Budapest, 2004. (27. évfolyam)
5. szám július - Vargha Mihály: Sárkányföld lenne?
9 JÚLIUS 2 001 /5 BUDAPEST Szent György - kötelez a nem kis szellemi teljesítményre, amihez meg kell ragadni a hely múltjának momentumait is. De ugye ebből nem az következik, hogy vissza akarnák építeni az egykori eklektikus épületeket? Csupán bírjunk tudomással róluk, ahogy tudhatunk a korábbiakról is. „Szabályozási tervet is dolgoztak ki a Vár részére, amelyen gondos aprólékossággal faragtak le minden kiugró sarkot, tüntették el az utcák vonalának minden hajlását, hogy a szabályos egyenesség rideg vonalaival pótolják. Ezt a kegyetlen tervet csak legújabban sikerült hatálytalanná tenni és pótolni olyan rendszabályokkal, amelyek lehetőleg a régit konzerválják és nem űzik el a Várhegy tetejéről a múltnak lábujjhegyen járó koboldját. A hangulat egységét könyörtelenül megrontó, a Várban kolosszálisnak ható, már meglévő új épületekre azonban egyelőre csak az öklünket rázhatjuk" - írta Siklóssy László Hogyan épült Budapest? 1870-1930 című könyvében, mely a Fővárosi Közmunkák Tanácsának története (1931, reprint 1985). A könyvből is kiderül, hogy a térség a 19. század végén még a polgárvároshoz tartozott, és csak kegyetlen bontások árán húztak oda föl historizáló kormányzati épületeket, ahogy az például a Szentháromság téren is történt az egykori Pénzügyminisztérium megépítése miatt (nemrég még műegyetemi kollégium, ma számos hivatal, állami szervezet működik benne, köztük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal több osztálya - tervezett átalakításáról lásd alább). A Vár erőd jellege már jóval korábban megszűnt, a Monarchiában a királyi palota nagyarányú kiépítése sem volt indokolt, csakhogy hatalomittas uralkodói körök majd' mindig hajlamosak túlzásokba esni... A közmunkatanács ezt világosan látta, ezért például a Várban minden új építésre igen körültekintő szabályokat hozott. A második világháború után nem sokkal, miután a legégetőbb újjáépítésekből komolyan kivette a részét, a közmunkatanácsot hamar meg is szüntették, mert útjában állt a legfrissebb uralkodói köröknek. Fii lep Lajos, a 20. század egyik jeles magyar gondolkodója, művészettörténész, akkoriban egyenesen azt javasolta, hogy a Várból, főképp a palotából legyen új egyetemi városrész. Nem lett. Ha pedig nincs 1956 forradalma, akkor bizonyára még múzeum-könyvtár együttes sem válik belőle, hanem az éppen regnáló uralkodók költöznek bele. Annak ellenére, hogy már a közmunkatanács korábban tisztán megfogalmazta: „A Vár reformja annak az elvnek fenntartásnélküli hirdetésével volt elérhető, hogy a Vár mint erőd anachronizmus; mint királyi palota ócska és szűk; környezete nem méltó a királyhoz; a Várnak mint városrésznek a polgárság rendelkezésére kell állania." Budapestnek két olyan körzete maradt, ahol a környezet változásai aránylag sokkal lassabbak, mint akár a sűrűn beépített és gépkocsikkal vert Belvárosban, akár sok helyen másutt. E két hely Bel-Buda két halma egymás mellett: a Gellérthegy (Citadella) és a Várhegy. A Vár nyilvánvalóan külön eset, védett terület, egyrészt állami intézményekkel, másrészt olyan lakóövezettel, ahova a privatizáció (és az attól elválaszthatatlan telekspekuláció) vihara nem, avagy alig tudott betörni. Kevesek előtt ismert viszont, hogy hosszú évek óta fáradozik a Vár ügyeinek továbbvitelén a Budai Várgondnokság Kht., Szamkó Katalin építész vezetésével. Az pedig majd történészekre váró feladat lesz, hogy megírják, mindeközben az egymás utáni választott kormányok miképp viszonyultak a vári intézményekhez, vagy - és itt jön képbe a Szent György tér - azok hűlt helyéhez. Buda várához, mely már korábban is oly sokat tapasztalt a történelem viharaiból... ...miközben a minden építményt lassan pusztító idő sehol sem állítható meg, a házak fizikai kopását muszáj kezelni. Ez kapcsolódik most össze egy új kormányzati szándékkal, amely „a túl lassan kezelt régi sebek" begyógyítását tűzte ki célul. „A Honvéd Főparancsnokság egykori épületének helyreállításával kezdődik meg a budai Vár 2012-ig tartó felújításának első szakasza" - jelentette be Medgyessy Péter miniszterelnök egy 2004. májusi sajtótájékoztatón. A kormány április 28-án döntött a budai Vár felújításának befejezéséről. A miniszterelnök „egy bizottságot kért fel 'nem politikai alapon', hanem a hozzáértésre alapozva, annak áttekintésére, mit lehet tenni a sebek begyógyítása, a nemzeti tudat erősítése érdekében". A kormány elveivel ellentétesnek nevezte azt a korábbi elképzelést, hogy a Várban egyfajta Szent György - mint maga a tér - egyelőre „padlón"
