Budapest, 2004. (27. évfolyam)
4. szám június - Nemes Tamás: Megfogyatkozott szivárvány - Búcsú Zórád Ernőtől
39 J Ú N I US 2004/ 4 BUDAPEST Megfogyatkozott a szivárvány NEMES TAMÁS Búcsú Zórád Ernőtől • Mindazt, amit a törökök óta Tabánnak is nevezett Rácvárosból - a Gellért-hegy északi oldalától a Dunáig és a Krisztinavárosig ereszkedő utcácskákról és terekről - a főváros vezetőinek döntése nyomán 1933-34-ben tüntettek el a csákányok, a most tavasszal kilencvenhárom éves korában elhunyt 'Zórád Ernő felejthetetlen képeiről idézhetjük fel: nosztalgiával az idősek, felfedezésként az ifjabbak. A család Ernő születésekor, 1911-ben Dacsókeszin élt, a Felvidék Csehszlovákiához csatolása után költöztek Budapestre. Az 1920-as évek közepén a Tabánban, a Csap utca 1. szám alatti öreg házban laktak, a diákfiú eleinte a szomszédos krisztinavárosi Werbőczy (ma í'etőfi) Gimnáziumba, később a tabáni Fehér Sas téri polgáriba járt. Lelkesen ingázott a hegyes-völgyes utcák kiskocsmáinak világában: az egyikben rác tambura-, a másikban sramli-, a harmadikban cigányzenekar játszott, a vendéglő a saját borait kínálta, „ez csak itt a legjobb" ételekkel csalogatva a túlpartról is a vendégeket. Poldi bácsi Mélypince vendéglőjében közelről láthatta Krúdyt, ugyanitt bemutatkozhatott Márainak: Jókai mellett őket tisztelte a legnagyobbaknak az irodalomban. Két évet tanult az Iparművészeti Iskolán, de utolérték a katonai behívók, erősen hátráltatva alkotói pályája kibontakozását. A háború után a Magyar Vasárnap című hetilapnál rajzolt évekig címlapot, illusztrációkat keresztrejtvényekhez, a gól rajzos riportját holmi meccstudósításokhoz. Az ötvenes évektől képregényeivel - többek között a Pajtás, a Magyar Ifjúság és a Füles oldalain - nyújtott évtizedeken át életre szóló élményt adó szórakozást az ifjú és felnőtt közönség számára Rejtő Jenő (P. Howard) hőseinek Twist Olivér, Sztrogoff Mihály és Kempelen Farkas történeteinek megjelenítésével. Don Quijote, Gulliver, Marco Polo, Huckleberry P inn, Münchhausen báró és Winnetou kalandjait diafilmeken rajzolta meg. Nagy álma, a Magyar Irodalmi Panteon megalkotása, amely sorozat rajzaival ötven magyar költőt, írót mutatott volna be életművük grafikai feldolgozásával, nem jutott el a beteljesedésig, csak az első sorozat, Balassi, Madách, Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Ady, Krúdy, Móricz 'Zsigmond és Karinthy Frigyes „portréja" készült el. Az 1961-es kiadású Toldi, később Krúdy Az emlékek szakácskönyve és a Krúdy világa kötetek gyönyörű illusztrációi mutatják, mire lett volna képes, ha több jóindulattal fogadják terveit. Művészeti munkásságát 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, Budavár díszpolgárságával és a Tabánért emlékplakettel ismerték el. Négy év telt el azóta, s most emlékét őrizve búcsúztatjuk a világtól. Amit szeretett, s amit miatta is szeretünk, ismerünk, érteni vélünk, mi, a közönsége. Tudásunkat e téren tökéletesíteni Zórád Ernő maga segít: ha fellapozzuk albumait, ha meghallgatjuk a Tabáni séták tánclépésben című lemezt (maga zongorázza és énekli a két világháború közötti, Tabán-szerte dúdolt s játszott dalokat), ha Krúdyt olvasunk: a rajzaiból. A mű él. Az élet: mű. •
