Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Csordás Lajos: A megmentett harmincas évek - Belvárosi Színház egy régi moziból

BUDA P K. S T SZEPTEMBER Megrendelő: Komondor Holding Kivitelező: Bau-System Kft., Kecskemét Terv: Architéma Kft. Építész tervező: Kuknyó Lajos, Szekeres Rozália Belsőépítész: Somlai Tibor itt vehették át az emberek, akiket a kijárati lépcsőn eleve ide irányítottak. Ez a ruhatári emelő most megszűnt, a kabátok lent maradnak, a kijárati lépcsőt pedig átvágták, hogy azon ne csak a földszintre lehessen feljutni, hanem a ruhatárhoz is. A nézőtéren majdnem minden az eredeti formákat követi. A színpad íve kissé kijjebb került, hasonlít az 1912-ben itt kialakított varieté-vendéglő színpadára. Szék valamivel kevesebb lesz, mint eddig volt: ötszázkilenc néző foglalhat helyet - ez csak százzal kevesebb, mint a Nemzeti Színház befogadóképessége. Az utolsó sorok mögött pedig két-két kis zártpáholy is megmaradt. Fantáziaindító kis zugok ezek. A mozi ismerői tudni vélik, hogy régen is főleg szerelmespárok váltottak ide jegyet, azért is volt ez ideális szerelmi fészek, mert csengőszóval jelezték a vetítés végét, még a villany felkapcsolása előtt. Az oldalfalakban ezután is láthatók lesznek a jellegzetes, oszlopbetétes, ívelt áttörések. Ahol lehetett, a harmincas évek anyagait használták: így például burkolatként fatapétát, amelyet már sehol sem gyártanak (újra ki kellett kísérletezni), vagy fekete és fehér opak üveget, melynek szintén beszüntették már a gyártását mifelénk, így Amerikából és Németországból kellett hozatni hasonlót. A lépcsőket korallszínű gumi takarja (kedvelt szín volt ez a harmincas évek modern építészetében, csakúgy mint a fekete, a fehér vagy az almazöld). A korlátok fényes inox anyagból készültek, az eredeti fa fogódzókkal. A moziteret a falak mögött raktárakból kialakított öltözők veszik körbe. Onnan lehet bejutni a színpad mögötti térbe, ahol egy kis Bábel-tornyot is találunk. „Ez itt egy kút" - mutatja a majdnem mennyezetig érő zöld betongyűrűket Kuknyó Lajos építész tervező. Mivel nem hisszük, fel is kapaszkodunk a peremére, és belenézünk. A víz a járószint fölé emelkedik a megmagasított gyűrűkben. Pincében vagyunk: magas a talajvíz - főleg mióta a megépítették a közelben. A nézőtér mélyebb részén térdig ért, amikor tavaly elkezdték a mozi felújítását. A kutat pedig itt találták, kezdeni kellett vele valamit. Hát, ez lett belőle. Már a ház építése előtt is itt lehetett, s vize állítólag ma is olyan jó, hogy az új klímagépekhez ezt használják. Csak a színpadra lépő színészek fogják látni, kicsit kerülgetni kell, de azért mindenki elfér tőle. •