Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Külvárosi kávéház

BUDAPEST ZFLFLFLFL NOV F. M R K K 22 Kávézók kalauza Külvárosi kávéház Szöveg: ZEKE GYULA Fotó: FRANKI ALIONA • Amikor először tettem be a lábamat a Külvárosi kávéházba - ha jól emlékszem, 1996 őszén -, és boldogságomban szivarra gyújtottam. Borbély László tulajdonos nyomban asztalomhoz sietett, s egy hamutartót tolt elém, amelyet kérni sem volt időm, s amely cseresznyefából és alpakkából készült, külön a szivarozók számára. Láttam én már őt, csakhogy messziről: az Újpest másodkapusa volt, amikor Szentmihályi Antal őrizte a hálót, Göröcs is játszott még, és persze Fazekas, Bene, Dunai II., Zámbó, és Noskó F.rnő és Káposzta Benő és Dunai III. és Juhász Péter, és szörnyű volt szurkolói szempontból, hogy Nagy László és Tóth András közül egyszerre legfeljebb csak az egyik fér be a csapatba. No abban az időben ült másodkapusként Borbély László a kispadon, akit tán kétszer védeni is láttam. Jó kapus volt, nyugodhatott a szurkolói szív. Istenem, gondoltam, amikor előzékeny párduclépéssel elém tolta a szivarhamutartót, megint elment húsz év, kicsit több is, vajon miképp, mi végre? Lila-fehér zászlóm - melynek lila felét elsős gimnazista koromban magam főztem alumíniumfazekunkban (s melyet azután, a fazekat, háztartási célra használni többé nem lehetett) — már rég a szekrény aljában rohad, az úgynevezett magyar futball megszűnt, mint valami büszke betegség, amelynek végre megtalálták az ellenszerét, és a gyermekeimet elvittem már a Külvárosi kávéházba, de az újpesti stadionba még nem, és semmilyen más stadionba sem vittem el őket. Ilyesmi gondolatok futkároztak a fejemben, bemelegítésképpen, amikor Borbély László elém tolta azt a szivarhamutartót. Minden városnak vannak, mondjuk így: strukturálisan menthetetlen részei. Terek, útszakaszok, részek, izék, amelyeket elkerül az ember, mert mint fiatal lányon a csúfság, nyomban látszik rajtuk, hogy menthetetlenek. Ilyen mondjuk Budapesten a Bem rakpartnak a Bem tér és Batthyány tér közti szakasza, ahol ordítani tudnék fájdalmamban; vagy a Bajcsy-Zsilinszky útnak a Nyugatitól a Podmaniczky utcáig tartó része, ahol rendre gyógyíthatatlan közöny szakad rám, kivált a Dunával ellentétes oldalon; és például az Üllői út első traktusa, amelyen végigautóznom is terhes. Települhet az efféle helyekre akármi bolt, üzlet, kocsma, fásíthatják, söpörhetik, egyszerűen nem kíván odamenni az ember, nem akar sétálni és lenni és enni ott, mert elkeseredés és melankólia szakad rá, amelyek megfosztják a napi intéznivalók bonyolításához szükséges tetterőtől, elfeledtetik vele szeretteit, és fölszámolják benne az általános emberi szolidaritás érzését. No az a nevenincs terecske, ahol a Külvárosi kávéház áll, éppen ellenkezőleg. Kies - s amióta a metró arra jár, már cseppet sem kieső -része a városnak, amely elhanyagolt és lepusztult ugyan, mégis van benne valami ígéret, s az említett helyekkel szemben valami felemelő bánat, amely az életerő feltámadásának kedvez. Ot utca ad találkozót egymásnak ezen a kedves, nevenincs téren, s közülük is a legvonzóbb az István utca, melynek fái és kocsmái alá már a városháza elől hevesen kívánkozik az ember. Kis séta csak ezen a csoda mód még létező allén - javaslom amúgy, ki az autókkal onnan! s már meg is érkeztünk az István utca 26-os számú ház elé, ahová a kávéház települt. Ez lassú kanyarulatával már fölszámolja a vészesen ívelő függvények félelmét, mely még a középiskolás időkben ivódott a zsigereinkbe, s mely már kora ifjúságunkban időnk összezuhanására figyelmeztetett. Igazság van abban az ívben, semmi kétség - ám vigasz ama domborulatban. A Külvárosi kávéház amúgy, tudom meg Varga János üzletvezetőtől - aki, mint mindig, most is kedvesen fogad, s aki németül, angolul, olaszul és románul is jól beszél -, 1992 decembere óta áll nyitva, s várja a világ immár minden szegletéből érkező vendégeit. A falon a mai idők idolos hírességei, meglehet, a pianínó melletti szófán előttem Larry Hagman, Whoopi Goldberg, Robin Williams vagy Michael York ült. Bizonyos viszont, hogy a hangszeren vasárnap kivételével minden este hattól tizenegyig Farkas Dezső játszik. A hírességek Ragályi Elemér közvetítésével szoktak rá a kitüntető jelenlétükre minden ízében rászolgáló kávéházra, amely viszont - szomorú jelzés -, képtelen lenne megállni a lábán, ha pusztán helybeli törzsközönségére volna utalva.