Budapest, 2004. (27. évfolyam)
9. szám november - Saly Noémi: Például ezek a kilincsek
43 N O V E M B E R 2004/ 9 BUDAPEST Például ezek a kilincsek SAU NOÉMI • Négy kicsi könyv: a Tandem Grafikai Stúdió (Faragó István és felesége, László Zsuzsa) „-Anno-" sorozatának első darabjaiként nemrég láttak napvilágot. A szabályos négyzet-forma kötetkék úgy simulnak az ember tenyerébe, hogy rögtön meg is kell őket simogatni. Borító és papír azonos pasztell árnyalatban, mind a négy más színű - nemcsak külön-külön, hanem együtt is nagyon szépek. (Föl is horgad a gyűjtőszenvedély nyomban). Előzékeny és elegáns könyvtervezői ötlet, hogy az ár a hátsó borítófülön egy perforált, letéphető csíkra került, így nem kell vakargatni a ragacsos, örök életű árcímkéket vagy filctollal rongálni az ajándékot. Az igazi meglepetés azonban akkor jön, amikor lapozgatni kezdünk. Mert „külcsín és belbecs" összhangja szívbemarkolóan hibátlan. A bevezető fülszöveg szerint a kiadó reménykedik: „van érdeklődő jelene is a múlandó idő cirógatni való tárgyainak és a velük kapcsolatos gondolatok megfogalmazásának". Ilyen „tárgyakat" ad hát a kezünkbe. Az egyik kötetben „czélszerű szabadalmak leírásai" a 19. század végéről, rajzokkal együtt („tornaszer karok és lélegző életművek erősítésére", „kézóvó gyeplőtartó", „zsebzár" s más efféle, őrjítőén praktikus lelemények). A másikban régi silhouette-rajzok Csipkerózsika történetét illusztrálják. A harmadikban Faragó István fényképein a fővárosi temetők síremlékeinek apróbb-nagyobb részletei, egy szép Montaigne-esszé kíséretében. A negyedikben - kedvencünkben — ugyancsak az ő fotói, budapesti kapuk kilincseiről. Buza Péter írt hozzájuk kis cikkeket. Városunk rejtett szépségeiről sokféle könyv megjelent már. Olyan is akad köztük, amelyik épp a ritkán látott, sokszor figyelmen kívül hagyott dolgokra összpontosít (elég, ha csak Ráday Mihály „jeleneteire", Lugosi Lugo László Zsidó Budapestjére vagy a Lőrinczi Zsuzsa által szerkesztett Budapest - építészeti részletek című nagy albumra utalunk). Faragó István és Buza Péter kötete viszont - kép és szöveg nyugodt ritmusú, békés párbeszéde révén - olyasmiket is kínál, amivel üvöltő, hadonászó, fejetlenül rohangáló világunkban szerfelett ritkán kényeztetik a halandót: szelídséget, csöndet, gyöngéd humort. Es még valamit - de ne kapkodjunk. A borítón a Toldy Gimnázium kölyökkezek koptatta kilincse. Szfinxet formáz, pont olyan képet vág, mint egyik tanárnőm a Szilágyiban, ha feleltetés végett kinyitotta az osztálykönyvet. Beljebb is akadnak régi ismerősök: például az I ri utcai nagy hal, amelyik épp egy kis hal elfogyasztásán fáradozik; a Kosciuszko Tádé utcai iskola baglya vagy Arkay Aladár kismadaras templomkilincsei. De a legtöbbre a szó szoros értelmében úgy bámultam, mint bornyú az új kapura. Ügyet se vetettem rájuk mostanáig? Lesül a képemről a bőr. Buza Péter történetei nagy emberekről is szólnak: Hatvany Lajosról, József Attiláról és Thomas Mannxó\\ Mándy Ivánról, Esterházy Móricról és így tovább. De a többi, megint csak: a többi! Kereskedő, orvos, hentesmester, vasgyáros, fodrász, katonatiszt... Hogy van ez? Minden ház rejt valami érdekeset? Minden kéz, amely lekoptatott egy mikront ezekről a kilincsekről, megérdemli a figyelmet? Hogy szem kell hozzá? Idő? Odaadás? Hát igen. El kell kezdenem újranézni a várost, házastól, emberestől. Alighanem ez a legnagyobb lecke ebben a mély alázatról tanúskodó, s ezáltal arra intő kis könyvben. Nem mondom, hogy forgassák szeretettel - úgyse lehet másképp. TOLDY FERENC UTCA 9. [ VÍZIVÁROS I Amikor - az iskola diszkréten kezeli a részieteket -szorgos fémgyűjtők ellopták a Toldy Ferenc Gimnázium ajtónyitóját, nem végeztek tökéletes munkát. Ott maradt a zárszerkezeten a szalagba vésett epicáfium, a visszapótolt eredeti csodalény mesterének névjegye: Stefan Kern 1859. Oroszlánnak írják le többnyire a fényesre fogott kilincs figuráját, ha ritkán megemlékeznek éppen róla, pedig szfinx. Noha kétségtelen, a derék rézöntő meglehetősen keveset tudott alanyáról, amikor hozzáfogott megmintázni a titokzatos alakot, a tudás szimbólumát. Később aztán a pótlás is hűséggel követte naiv elgondolásait. A félig hölgy vonásai cseppet sem nőiesek, félig állat fele sárkánypikkeiyes, lándzsahegyes a farka. Nem adtak a tanár urak mintát hozzá, amikor megrendelték a budai német reál díszes tartozékát, itt, a szomszédban, a Kapucinus utcában, ahol akkor már majd' negyven éve ~ dolgozott a Kern-família. Ősi cég a régi Vízivárosban, . , 1821-ben alapította István, folytatta a rézöntést fia, János, aztán azé, Emil. Még az 1930-as években is működik a vállalkozás nem messze a tanodától, 3 Pala utca sarkán, az ősi házban, amelynek középkori falai szemérmetlenül tárulkoznak fel mostanában már az erre járónak, Ievedlették barokk bőrüket a régi kövek.
