Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Sándor P. Tibor: Le a Halászbástyával!

39 O K T Ó B K. R GFLFL^G R 11 N A P F. S T Le a Halászbástyával! SÁNDOR P. TIBOR Ez nem mozgalmi jelszó, hanem egy Budapestről szóló új képeskönyv címe. Jó cím, kellőképpen provokatív. Úgy is van, le vele! Sőt: abcug Parlament, vesszen a Hősök tere is! Lássunk végre túl a bedekkerek és a szuveníralbumok színes városkulisszáin! Másfajta városélményt ígér a Vancsó Zoltán feketefehér fényképeiből és Földes András kisprózáiból összeállított kiadvány. • Már a borítókép láttán gyanakodnom kellett volna. Azon ugyanis épp egy dinoszaurusz vegyül el az Oktogon sietős járókelői között. És ez csak a kezdete a szokatlan találkozásoknak. Mit keres például egy felnyergelt ló a Terézvárosban, a parkoló kocsik mellett? És a kétpúpú teve a gang alatt? Egy echte bécsi konfliskocsis is ritka tünemény a Soroksári úton. Mennyi váratlan talány! Miért néz fenyegetően farkasszemet egy magányos Trabant a kordon mögé szorított tömeggel, és mi okból állja el tűnődve a villamos útját egy bajuszos férfi a Mester utcában? Pillanatfelvételeket látunk, amelyeken azonban, szokatlan módon, több színtéren, több cselekmény is zajlik egy időben, ha egyáltalán cselekvéseknek lehet nevezni a bizonytalanul értelmezhető, félbemaradt mozdulatokat. Össze nem illő valóságdarabok sodródnak egymás közelébe. Neveltetésünknél fogva a fénykép szerkesztett határai által kijelölt világban szükségszerű belső összefüggéseket keresünk - ezúttal el-elbizonytalanodva. Az nem lehet, hogy a fotográfus, mint valami aranymosó, véletlenszerűen merítgeti szitakeretét újra meg újra a megállíthatatlan időfolyamba, hogy aztán utána együtt lessiik, mi csillan ki a napok hordalékai közül! Pedig mintha Vancsó Zoltán utat engedne az ilyesfajta esetlegességeknek. A látszólagos fényképészeti ügyetlenségeknek is, az aránytalanul felosztott képfelületeknek, az életlenségeknek. A képszélek olykor durván vágnak le részleteket, máskor, épp ellenkezőleg: mintha csak a fotós szándéka ellenére hívatlan nyomakodnának újabb szereplők a kép terébe. Csupa alkalom szülte kompozíció, befejezetlen, talán cl sem kezdődött történet. „Olyan volt a környék, mint egy pillanat, két kiismerhetetlen, baljós végtelen közé szorítva" - írja egy helyütt a könyvben Földes András egészen másról, mégis e képekről is szólva. De ne higgyünk a látszatnak: a véletlenszerűség esztétikai kiaknázása nagyon is tudatos alkotói magatartás. A fényképészeti hibatan pedig éppúgy része a kreatív fotográfusok kötelező tananyagának, mint a fénymérő helyes használata. Vancsó Zoltán éppolyan kiélesedett érzékekkel, vadászösztönnel várja, lesi a „megfelelő pillanatot", mint a klasszikus riporterek. Csak éppen a jelentésteli látványokkal kapcsolatos előfeltevései és a fotószerű szépségről alkotott elképzelései mások. „Ismeretelméleti katasztrófa" - sóhajt fel a műfaj egyik értő méltatója; „autonóm riport", „szubjektív dokumentarizmus" - definiálgatja dadogva a szakma; „belső utazás" - mondja róla a pályatárs. Bármilyen nehezen besorolható, öntörvényű képalkotóval van dolgunk, érdemes követnünk szertelen csatangolásain. Ha sajátos optikai és lelki fénytörésben, de mégiscsak összetéveszthetetlen budapesti tájakra vezet. Bemozdulva is ismerős a kilátás a rohanó 56-os villamosból; ha csak derékig látjuk a kopott falaknak támaszkodó, olcsó butikdivatba bújtatott testeket, azok akkor is képesek megidézni a Józsefváros érzéki és erőszakos szubproletár romantikáját, miként egy térden aluli közelkép is a yuppie-kávéház hangulatát. „Csak azok a felületek a lényegesek, ahol a lakók talpukkal, esetleg egyéb testrészükkel az épületekhez és az aszfalthoz érnek. Az a néhány légköbméter, amelyben az emberek valóban hatnak egymásra. Erre a szűk tartományra kell fókuszálni" - figyelmeztet idejekorán a könyv bevezetője, és e tekintetben nem is kellett csalódnunk. Viszont éppen ezért ezek a fényképek aligha köszönnek majd vissza a belvárosi képeslapstandokon, ahogy a könyvet sem a Váci utcában tolongó turistáknak ajánlom elsősorban. Apropó: le a Váci utcával is! Földes András-Vancsó Zoltán: Le a Halászbástyával! Gabo, 2004. I/Op. •