Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Zeke Gyula: Kávézók kalauza - Pesti Est

BUDAPEST gflflflffj O K I' Ó R K R 8 Kávézók kalauza Pesti Est Szöveg: ZEKE GYULA Fotó: FRANKI ALIONA • Történt valamikor régen, amikor még a madár is járt, és azok a lányok születtek, akik immár nők, de sőt hölgyek lettek, és azok a fiúk születtek, akik immár katonák se lesznek, és a vendéglők és a presszók asztalain utoljára várt új gazdára a piros papíros, melynek hasán Kossuth Lajos arcképe fénylett. Szóval ebben a bizonytalan, szuszogó időben esett meg, hogy vásárolni lehetett ugyan az újságárusnál a Pesti Műsort, ellenben ingyen el-, fel- s leemelhető volt innen is, onnan is egy újabb lap, egy új(abb)ság, mely a bájos, ám mély érzelmű Pesti Est nevet viselte, s amelynek címlapján a sötét és a világos árnyalat oly átütő helyiérték-átfedése egyszerre figyelmeztetett napjaink és éjeink, életünk és álmaink összetartozandóságára. (Sikeréről mi sem tanúskodik inkább, mint a fal hatalmas - ha jól számoltam: 1200 kis címoldalból álló - táblaképe.) Nem tudom, ki találta ki, s hogy ül-e vele a babérjain, vagy egyéb lelemények is fűződnek a nevéhez, arányérzékem szerint mindenesetre ingyenkávé járna neki minden kávéházban, kávézóban és presszóban, melyek közül egynek itt a Liszt téren - bizonnyal nem véletlenül - a keresztije is lett. l» Mk Igen, a Liszt téren vagyunk, melyen Ady Endre szobra látható, s újabban Liszt Ferenc szobra is látható, a két szobrot semmi stílus- és esztétikai rokonság nem fűzi egybe, ám egybefűzi őket mégis valami magasztos ostobaság, valami nem művészi elvárásnak engedelmeskedő súlyos forma, mely Adyt Kosztolányi tolla-íze szerint valónak s Lisztet Wagner gúnya-íze szerint valónak látja és láttatja, hát mindegy, nagyobb baj ne legyen. (Melyről a téren fekete ruhában cirkáló In-Kal-osok is gondoskodnak, veszélyes világunkban elő-ír ez: nem várjuk tétlenül, ami velünk úgysem történhet meg.) Igen, a Liszt téren vagyunk, melyről a múlt alkalommal említettem már, hogy a Ráday utca mellett a város másik nagy kávés góca, e pillanatban nem kevesebb, mint tizenegy kávéház található benne, s majdnem mondhatjuk, tizenegy nagykávéház. Vagy pontosabb, ha a közülük legutóbb nyílt Café Miró önmegnevezésével élünk: Café Grande. S ráadásul úgy jutott el e grandiózus számig, hogy a tér Andrássy úti sarkán a két nagynevű előd helyén (még) nincsen kávéház, az egykori Palermo, majd a termeibe települt legendás Brazil eszpresszó e pillanatban beruházóra vár, miként a Japán helyén is tartja még magát az írók Boltja, igaz a nyilvánosságra bukkant legutóbbi hírek szerint már csak egy ideig. (Az Andrássy úti szárny maradna meg könyvesboltnak, s a Liszt téri traktus, az egykori biliárdpáholy és a kiszolgáló terek lesznek újra Japán kávéházzá.) Karma, Leroy, Passion, Mediterrán, Vian, Miro, majd a másik oldalról is befelé haladva Menza, Incognito, Buena Vista, Pesi Est, Birdland - ma itt tartunk. Ha a saroktól eltekintünk, a körút felőli oldal betelt, mindössze Holló Bence kicsiny mesterhegedű-készítő műhelye tartja magát még a Café Passion és a Mediterrán közé szorulva, szemközt pedig az Incognito és a Vista között áll még kihasználatlanul egy kávézónyi épületrész; nem hinném, hogy túl sokáig. Örülhetünk hát? Igen, amolyan korszerű, felhős örömmel. Mindenekelőtt látnunk kell, hogy e kávéházak jórészt és elsősorban éttermek, melyek - a városban ma általánosnak mondható módon - a café szót csupán forgalmuk növelése, a kávés konjunktúra vélt vagy valós felhajtóerejének kihasználása okán tették önmegnevezésük részévé. (Aki az utóbbi években rendszeresebben átvillamosozott a Tabánon, láthatta, hogy az Attila úti Café de Niro nemrégiben meg is vált a valódi céljait nem fedő és szolgáló szócskától, s egy ideje már a nevében is csak az, ami valójában: restaurant.) A Liszt téren ÖL