Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Bérci László: Vendégoldal - Diadalív a Vácra látogató asszonykirálynak

BUDAPEST flflflfl N O V F. M B E R Vendégoldal Diadalív a Vácra látogató asszonykirálynak • A váci diadalkapu a magyarországi emlékmű-építészet sajátos és egyedülálló alkotása. 1764-ben gróf Migazzi Kristóf bíboros, váci püspök építtette a Habsburg uralkodócsalád váci látogatásának tiszteletére. A gesztust azzal magyarázhatjuk, hogy a házigazda ily módon kívánta jelezni az uralkodócsalád iránti hűségét. A mű létrehozását másrészt az is indokolttá tette, hogy javában tartott a török utáni újjáépítés, és a város még nem rendelkezett igazán reprezentatív épületekkel és látnivalókkal. A mai Március 15-e tér volt az idő tájt a város legrendezettebb tere, illetve a tényleges központja. Itt állt a középkori falak felhasználásával épített püspöki palota és vele szemben az új városháza. A déli oldalt lezáró dominikánus templom is elkészült akkorra, ezért Migazzi úgy döntött, hogy a tértől észak felé kivezető út végén, a város határán építteti meg az elegáns diadalívet az uralkodók fogadására. A látogatás idejére a püspöki palota előtt, a kő diadalívvel szemben, az utca túloldalán egy ideiglenes második díszkaput is állíttatott. A két diadalív közötti utcát oly módon rendezték, hogy a beépítetlen telkek, illetve a városképet rontó szegényes házak elé falakat húztak, amelyekre látszatarchitektúrát festettek. A tervek elkészítésével Migazzi Marcellus Amandus Canevale (1730-1786) olasz származású bécsi udvari építészt bízta meg. Az alapkövet 1764. március 2-án tették le, az építkezést augusztus 20-án fejezték be. A Váci Püspöki Gazdasági Levéltár számadási okmányai szerint teljes költsége 2829 forint volt. Igen nagy összeg, ha figyelembe veszsztik, hogy az új székesegyház egyévi építési költségeinek a felét (!) tette ki. A diadalív építménye a hazai klaszszicizmus legkorábbi példája. Szerkezete tiszta és világos. A csaknem teljesen dísztelen pillérek közt emel-BÉRCI LÁSZLÓ kedő ív felett jól tagolt főpárkány nyugszik, amelyeken füzéreket tartó sasok ülnek. A diadalív tetejét lezáró súlyos attika hármas osztatú, középen az ív feletti mezőben feliratos tábla, a két szélső mezőben az uralkodócsalád tagjainak portréit ábrázoló tondók láthatók. A diadalív a 19-20. században mél-Mária Terézia portréja -helyreállítás előtti állapot A teljes helyreállítási költség: 30.000.000,- Ft. Ebből a Városi Önkormányzat 18.000.000,- Ft-ot, a KÖH 12.000.000,- Ft támogatást adott. A tervezési, művészettörténeti és restaurátori kutatásokat az ÁMRK grátisz munkában végezte el. Tervező-építész: Vogel Eszter ÁMRK, restaurálási ügyekért felelős művészettörténész Bérci László ÁMRK Szakrestaurálási Osztály, kőrestaurálás: Sütő József Munkácsy-díjas kőszobrász restaurátor művész. Beruházó és bonyolító: Műemlékek Állami Gondnoksága tatlan környezetbe került, állapota romlott. 1863-ban, 1890-ben, 1943-ban és 1970-ben is újra és újra tatarozni kellett. Az 1943-as helyreállítás során, a vakolat leverésekor derült ki, hogy bizonyos építészeti tagozatok, nyilván a sietség miatt, nem időtálló anyagból, hanem habarcsból, téglából, zúzalékból, kőporból készültek, minek folytán teljesen elpusztultak. A 2004-ben elvégzett kutatás során ismét előkerültek a vastag vakolathabarcs alól bizonyos eredeti profilmaradványok és tagozatlenyomatok. Hiteles visszaállításuk, rekonstrukciójuk csak részlegesen oldható meg. Az építmény színezése a falkutatási eredmények és egy 1861-es akvarell alapján készült el. Vagyis a felépítmény színe sárgával tört fehér lesz, két árnyalatban. A tondók, az uralkodóportrék és a feliratos táblák világos vörös márvány utánzatú színt kaptak, a sasokat és a profilokat kőszínűre, vagyis szürkére festették. Az 1861-es akvarell alapján a diadalív tetejére visszakerült a zászlórúd, amely egyben villámhárító is. Az újjávarázsolt barokk építményt november 5-én adták vissza a városnak. A diadalkapu a kutatás előtti állapotában