Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Zappe László: Vasorrú bába a mágnesviharban

35 S Z K I' T F. \1 K K R IFLFLFLFL BUDAPEST Vasorrú bába a mágnesviharban terrel tátongó nyílás az alapozás nélkül készült kolosszus főfala alatt húzó­dott. Arra szánták, hogy az akadémia és a lovarda között, a föld alatt kiala­kítandó közlekedőtérből rajta keresz­tül léphessenek be a látogatók a dísz­udvar alatti, tágas kiállítóterületre. Most, három évvel később talán az tudja igazán értékelni, hogy milyen óriási munkát végeztek el az építke­zők, aki akkor is látta, és mai formá­jában is megpillantja ezt a lyukat. A már említett bálnacsontváztól a „ta­pintófal" mellett visz tovább az út -itt évmilliókkal ezelőtt élt élőlények megkövesedett maradványait lehet végigsimítani majd egy újabb, im­már gömböt formázó kupola alá ér­kezünk. Papiruszmocsár fogadja itt a látogatót, csobogó vízzel, papucscsőrű gólyával, hűsölő hüllőkkel. Előttünk lépcsősor vezet föl, a Ludovika háta mögött elterülő Orczy-kert felé. Bal­ra a lovardába lehet átjutni, jobbra a főépület alatti kiállítótérbe nyílik az út. Az ajtó mögött szinte sötétségnek tűnő félhomály torpantja meg a belé­pőt. A derengésben úgy tűnik, körbe­vesz minket a korallzátony varázsla­tos világa. Talpunk alatt színpompás korallok, apró rákok, medúzák és ha­talmas halak váltják egymást, csigák és sünök, tengeri csillagok és hajla­dozó növények fölött lépdelhetünk. Tökéletes a rekonstrukció, a redőzött homokon élni látszik mindaz, ami pe­dig csak preparátum vagy hű másolat odalent, a hatvan centis mélységben. A falakon azonban már valódi a moz­gás: az akváriumokat virgonc halak népesítik be, sebesen cikáznak az óce­ánt idéző díszletek között. Aki végigsétál a százhúsz négyzet­méternyi üvegpadlón, pontos képet kap a meleg tengeri zátonyok csodás élővilágáról. A túloldalon, egy újabb ajtó mögött már a tágas, a föntről ér­kező fényben szinte fürdő kiállítótér - és benne a tudományos szenzáció­nak számító kínai dinoszaurusz-lelet­együttes - várja az embert. Immár a hátunk mögött van a kényszerből szü­letett, szűk átjáró; a lyuk, amelyre olyan büszkék voltak annak idején az építők. • • Valamikor a múlt század ötvenes éveinek a vége felé született egy la­kásügyi operett, Eisemann Mihály, Ba­ráti Géza és Dalos László jóvoltából. Shakespeare-t, A lóvátett lovagokat nemigen emlegették vele kapcsolat­ban. Még akkor sem, amikor nemrég szinte egyszerre mutatták be a két da­rabot, a Bástyasétányt a Radnótiban, Shakespeare művét a Vígszínházban. Sok közük nincs is egymáshoz. Igaz, Shakespeare-t Vaszary Gábor Az ör­dög nem alszik című örökösödési - és ennyiben ugyancsak lakásügyi - bo­hózata kapcsán sem szokták felidéz­ni, amelyben szintén tömeges mére­tekben dúl és torkollik szerelembe a nemek harca. Pedig mindkettőnek legalább annyi köze van hozzá, no meg egymáshoz, mint annak, amit ezen a nyáron, Szentendrén Hajdú István és Magyar Attila vezérletével elkövettek A szószegő szerelmesek, avagy a lóvátett lovagok címmel. A két pompás komikus ugyanis e nyári paródiasorozata köré igazi mai fiatalok igazi mai történetét kanyarí­totta. Falunapot tartanak Dunapeme­tén, ahol egyebek közt föllép a Peme­te-Boys és Kováts Sisters nevezetű két együttes is. Shakespeare sztorijá­hoz annyiban áll talán közelebb e vál­tozat, mint Vaszary vagy Baróti törté­nete, hogy itt a fiúk ugyancsak tesz­nek önmegtartóztatási fogadalmat, míg a lányoknak még aznap férjhez kell menniük. A fiúcsapat ugyanis meghiúsult japán meghívással eteti faluját, amit a helybeli vezetők oly ko­molyan vesznek, hogy zálogba csap­ják a község minden vagyonát, és elő­teremtik az állítólagosán meglépett szponzorok helyett a pénzt. így vi­szont a fiúknak elő kellene teremte­niük az állítólag angolul és japánul egyaránt kész számokat. A lányok tör­ténete ósdibb, nekik az apai örökség feltétele a gyors férjhez menés. A sze­relmi huzakodás természetesen le­zajlik annak rendje és módja szerint, csak a szövegek, a körülmények, a körítés mai, a párok egymásra lelnek. Közben persze zajlik a falunap. Haj­dú István és Magyar Attila produkál­ják magukat. Van orosz parafenomén, dekázási rekorddöntés, népi citera­együttes, mutogatós barkochba, csak ezt most mintha Activitynek monda­nák. No meg mindkét együttes elő­adja néhányszor a maga egyetlen, kor­jellemzően bugyuta dalocskáját. A Duna-parti Művelődési Ház ud­varán folyó produkció minden elmé­leti esztétikai igényt kielégíthet: sű­rítetten dúl a színen a mai élet, a mai ostobaság, a mai sztereotípiák halma­za. Divatproblémák divatmegoldásai: divatdumák. Médiavezérelt, média­manipulált bábok nyüzsögnek a szí­nen, no meg a két helyi manipulátor, azaz a két szerző és rendező, kik ma­guk meg magasabb manipulációkhoz igazodnak. Pompásan kétkulacsos a játék, ostoba és igénytelen, de annyi­ra, hogy az már szatíra. Magyar és Haj­dú kiszolgálja közönségét, azt nyújtja, amit elvárnak, de olyan töménység­ben, hogy az fölér egy arculcsapással. Mellesleg a klasszikus dramaturgia is megkapja a magáét: amikor már minden eligazodni látszik, még meg­kerül egy anya, akit a szerzők koráb­ban elfelejtettek elveszíteni, és meg­kerül egy dél-amerikai apuka is, aki egykor a megkerült anyukával tör­vénytelen ikertestvéreket nemzett a Kováts Sistersnek. Kiderül, hogy az örökösödési küzdelem is hiábavaló volt, mert Kováts apuka közvetlenül a halála előtt elkártyázta mindenét, de az is, hogy mégis megvan az örök­ség, merthogy azt a törvénytelen dél­amerikai apuka nyerte el tőle. Arról viszont mindenki elfeledkezik, hogy mi lesz a japán turnéval és Dunape­mete elzálogosított birtokaival. Tudom, hogy most meg vagy zava­rodva, mint vasorrú bába a mágnesvi­harban - mondja megértően az egyik fiú partnernőjének. Lényegében erről van szó. De azért elég jól érzik ma­gukat. • ZAPPE LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents