke - ahogy Bevilaqua I Iildának odaköltöző, Lenke nevű húga is - Kolozsvárott élt még az 1960-as években. Nyomukat Nagy Géza 1963. évi ottani címén, amely Finály Olga hagyatékából került elő, nem sikerült megtalálnom. Szolgálatban. Bevilaqua 1908-ban fejezte be tanulmányait a pesti egyetem bölcsészkarán, szigorlati értekezését Alexandros rhetorról Hegedűs Istvánhoz, a classica philologia akadémikus professzorához írta. (Hogy miből doktorált 1911-ben, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy nyugdíjazása után, az 1930-as évek elején, beiratkozott hallgatónak a pesti orvosegyetemre Részlet egy publikálatlan kéziratból