Budapest, 2004. (27. évfolyam)
8. szám október - Zappe László: A polgárerény évszázada - A Sárga liliom a Nemzeti Színházban
37 O K T Ó B R R 2 QQ4/S B TI O A P K £ T A polgárerény évszázada mmammmmmiiuMS^Enammmmmmm A Sárga liliom a Nemzeti Színházban tikus, hogy a forgalmazó rányitotta a filmet a Szezonra). A szintén az ősszel mozikba kerülő Dealer szinte biztos, hogy nem rúghat labdába a tengerentúli szuperprodukciókkal versenyezve. Fliegauf Benedek második filmje hiába kedvelt fesztiváldarab, nehezen emészthető. Ha úgy tetszik rétegmű. A rendező személye - az Oscar-díjas Szabó István - és a budapesti forgatások miatt magyar filmnek számíthatjuk a W. Somerset Maugham Színház című regényéből készült Csodálatos Júliát is, amelyben egy, a harmincas évek Londonjában élő színész házaspár (Jeremy Irons és Anette Bening) magánéletét is teátrális jelenetekben éli meg. De miközben egy művészfilmtől senki sem várhat nézőcsúcsokat, a végső mentőövet ismét egy bestsellermozitól reméli a szakma és a pesti mozik - feltéve, ha idén valóban elkészül az Állítsátok meg Terézanyut! A Rácz Zsuzsa regényéből forgatott magyar szinglifilmet szintén elsőfilmes jegyzi, Bergendy Péter. Az operatőr pedig az a Pados Gyula, aki a Kontrollt és a jövőre átcsúszó Sortalanságot fényképezte (többek között emiatt késik a Terézanyu is). Kíváncsian várj tik. • • Ai Mohácsi-tcstvérck tő 1 mi sem idegenebb, mint a színházi múzeum. Nem vesznek elő darabot kegyeleti szándékkal. Még csak a leporolás álszenteskedésével sem nyúlnak színműhöz. Ha ők valamit a kezükbe vesznek - István mint író, János mint rendező állítólag, valójában persze köztudomásúlag kollektív alkotómunka folyik, amelyben a társulat is részt vesz - , abból véresen komoly hozzászólás lesz mai ügyeinkhez. Bíró Lajos csaknem százesztendős polgári erkölcsdrámájával is ez történik. Pontosabban nem történik más, mint hogy ízekre szedik a darab jeleneteit, szétcincálják, ami benne korabeli előítélet, szemhomályosító szándék, célzat, program. És máris előttünk van mindaz, ami évszáda változatlan. A hatalmasok hatalmaskodnak, a közvetlenül alattuk lévők lázonganak és beletörődnek, ostorozzák a rendszert, hogy koncessziókhoz jussanak, szóval lényegében talpnyalnak, megalkusznak, beépülnek. Mohácsiék eszköztárában ehhez elsősorban a blődliből, kabaréhumorból, paródiából, szóviccekből előállított hatalmas kavalkád áll rendelkezésre. Legföljebb az a kérdés olykor, vajon éppen a megfelelő bemondás jön-e egyik-másik megszólaló szájára. Mindenki tapogatózik, tájékozódik, orientálódik. Csak hárman nem bizonytalankodnak itt. A krakéler nagyherceg (Hevér Gábor), aki a hierarchia csúcsán van, a konok cigány cimbalmos (Nétnedi Árpád), aki elszántan csavarja ki az anyát a sorompóból újra és újra, hogy kitámassza hangszere billegő lábát, s ezzel mindannyiszor katasztrófát idéz elő, és egy anya (Lázár Kati), aki a kórházban némán végigüli a második felvonást, hogy a végén odavessék neki, hazamehet, a lánya meghalt. Ok a hierarchia alján, sőt alatta vannak. A Sárga liliom, amely a Nemzeti Színházban nem csekély késedelemmel készült el - tavaszról őszre halasztódott a bemutató, s még akkor is csak egy héttel a kitűzött időpont után került rá sor -, nem olyan mély és lényegre törő, mint a tavaly Kaposváron játszott Csak egy szög volt. Akkor vannak elemükben, amikor például Vészhelyzet-karikatúraként adják elő a nagyherceg megoperálását, és mintha nem igazán lelnék a stílust, amikor az eredetihez hasonló szituációt kellene megoldani. Nem kívánják beérni például annyival, hogy a nagyherceg és a zárdából frissen szabadult polgárlány viszonyát egyszerűen parodizálják vagy egyszerűen kigúnyolják. De igazán komolyan sem lehet venni, hogy közöttük és ebben a közegben igazi érzések támadjanak. A választott megoldás - tárgyszerű, korrekt, mégis átfűtött a hangnem közöttük - ízléses, de zavarba ejtő. Kilóg az előadásból. Ez a leányt alakító Bognár Anna dolgát is megnehezíti. És Gazsó György is nehéz helyzetben van, amikor a lányba szerelmes gyámot s mellesleg a polgárerény bajnokát kell megjelenítenie. Az olcsó gúnyolódással nem éri be, a mélyebb, tragikus humorhoz még nem érett meg az alakítása. Mohácsi mindenkivel azt csináltatja, amit a legjobban tud. Sit/kó László hatalmas erejű monológot ad elő a rendőrkapitány feleségsiratójaként; Kaszás Attila találékony tapintattal, rugalmas határozottsággal gardírozza a kiszámíthatatlan nagyherceget; Trokán Péter kiürült eleganciával tesz úgy, mintha volna hatalma. Blaskó Péter hasonlóan tartalmatlan polgári méltóságot hordoz arcán; Hollósi Frigyes öntudatos megalkuvó. Kocsis Pál, Felhőfi Kiss László, Róbert Gábor egy-egy jól poentírozott bemondással véteti észre magát. Schell Judit könnyű erkölcsű színésznőt. Major Melinda hasonló úrilányt formál meg hatékonyan. Khell Zsolt díszlete és Remete Kriszta ruhái a világ blődségének időtlenségét hangsúlyozzák. • Argo
