Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Rátonyi Gábor Tamás: Vakáció a halott utcában

BUDAPF. S T GFLFL^G AUGUSZTUS 12 esetre lehetetlen akár egyet is szerezni közülük, akik megpróbálták, állítják, sem pénz, sem szép szó nem hatja meg az illetékest. Tartott ez addig, mígnem egy fiatal vendég azzal a szöveggel próbált beszerezni egy gumipingvint, hogy az imént kérte meg a menyasszonya kezét, ám az igen feltétele egy darab kaucsukmadár volt. A nyilvánvaló hazugság okozta meglepetésében az illetékes átnyújtotta a hőn áhított pingvint - legalábbis állítólag. A Szóda udvar mélyén rejlik egy ismeretlen rendeltetésű helyiség, melynek bejárata fölött a DISCO felirat díszeleg. Miután hosszas megfigyelés eredményeképpen konstatáltuk, hogy oda emberek csak befelé mennek, kifelé már nem, az élmény megtapasztalását az olvasóra bízzuk. A városrész kihalt házaiba betelepült kocsmák színvonala egységesnek mondható. Egyetlen pékség teríti bennük elrémisztő árú magos péksüteményeit, melyek piros kockás konyharuhával letakarva, illedelmesen várják a matató kezeket. A békebeli szervírozás ellenére a tapasztalatok szerint az esti órákban felszolgált zsíros, körözöttes stb. kenyér az igazán népszerű. A borok, sörök minősége szintén hasonló, a tömény italokat pedig mindenütt fehér műanyag pohárban adják az asztalra. Bár az elmúlt időszakban több kísérlet is történt annak igazolására, hogy az egyes pesti helyek törzsközönsége élesen elkülönül, ez a gyakorlatban nem nyert igazolást: hamar kiderül, hogy fiatal magyar értelmiség öltözködését nem a reál- vagy humán tudományok iránti mélységes vonzalom, hanem az aktuális divatirányzat határozza meg. Az egyenkénti adatfelvételtől és interjútól pedig eltekintettünk, így a házkocsmázók szociológiai összetétele legalább annyira ismeretlen marad, mint a korabeli Szimpla kert száraz vörösboráé. A Szimpla egyébként nemcsak a nyári bérházi kerthelyiség-érzés megteremtésének úttörőjeként vonult be a köztudatba, de a belvárosi kerékpározás reneszánsza is innen eredeztethető. A kezdet kezdetén még az udvaron egymásra hányt bringák látványa fogadta a betévedőket, mára viszont jól konstruált biciklitároló nélkül nem is nyílik meg kerthelyiség - egyébként ezt a Tetthely fejlesztette a tökélyre, ahol is egy mészárszéktől kölcsönzött vasrúd lelógó kampóira lehet akasztani a drótszamarakat. Mindenesetre a sokat megélt helyi autóstársadalom azóta is igyekszik megtanulni az együttélés új szabályait a környék gangjai alól szétrajzó, bájosan imbolygó, ámde jobbára békés természetű, két keréken egyensúlyozó vendégsereggel. Amíg a helyi önkormányzat a világörökség egy részének megőrzésére tett sajátos, a világon egyedülálló kísérletét végzi (a bontási határozatokat mintha nyomdagép és futószalag ontaná), addig van remény arra, hogy a kiürített bérházak udvarán évről évre, nyárról nyárra megrekedjen a zsibongó tömeg és a meleg levegő. A vándorcirkuszokhoz hasonlóan minden évben másutt tanyát ütő kocsmák pedig feledhetetlen és nem csak a külföldiek számára egzotikus „káeurópai" szórakozási lehetőséget kínálnak a vakáció ideje alatt. •