Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Vida Győző: BP/70

19 OKTÓBER ZFLFLFL

FFI RH DAP EST Ha csupán fél napot szánna ránk, a Dunát mutatnám meg neki. Szerintem városunk lényege a folyónk. Kár, hogy nem becsüljük eléggé. Használt vizünk zömét belé eresztjük, becslések szerint a szennyvíztisztítás pillanatnyilag mindössze annyit tesz Budapesten, hogy a mocskos lét ötvenszázalékosra szűrik. Ősi dunai embernek vallom magam, borzongok, ha ez eszembe jut. Annál is inkább, mert kajakozás, kenuzás, dublózás alkalmával rendszerint rituális fürdőt veszek a sárga Dunában (igen, kék Duna csak a keringőben van, olyat én még sose láttam), többnyire Budakalász magasságában. Sok várost keresztez folyó, de egyik sem ilyen drámaian széles, ilyen mesés ívű, Párizs, Berlin vagy Prága keresztvize pataknak tűnik hozzá képest. Akadnak kivételcsen szerencsés városok, mint Lyon például, melyeket két folyó szel három részre, de azok sem vehetik föl a versenyt a Dunával. Csak az a baj, hogy elhanyagoljuk. Alig van kijárás rá a város közepén. Mindkét partján gyorsforgalmú autóút, dübörög a valahova rohanók sokasága, immár csak kivételképpen bámulják szerelmespárok a lépcsőről a vizet, leginkább a Parlament közelében. Kamaszkoromban azt a részt úgy hívtuk, a lé; gyakran látogattuk koedukálva. Még József Attila szobra sem láthatja, mint úszik el a dinnyehéj, háttal ültették oda. Márkezt okvetlenül átvinném a kishajón a Margitszigetre. Folyóra, magyar! (És kolumbiai.) Még szívesebben fizetném be a Visegrádra induló gőzösök - valójában motorosok - egyikére, ellenben óvakodnék a tájidegen szárnyashajótól. Ha volna rá érkezése, beültetném kézi hajtványú csónakba is, hadd lássa, milyen a magyar virtus. Nem sajnálnám az időt. Talán lemaradna múzeumainkról és luxuséttermeinkről, lehet, hogy a Halászbástyát is elszalasztaná, de kárpótolná őt folyami körutazásunk, a vízről a legvarázsosabb a mi városunk. Történelmünk szintén nyomon követhető itt, a Duna jegétől a rakodópartig, ahonnét sokan a legszebb látképet láthatták utoljára, a sortűz előtt. Fluctuat nec mergitur. Párizs város jelmondata ez. Hullámzik, de nem süllyed el. Jellemzőbb ez a mi Budapestünkre. Csak azt fájlalom, hogy több évszázaddal ezelőtt megrendszabályozták a Dunát - addig a Nagykörút is egyik ága volt. Ha inkább kiépítik, most ladikon juthatnánk el a New York kávéházba, mely jelenleg sokcsillagos szálloda tartozéka. Ott azért kiszállnánk, Márkez meg én, mesélnék neki Örkényről, Mándvról, Dérvről s a többiekről, kiknek szelleme talán a sorozatos átépítések után is be-benéz. Ha Márkez mégse jő, kénytelen leszek kilátogatni hozzá, hadd lássam kedves helyszíneit. A Magdaléna folyót mindenképp, mely őshüllők tojásaira emlékeztető köveken zubog. • BP/70 VIDA GYŐZŐ