Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Köves József: Könyvnap, könyvhét, hetvenöt év

BUDAPEST FLFLFLFL I II N I IT S 16 1972. január elsejére azután olyan változtatásra került sor, amely új irányt és új lehetőséget adott a könyvnapoknak is. A könyvszakmát ismét átszervezték, az Állami Könyvterjesztő Vállalat feladata a főváros, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat feladata pedig a vidéki városok, ipari központok, nagyobb települések könyvellátása lett. Megszűnt a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat, s ott, ahol állami könyvesbolt nem működött, a fogyasztási szövetkezetek látták el a lakosságot könyvvel. (...) Kialakult, és a rendszerváltás évéig (sőt, voltaképpen máig is) folyamatos volt a könyvheti megnyitók ismétlődő programja. Budapesten, az országos megnyitó alkalmával adják át a Szép Magyar Könyv verseny díjait és okleveleit a könyvművészeknek, tipográfusoknak, grafikusoknak. 1982-ben azt üdvözölhette újdonságként a könyvszerető közönség, hogy a szakma megtalálta magának az ideális, a „gazdag kulturális programsorozat megtartására alkalmas" Vörösmarty teret. „Ez évben a könyvhét a megszokottnál kissé harsányabb, csalogatóbb lesz" - adott előre jelzést a MKKE igazgatója, Zöld Ferenc, az ünnepet beharangozó sajtótájékoztatón. Mindazonáltal az első Vörösmarty téri megnyitón a szónok, az írószövetség frissiben megválasztott elnöke, Hubay Miklós az „51 gonddal teli hét utáni" könyvünnepi hangulatot köszöntötte, s azt a mind gyakrabban feltett kérdést, vajon nem túl sok-e a könyv, Babits Mihály évtizedekkel korábbi szavaival hessentette el: „És azt se mondjátok, hogy / elég a könyv már, / hogy sok is az írás, s elborít / e könyvár (...)" A rendszerváltást megelőző utolsó fél évtizedben, aligha a könyves szakma közkívánatára, állandósult a politikusi (nyitó) jelenlét. 1986-ban Pá! Lénárd, az egy évvel korábban - a 80-as évek első nagy pártföldindulásakor - Aczél György helyébe ültetett kb-titkár kért és kapott szót a Vörösmarty téren. Melynek hangulatát - a korrekt tájékoztatás híján a könyvhéten is terjedő - rémhírek árnyékolták be, hiszen az április 26-ai, napokig agyonhallgatott csernobili atomerőmű-robbanás időben igen közel esett a könyvhét megnyitásához. A térre mégis kimerészkedők az egykori atomfizikustól talán még ez ügyben is vártak volna egy-két megnyugtató szót, Pál Lénárd azonban csak azt fejtegette, hogy „olyan korban élünk, amikor robbanásszerűen növekvő információáradatban halványulni látszik Gutenberg csillaga". Igaz, ez utóbbi ügyben aztán gyorsan meg is nyugtatta hallgatóságát, merthogy a csillag halványulása ellenére: „Nincs okunk félteni a könyvet és az olvasást, mert ezek semmivel sem pótolható sajátos szerepet töltenek be a társadalom egésze és természetesen az egyes ember műveltségi, kulturális és erkölcsi színvonalának fejlesztésében." 1989 novemberében a Magyar írók Szövetségének soros közgyűlésére azért kéredzkedett be Németh Miklós miniszterelnök, hogy bejelentse: a kormány lemond az irodalom és a művészetek irányításáról (amely ekkorra már amúgy is csak papíron létezett), (...) győzött a Magyar Demokrata Fórum, május elején pedig egy szabad demokrata értelmiségi, mi több: egy ellenzéki magyar író (1989 decembere óta, a viharos politikai változások jeleként: az írószövetség elnöke), Göncz Árpád lett a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke. Vele kapcsolatban az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az MKKE az ünnepi könyvhét beharangozó sajtótájékoztatóján ismét „magyarázkodni" kényszerült. A könyvszakmai szervezet ugyanis (...) a korszellemmel is lépést tartva határozatot hozott: könyvheti megnyitó beszédet pedig többé nem mondhat aktív politikus. Ugyanakkor a politika - miként a tudomány és a szellemi élet - meghatározó személyiségei szívesen látott vendégek a könyvheti rendezvényeken. Április közepén tehát az MKKE az említett döntés szellemében az írószövetség elsöprő többséggel megválasztott - s a könyvhét napjaiban még ott is hivatalban lévő - elnökét kérte fel „az első igazán szabad könyvhét" szónokának. E felkérést a májusi államfői megbízatás után sem vonták vissza, így esett, hogy a depolitizálás első évében végül is a legmagasabb közjogi méltóság állt ki a megnyitóra összegyűltek elé, amire egyébiránt 1949 óta nem volt példa. A 2002-es esőáztatta könyvhétre a politika árnyéka a korábbiaknál jobban rávetült, merthogy a kiélezett s mind durvább hangú kampány után a szocialisták és a liberálisok minimális (s a vesztesek által rögtön meg is kérdőjelezett) győzelmét hozó válasz-1997