Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Kirschner Péter: Civiliáda - Falu a városban

H ü D A P F. S T gflfla^ T Ú N I IT S 38 Civiltáda Falu a városban KIRSCHNER PÉTER • A Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság önálló szervezet­ként másfél évtizede - szó szerint is - zászlóvivője a lokálpatrióta kezde­ményezéseknek. Beszélgetésünknek az ad aktualitást, hogy régi küzdelem végére kerülhet pont. Megvalósul a pestszentimreiek álma: a település­részi önkormányzat, amelytől a város­rész dinamikusabb fejlődését várják. Rákóczi István, az ELTE adjunktu­sa beköltözőként csak a közelmúlt­ban lett pestszentimrei lokálpatrióta, de 2001-ben már egyik kezdeménye­zője volt a településrészi önkormány­zatnak. Hangsúlyozta, hogy Pestszent­imre nem elszakadni kíván, hanem újabb jogosítványokat nyerni, és egy modernebb közigazgatási formában szeretné megtalálni a jövőjét. Civil kezdeményezésük a közösség iden­titásának erősödését szolgálja. Véle­ményük szerint ez összhangban van az európai gyakorlattal. Most egyszer­re került sor az alulról jövő kezdemé­nyezés felülről végrehajtott megvaló­sítására és a helyi népszavazás kiírá­sára. Mikorra lapunk megjelenik, már feláll a pestszentimrei részönkor­mányzat, szeptemberben pedig sor kerülhet az ezt megerősítő népszava­zásra. Ez utóbbi közel nyolcmilliós költségét a Széky Társaság vezető­sége szívesebben fordítaná játszótér építésére. Úgy gondolják: éppen ez­zel kapcsolatban s éppen most lehet­ne a jog és a bölcsesség összhangját megteremteni. A történet mai - kissé abszurd — kifejletének értelmezése okán vissza kell menni a kezdetekhez, a helyi lo­kálpatrióták közössége születésének mozzanatához. Pándy Tamás, a társa­ság elnöke család örökségként vette át a helytörténeti emlékek gyűjtését, felkutatását. Édesapja megrögzött gyűjtő és kutató volt, aki szakdolgo­zatát is a korábbi település, Soroksár-Péteri történetéből írta. A két szál kapcsolódott egybe a Dr. Széky End­re Pestszentimre Történeti Társaság 15 éve egyre több irányba terjeszkedő munkájával. A névadó, Pestszentimre református lelkésze kezdeményezé­sére kezdődött meg a tervszerű kuta­tás és jött létre az első kiállítás a tele­pülés történetéről. Kitartó, másokat is cselekvésre ösztönző és áldozatkész munkája nyomán, érthető módon, ha­lála után az egyesület az ő nevét vet­te fel. Pestszentimre ma is elkülönült ré­sze a városnak és a főváros XVIII. kerületének. Az egykor Soroksárhoz tartozó Péteri nevű falu alig száz éve került át közigazgatásilag Pestszent­lőrinchez, és szinte azóta folytatja küz­delmét az önállóságért. Ennek a küz­delemnek ma is látható, de veszély­be került jelképe a régi községháza. A zömmel munkások lakta települé­sen 1920-ban kezdték meg a gyűjtést az épületre. Még a munkanélküliek is odaadták fillérjeiket, és négy év alatt összegyűlt a pénz. További hat évet kellett várniuk az önállóság el­nyerésére. 1930-1950 között a háború borzalmai ellenére is olyan korszakot éltek át, amely megalapozta mai erős önállósági törekvésüket, identitástu­datukat. Az itt élő emberek ma is komoly áldozatokra hajlandók. Nincs olyan településszépítő vagy -építő munka, amelyben ne vennének részt tömege­sen. E tekintetben nincs különbség az őslakosok és a beköltözők között. A közösségért végzett munka elis­merésére alapította a társaság a Pest­szentimre elnevezésű civil díjat. Elkö­telezettségüket, helyi identitásukat segíti az önkormányzat helyi ügyfél­szolgálatán bemutatott állandó hely­történeti kiállítás, az iskolákban ren­dezett honismereti órák, vetélkedők. Korábban a művelődési házban szer­veztek tematikus kiállításokat egy­egy jeles évforduló alkalmából. A lo­kálpatriotizmus erősödését szolgálja az a hét könyv is, amelyek eddig, több­nyire Pándy Tamás szerkesztésében, Pestszentimre múltjáról megjelentek. A település történetét feldolgozó összefoglaló monográfia címe: Falu a városban. Az itt élők egyáltalán nem szégyellik lakóhelyük falusias jelle­gét. Máig csupán két emeletes épü­let található a „központ"-ban. A Dr. Széky Endre Pestszentimre Történe­ti Társaság a megalakulása óta eltelt másfél évtized alatt számos dokumen­tumot és tárgyi emléket gyűjtött ösz­sze. Jobb híján mindez Pándy Tamást szorítja ki saját lakásából. Ha sikerül­ne megmenteni az egykor közadako­zásból épület községházát, helye le­hetne ott egy állandó kiállításnak. • Balassi Mozi, 1957

Next

/
Thumbnails
Contents