Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Zappe László: Levél egy rendezőhöz - Csákvári Géza: Ismét sziget

31 I I'M. T II S AFLFLFLß B UDAPEST í! Tisztelt Uram! Ön ebben a borítékban a levél mel­lett egy ezerforintost talál. Ez a pénz ugyanis nem illet meg engem. E le­velet pedig azért írom, hogy megma­gyarázzam, mégis miért fogadtam el a bankjegyet, amely nekem semmi­képpen sem járt. Mint ön is tudja, június 26-án este a Millenáris Fogadóban ön azzal lep­te meg a közönséget, hogy miután il­lően bemutatkozott - „Lendvai Zol­tán vagyok, a darab rendezője" -, el­mondta: nem lesz bemutató, illetve amit látni fogunk nem bemutató lesz. A produkció ugyanis különféle okok miatt nem jutott el odáig, hogy be le­hessen mutatni, más okok miatt azon­ban mégis be kell mutatni. Azaz, ha jól értettem, egyeztetési gondok, sze­replőcserék miatt nem lettek kész az előadással, bizonyos támogatások fel­tétele viszont a bemutatási határidő betartása. Önök tehát megpróbáltak a lehető legtisztességesebben kibújni a csapdából. Megpróbáltak tartani is bemutatót, meg nem is. Ehhez az is hozzátartozott, hogy a pénztárban sza­bályosan bevették a jegyek árát, majd a nézőtéren - alighanem teljesen sza­bálytalanul - a pénzt visszajuttatták a nézőknek. Közben azzal is nyoma­tékosították, hogy ez nem egy szabá­lyos színházi este, hogy sűrűn hangoz­tatták: mindent szabad, amit színház­ban máskor nem, hagyjuk bekapcsol­va a mobiljainkat, ehetünk, ihatunk, levethetjük a cipőnket, jöhetünk- me­hetünk, elvégre önök sem úgy fognak viselkedni, ahogyan egy szabályos es­tén tennék. Levél egy rendezőhöz Csakhogy: ma már bevett szokás, hogy a hivatalos bemutató előtt tesz­telik a közönséget. Van színház, ame­lyik egy hétig is játssza az új darabot, mégpedig nem ingyen, hanem rendes bérletes közönségnek, mielőtt hiva­talosan, a szakma, a kritika, szóval a nagyobb nyilvánosság elé engedi a produkciót. De egyáltalán kérdés az is, mikor tekinthető késznek egy elő­adás. Van, aki szerint soha. Önök Ber­koff Nyafogok című darabjával június 26-án azonban valóban nem tartottak még ott, hogy komolynak tekinthető bemutatót tartsanak. Most követke­zik viszont a második csakhogy - s ez a fontosabb. Önök így is színházi estét produkáltak, ha nem is ponto­san azt, amit ígértek. Ez azonban a néző mindenkori kockázata. Ki tud­hatja előre pontosan, hogy mire fizet be? Önök több mint másfél órán ke­resztül szórakoztattak minket, amit mi lelkes tapssal fogadtunk, noha ez szemlátomást zavarba hozta önöket. Semmiképpen sem akarták szabályo­san, meghajlásokkal befejezni az es­tét, tehát elfogadni, hogy mégiscsak igazi színházban voltunk. Pedig ab­ban voltunk. Ahol ugyanis játszók és nézők vannak, ott színházi szituáció jön létre. Ott játék van, s ez ellen sem­mit sem lehet tenni. Ezért is fogadtam el a kezembe nyo­mott ezrest. Játékból. Bele akartam menni a játékba, kíváncsi voltam, HilHIIIIIIIIIIIIll IUI IIIIHIIIHIIilHIM illlllll mennyire komoly, és mire megy ki. Meg akartam nézni, vajon igazi-e a pénz, ki akartam várni, vajon nem ké­rik-e vissza a végén. S tulajdonkép­pen amíg ki nem jöttem a színházból, nem igazán hittem el, hogy minden úgy történt, ahogy, illetve hogy mind­ez valóság volt. S végül van itt még egy minden ed­diginél fontosabb szempont is. Attól tartok, Berkoff legfeljebb középszerű darabjának csak jót tett ez a komoly­talan előadás. Nehéz ugyanis komo­lyan venni ezt a történetet, ahol a leg­főbb dramaturgiai trükk az, hogy a köznapi dögunalmas élet ábrázolása közben a szereplők azt is elmondják, amit gondolnak, a cselekmény leg­fontosabb csavarja pedig az, hogy két elhagyott középkorú férfi fölismeri egymás iránti homoszexuális hajlan­dóságát. Tartok tőle, hogy komolyan előadva, alaposan kidolgozva ez a tör­ténet sokkal laposabb lesz, mint így, színház a színházban trükkel bekere­tezve. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bármennyire tudtam is, hogy önök komolyan gondolnak minden komolytalanságot, titkon, magamban mégis reménykedtem a keret lezárásá­ban. Például abban, hogy a kijáratnál vár egy persely vagy egy kosárka, aho­vá bedobhattuk volna a visszakapott pénzt, ha úgy érezzük, hogy önök ar­ra mégis rászolgáltak. Ezért is juttatom vissza önnek az ezrest. Csak így érzem befejezettnek a játékot. Nem lehet ugyanis játszani is, meg nem is. Ü Tisztelettel: Zappe László •HHHHHHHHHHBHHH Ismét Sziget • Több mint hatvan helyszínen - köz­tük öt, más-más stílust bemutató nagy­színpadon - ezernyi programot ígér 2004-ben a Sziget. Közép-Európa leg­nagyobb multikulturális rendezvé­nyét augusztus 4. és 11. között rende­zik meg az Óbudai-szigeten; az ese­ménysor költségvetése 1,4 milliárd forint. A szervezők reményei szerint az idén is több százezren lesznek kí­váncsiak a programra. A Nagyszínpad programja lapzár­tánkkor még nem volt végleges. Biz­tosan jön: a bulizenét játszó Blood­hound Gang, a német punk Die Aerzte, a coolos Fun Lovin Criminals, a HIM-utód pop-metál-dark Rasmus, a reg­gae-klasszikus Third World, a New

Next

/
Thumbnails
Contents