Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Varga Dóra: Tömegoktatás és hozzáadott érték

BIIDAPFST flflflfl SZEPTEMBER 2 Tömegoktatás és hozzáadott érték Szöveg: VARGA DÓRA Fotó: SEBESTYÉN LÄSZLÖ Iskolás főváros • Hat „fantom" tanulót találtak egy minőség-ellenőrzés során az előző tanév vége felé a kőbányai Szent László téri Altalános Iskolában. A 8/a., b. és c. osztályok naplóiba nem létező diákok nevét írták be. Egyértelműen azért, mert az így kialakult létszámok éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy ne kelljen a három osztályt kettővé összevonni. A fenti eset csak egy az utóbbi évek számos próbálkozása közül, amelyekkel a közoktatás különböző szereplői az iskolabezárások, összevonások, osztálymegszüntetések ellen próbálnak védekezni. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok a korai beiskolázással igyekeznek gondoskodni az utánpótlásról, és idejekorán elhappolják a diákokat az egyébként is egyre jobban elnéptelenedő általános iskoláktól. Más iskolák mind változatosabb oktatási programokkal próbálják igazolni létjogosultságukat. Már alsó tagozatban nyelveket és számítástechnikát oktatnak a kicsiknek, a fenntartónak is jelezve, egy ilyen széleskörű nevelési kínálattal bíró iskolát óriási hiba volna bezárni. Egy-egy iskolabezáráskor elmaradhatatlanok a szülői tiltakozások, szélsőségesebb esetben a tüntetések. A szülők érthető módon nem akarják gyermeküket kiszakítani a megszokott környezetből, sem naponta hosszas buszozásra vagy villamosozásra ítélni. A pedagógusok az állásukat féltik, az éppen hatalmon lévők politikai ellenlábasai pedig -kihasználva a téma érzékenységét -nyilatkozataikkal tovább dúlják az amúgy sem túl higgadt kedélyeket. Pedig már jó egy évtizede lehet tudni: a jelenlegi gyermeklétszámhoz képest az iskolarendszer túlméretezett, azt a korábbi, sokkal nagyobb létszámú diákseregletre szabták. A születésszámokból jó előre ki lehet kalkulálni, hogy hat év múlva hány diák ül majd be az általános iskolák első osztályainak padsoraiba. Magyarországon az élve születések száma 1991 óta folyamatosan csökken, ennek hatására természetszerűleg egyre kevesebb az általános iskolás diák. Az 1990-91-es tanévben a felső évfolyamokra 165— 180 ezer tanuló járt, a belépő évfolyamokra viszont csak 125-130 ezer. Az elmúlt öt évben tanévenként az általános iskolákba bekerülő diákok száiSSSSi . «ife^ ma tízezerrel volt alacsonyabb, mint a kilépőké. A diákok fogyása nem áll meg: jelenleg az általános iskolákból kilépő és belépő tanulók száma között a különbség több mint húszezer fő. És sajnos nem az utóbbiak javára. Ezt tetézi, hogy egyre több általános iskolás vált menet közben hat vagy nyolc évfolyamos gimnáziumra, ami további csaknem harmincezerrel csökkenti az általános iskolákba járók létszámát. Budapesten még rosszabb a helyzet. A főváros „fogyása" az elmúlt 13 évben meghaladta az országos népességcsökkenés mértékét. Az 1990-es évhez viszonyítva az országos csökkenés 2,2, Budapesté 14,7 százaléknyi. Tizennégy évvel ezelőtt az ország lakosságának húsz százaléka volt 14 évnél fiatalabb, Budapesten az arány 17,4 százalék volt. A 14 év alattiak aránya 2003-ra országosan 16 százalékra esett vissza, a fővárosban 12,6 százalékra. A budapesti adatok alakulásában persze nagy szerepet játszik a szuburbanizáció is: a magasabb jövedelmű lakosság a fővárostól nyugatra, észak-nyugatra fekvő településekre költözik ki, a szegényebbek távolabbra, a kevésbé jól fejlett falvakba és városokba települnek át. Nem véletlen, hogy Pest megyében az iskoláskorúak aránya nem csak hogy magasabb a fővárosi vagy az országos átlagnál, de az általános tendenciával szfmben még növekszik is. Miközben