Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - N. Kósa Judit: A félmúlt képei

2004/0 »"PAPES T • A templom - így hívták a környékbeliek a Wesselényi utca és a Lenin körút sarkán lévő közértet. Ezt Rajnai Pétertől tudom, aki a körút túloldalán, néhány háznyira lakott a bolttól. Ha jól megnézik a képet, önök is látni fogják, miért kapta ezt a nevet a nép ajkán az üzlet: boltívek, műmárványnyal borított oszlopok, neonfényár. Tényleg, kis híján templomi pompa. Ötvenhatban teljesen romba dőlt az üzlet. Az emlékezet úgy őrizte meg, westernfilmbe illő párbajt vívtak egymással a New York-palota előtt a szovjetek és a magyarok. Tankkal lőttek egymásra, és ha valamelyik páncélost kilőtték, menten egy másik állt a helyébe. Nem csoda, hogy a közértet is eltalálta egy akna: lángolva égett a zsír meg az olaj. - Kigyulladt a „templom" - futott végig a hír a körúton, és az emberek otthagyták a biztonságos pincét, szaladtak menteni, ami menthető. Rajnai Péter anyukájának például egy dobozra való Varázs szeletet sikerült megmentenie. Azt a csokit majszolta napokig minden gyerek a pincebeli fa- meg szénkupacok tetején. Beletelt egy kis időbe, amíg rendbe hozták a teljesen kiégett üzletet. De néhány év múlva - alighanem épp 1959-ben - megszületett a képen is látható, kacsalábon forgó közért. Hozzácsatolták a szomszédos húsboltot, így a korábbinál sokkal nagyobb alapterületen dolgozhattak. Nem csoda, hogy ez az üzlet lett Budapest első úgynevezett gyorskiszolgáló közértje. • Ezen a fotográfián éppen a fenékcsapdosás pillanatát rögzítette az MTI riportere. 1958-at írtak akkor, a fiatalember haja épp annyira volt hosszú, hogy hátra lehessen fésülni - tán még a brillantin is besegített egy csöppet. Divatos világos cipő, kicsit buggyosra hagyott nadrág, színes nyakkendő és tvisztpulóver volt rajta; az övéről lelógó medálon hasra esett a napfény. Nem csoda, hogy a társaságában lévő lány mindössze egy kacér jujjj!-jal felelt a festett fakanállal végrehajtott bizalmas csapkodásra. Egy búcsúban egyébként is megengedhető az ilyesmi. Még akkor is, ha az a búcsú épp kihalóban van: az ötvenes évek végén már nem sok volt hátra a Középső-Ferencvárosban, a Tompa utca környékén megrendezett hagyományos vásári mulatságnak. De azért az árusok még felállították a sátrakat, kitelepültek a lángossütők és a lacikonyhák, a gangos házak keramitos udvarán táncra perdültek a fiatalok. A festett fakanállal meg, ugye, lehetett csapkodni. Az ilyen képekben persze az a jó, hogy mindenkinek más jut az eszébe róluk. Itt van például Katona Lajos, magas, szikár, ősz bajuszú taxisofőr, aki, ha ránéz erre a fotóra, rögtön azt mondja: - Istenem, hogy utáltam ezt a rövidnadrágot. Az osztályban a legtöbb fiúnak volt már hosszúnadrágja, elvégre tizenkét évesek voltunk, de nekem nem vett az apám. Talán a következő húsvétra kaptam végre egyet. Sosem felejtem el azt a boldogságot. Ötvenhatban kiégett a „templom"