Budapest, 2004. (27. évfolyam)
5. szám július - Budapest
1 I ('T ITUS flflfl ß BUDAI'ES T BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 5. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 /-///. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Franki Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Prusinszki István, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csákvári Géza, Csordás Lajos, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyarfalu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség címe: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B. Telefon: 221-7598, fax: 363-2017 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa (1027 Budapest, Bem József utca 22.) Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: F"arkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: A megújult Gresham-palota. Csordás Lajos írása a 21-23. oldalon A hátsó borítón: Vámház új szerepben az Üllői úton. Fabó Beáta cikke a 6-7. oldalon • BUDAPEST zw 1. A vár itt nem köznév. Nem tömör falakkal körülvett, védekező, netán ostromlott otthont jelent. A vár itt igeként használtatik. A magyar nyelv már csak ilyen. Kissé sejtelmes, kissé nehézkes, de tud könnyed és elegáns is lenni. Akárcsak Budapest. Amely tud nehézszagú, súlyos, álom nélküli álommal utcán alvók otthona lenni, tud komor-ünnepélyes lenni Hősök terei emlékezésekkel, tud reménytelenné válni esős őszi napokon, amikor villamosaiban párás, kilátástalan ablakok mögött ülnek és utaznak lakói, de tud más is tenni. Mediterrán bűvöletű, a prágai Vencel tér és a római Campo dei Fiori közötti távolságot kitöltő, jövőt és jobb kort váró asztalokkal, székekkel tenyérny i terekre, árkádok alá, u tcákra és járdákra kitelepedő várossá válni. Budapest vár. Várakozik, hogy jöjjön végre az annyit beígért, politikai szlogenekre felrajzolt, de valahogy mindig megtépázott jövő, jöjjön végre gondtalanabb kor. Budapest nyáron a házakból, házak elé kimerészkedő könnyedség városa. Egyetlen asztal a Budafoki és Lágymányosi út sarkán a Link kávézó előtt. Csak egyetlen asztal két székkel, de mindig ül valaki ott. Nem bent ül, kint. Lehet, hogy az eldiibörgő forgalom miatt kint nehezebb a levegő, mint odabent, de mégis. Kint a szabadság van. Budapest nyáron szabadnak érzi magát. Olyannak szeretné látni magát, amilyenné egyszer majd válni akar: terített asztalok fölött barátságban összehajló emberek városának. Ráday utcát csinált hát magának, a szürke, kopottas helyett, egymásba érő éttermekkel, színes, vászonhátú székekkel, kockás abroszokkal, ernyőkkel, nem leszegett fejjel sietősektől telit, hanem sétálós léptű, kényelmesen nézelődőktől zsibogót. Ráday utca. Ahogy a Kálvin térről, a már véglegesen elrontott, két üvegfalú irodaházzal antiékesített, esztétikailag nyugodtan katasztrófa sújtotta területnek nyilvánítható vidékről befordul a járókelő a Rádayba, mintha egy másik városba érne. /I kivagyiságában erőlködőés épp ezért nevetséges modernség helyett a laza sokszínűség utcájába. le le fiatalokkal, éttermekben és az életben helyet keresőkkel. Egy friss felmérés szerint a kifejezetten fiatal generációnak tíz százaléka mondhatja magát a rendszerváltozás olyan nyertesének, hogy nyugodtan ülhet te bármikor vacsorázni, rendelhet magának a minőségen túl hovatartozási divatot is jelző márkás vörösborokból. A Ráday utca. Ahol persze hogy van máshová kacsintó utánérzés — lásd például: C'est la vie - melyet rögtön fölold az önironikus óriáspalacsinta átcímkézés, ám Broccoli kávézóstul, Vörös Postakocsistul mégiscsak arról szól a városnak ez a része, hogy Budapest vár. Várja, hogy hátha egyszer majd jobban hasonlít a város egésze a Ráday utcára, mint a Havanna lakótelepre. Várja, hogy ne a népesség tíz százaléka legyen a rendszerváltozás nagy nyertese. Hogy ne csak Ráday utcája és Liszt Ferenc tere legyen, ahol a platánok alatti mécsesek mellett, a tér két oldalán végigfutó rakott asztalsorokat összekötő kicsiny mellékágacskákba is átterjeszkedő, csevejes jólét uralkodjék. Liszt Ferenc tér. A Passion kaleidoszkópostul világító cégtáblája, görkorcsolyázva rózsát áruló lányok, a teret teljes egészében betöltő, összefüggő esti-éjszakai nyári divatagórán hullámzó tömeg, a tér sarkán motorcsodák parkolnak. Hazai és külhoni rendszámok. Európa fiatalsága a Liszt Ferenc térre már hazaérkezett. A Gerbaud elől pedig kivonult a múlt században szocializálódott generáció. A nádfonatú székek üresek. Egy budapesti hétköznap késő esti órájában már egyetlen vendég sincs. Alig-alig az Andrássy úti fák alá kihúzódó kávézók és éttermek asztalainál is. Az Oktogonon nincs már Abbázia - helyén bank -, és nincs már Savoy sem. Helyén Burger King. Vége egy korszaknak. Szellősen csendes a régi Váci utca is. Vendég javarészt csak az egykoron legendás Anna előtt. Ott is az óriásképernyőn csüggő, a foci Európa-bajnokság mérsékelt hőemelkedésével megáldott angolok beszélik meg magyar fiatalokkal a brit focisztár, Beckham nőügyeit. A rendszerváltozás utáni Váci utca ernyői alatt - mert ennek a kornak köszönhető az új rész életre galvanizálása - viszont grinziges, turistás élet. Nyár van. Esténként Budapest elfoglalja az illúzió, a vágyakozás, a remény tereit. Ugyanolyan, mint bármelyik világpáros. A világ, amely a 21. században egyetlen nagyvárossá zsugorodott, felejteni akarja a mindig mögötte lévő napot, hónapot, évet. Csak a percet nem. Mert az éppen van. Most van. Azt élni kell. Asztalok, székek, jókedv, fiatalok. 2004nyara, BUDAPEST. •
