Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Vértessy Zsófia: Bajor Gizi és az 5 éves terv

35 NOVE M B K R gflfl^g H U PAPE S T Bajor Gizi és az 5 éves terv VÉRTESSY ZSÓFIA A megújult Színészmúzeum • Ehhez hangulat kell, kérem szépen! Egy napos őszi vasárnap délután a hulló falevelekkel együtt érkeztem a villa kertjébe. Becsuktam magam mögött a hatalmas faajtót, a kovácsoltvas kukucskálón át még egy röpke pillantást vetettem a külvilágra, majd két óra hosszára hátat fordítottam neki. Széles lépcsősor vezet a parkból a házhoz, a sárga falon a zöld zsaluk nyugodt mosolygással fogadnak, akár pár lépésnyivel később a villa hangtalan személyzete. Nem síri ez a csönd, nem is múzeumhoz illő méltóságos, tekintélyt parancsoló hallgatás: primadonnák alusszák itt délutáni álmukat. S én, mint a hívatlan, de szívesen látott vendég, végigsétálok a házon. Jászai Mari szobájában saját tervezésű bútorai fogadnak, ha akarnék, belesüppedhetnék a fotelokba - no de mégiscsak vendégségben vagyok, és még nem kínáltak hellyel. Ruháin, kellékein ámulok, böngészem régi fényképeit; nem sok, épp elég. A magyar színháztörténet legnagyobb tragikája. Forgatom a szavakat a számban, másfél évszázada állt a színpadon Gertrudisként, Lady Macbeth-ként, Antigonéként. Nem tiszteletet érzek, nem történelmet, kézírását, leveleit olvasom, beletúrok életének pillanataiba, mintha ismerhetném, tudhatnám, ki volt ő valójában, s évszázados meghitt kapcsolat illúziójának pókhálóját szövöm közénk. Cinkos kapcsolatom Gobbi HUdáx&\ viszonzásra lel. Szobájába érve a Szabó család egy epizódja zümmög halkan, dohányzóasztal üveglapja alól régi emlék kacsint vissza rám: „Gobbi I lilda: Közben...". Hányszor futott át ezen a könyvgerincen a szemem otthon, a nagymamámnál, aki ebben tartotta takarékbetétkönyvét! Hol is tarthatta volna másutt, hisz' színésznő volt ő is, s titkon remélem, tán visszaköszön egy képről a háttérből. A mellettem álldogáló nyugdíjas néni rábök a könyvre, mosolyog, ez neki is megvan. Mester Akos könyvéből idéz a halványsárga fal, Gobbihilda (igen, így) számára a múzeum élete fő műve, hisz ő hozta létre, dolgozott, gyűjtött, szervezett, kiállított, hogy valamit, akármilyen picit is, megőrizzen és átadjon nekem. Beszél hozzám a falról, örül, hogy itt vagyok: „És még arra is büszke vagyok, hogy nemcsak a nosztalgiát kívánó emberek járnak oda, hanem farmernadrágos fiatalok, akik sokszor könyökölve, elmélyülten olvasgatják mondjuk a legunalmasabb dokumentumokat." Márkus Emília is saját szobájában fogad. Korengedménnyel vették fel a Színiakadémiára, s több mint hetven évet töltött színpadon. Levelet írt Krúdynak, megköszönvén a róla írott verset. Milyen kor, micsoda nevek! Emília, Elvira, Reüa, Klotild, Hulla Elm a, Fáy Szeréna... De nem akarok rögtön az emeletig szaladni, a földszinten maga Bajor Gizi vár még rám. Bajor Gizi 5 éves terv cigarettát szívott. Fényképezkedett Révay Józseffel, Móricz Zsigmonddá, Hérezeg Ferenccc\. Nézem a képeket: mennyire szuggesztív, mennyire él, mennyire kifejező és más mindegyiken! Beleélt, átélt, játszott, akár csúnya is volt. Az időszaki kiállításon a következő szobában mindez kiteljesedik, az aktuális téma Bajor Gizi arcai. (Voltak neki.) Fa csigalépcsőn érkezem az emeletre, az operett, a táncművészet s a kulisszák titkai nyílnak meg előttem. Egy döbbenetes tálaló, ébenfekete kottatartó, pianínó, Huszka Jenő bútorai - ezeket is a más műfajban utazó saját tervei alapján készítették -, körbeszaglászom mindet. A szoba közepén a forgatható fényképtárat tekergetem, az operetteket hallgatom, miközben a gondnok, aki együtt lélegzik az épülettel több mint két évtizede, lehalkít, hangosít, mosolyogva s büszkén jön-megy. O nem az igazgató, hangoztatja, hiába, hogy itt mindenki úgy tekint rá. A táncművészet emlékszobájában balettcipők a sarokba hajítva, tükör térdtől lefele, korlát és berajzolt balettpozíciók örvendeztetnek, mielőtt kiállnék a teraszra. Nem sietek, nézem a kertet. A kulisszák mögött fésülködünk, sminkelünk, királyi páholyt bámulunk, olvasópróbát hallgatunk, körbejárunk nézőteret, színpadot, kukucskálunk, hallgatózunk, igazgatók, rendezők jegyzeteiben kutakodunk, játszunk mi is, akár a nagyok. Ezt nem mondhatom el, ehhez hangulat kell, kérem szépen! Ha még mindig jó itt, márpedig jó itt, a földszintre visszaszállva színházi lexikon, újságok, szakirodalom, asztalok, székek várnak. És ne bánjuk, hogy a primadonnák még mindig alszanak - beavattak titkaikba... • Bajor - Beyer Gizella korában Bajor Gizi Basier Ahol tilos a szerelem című darabjában