Budapest, 2004. (27. évfolyam)
4. szám június - Erő Zoltán: Budapest, a fürdőváros - Hagyomány és lehetőségek
5 JÚNI US 2004/4 BUDAPEST se bizonyos értelemben nagyobb gond lehet, mint ezeké a fedett helyszíneké: forgalmukat a három-négy nyári hónapon belül 15 kánikulai nap hozza, ezen az alapon viszont nagyon nehéz racionálisan gazdálkodni. Világuk plauzibilitását az attrakciók egyre bővülő kínálata határozza meg, így közelíthető a cél, hogy minél több látogatójuk legyen. Hozzátartozik a képhez s annak értelmezéséhez a tény: az egyes fürdőtípusok a használat során nemhogy elválnak, inkább közelednek egymáshoz, jellemzőiket tekintve. Keveredhet a gyógyfürdő és az uszoda használata; használhatjuk az uszodát strandként; a strand a szaunával egész más szolgáltatást nyújthat, mint nélküle. Természetesnek tűnik az is, hogy az egyes fürdők eltérő közönséget vonzanak: aki az Államigazgatási Főiskola gellérthegyi uszodájába, a hárshegyi exkluzív sportklubba vagy a szállodák uszodáiba jár, nem valószínű, hogy máskor a Dandár utcai fürdő vendége lesz. Jól érezhető a Sportuszoda és a Palatínus nyári közönsége közötti különbség is. Csak remélni lehet, hogy a fürdők felújítási programja sikeresen ötvözi majd - felismerve ennek a kultúrának a tényleges, de a történelmi gyökerektől el nem választható sajátosságait -a megújulás és a megőrzés feladatait. Rendszeresen meg kell újítani ezeket az intézményeket, hiszen éppen az épség, a tisztaság értékét kell mutatniuk, s nem utolsósorban vonzónak maradniuk a magasabb jövedelmű, fizetőképes rétegek számára is. (Tudjuk, hogy az otthoni fürdőszobák kultúrája kapcsán az elmúlt pár évben nagyon magasra emelkedett a mérce...) Ugyanakkor fontos, hogy az átrendezéssel is járó beavatkozások után is megmaradjon atmoszférájuk, megszokott rituáléik sora. Végső soron nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy kevés vagy sok-e a látogató a budapesti fürdőkben, uszodákban, strandokon. Ha a Széchenyi fürdőnek évi kétmillió látogatója van; ha a Rudas fürdőben sokszor sorszámot kell osztani a bejutáshoz; ha egyegy uszodában megtelnek a nagykő-A kondorosi zönség részére fenntartott sávok; ha egy nyári napon nincs törülközőnyi hely a strand gyepen, azt mondhatjuk: nem kell több vendég. Ugyanakkor minden egyes medence üzemeltetése igen magas költségekkel jár, így minden fizetővendég fontos lehet a fenntartó számára. Ugyanilyen nehéz arra válaszolni, hogy vajon drága vagy olcsó-e a fürdő: ha így is megtelik, nyilvánvalóan nem drága. Ha csökkennének az árak, és emiatt sokkal több ember sokkal többször szeretné igénybe venni a szolgáltatásokat, az valószínűleg már olyan zsúfoltságot okozna, ami épp a fürdő misztikumát, a relaxáció lehetőségét venné el. A gyógyfürdők egyik legnagyobb előnye, hogy a társadalombiztosítás támogatásával kedvezményesen is igénybe lehet őket venni, így tehát nem csak kevés kiváltságos ember számára nyitottak. Valószínűleg terjedni fog a wellnessszolgáltatások igénybevétele szociális juttatások formájában - ez ugyancsak azt eredményezheti, hogy a fürdők, uszodák használata a mindennapok részévé váljék. Remélhetőleg a gazdaság erősödése növeli a fizetőképességet, és igazán optimista jövőképünk szerint a szabad idő is növekedhet. Ez a fürdőkultúra számára mindenképpen kedvező, kehet tehát ígéretes piaci igény az említett kisebb fürdők, uszodák létesítésére - de ne csodálkozzunk, ha a magánfejlesztők csak nagyon lassan és óvatosan, lehetőség szerint közcélú támogatások igénybevételével kezdenek ilyen kockázatos beruházásba. Mindezzel együtt csak tanácsolni lehet mindenkinek, hogy használja ki a meglévő adottságokat: szorítson helyet rohanó életében a víznek, a fürdőnek - ha már nekünk, budapestieknek, itt van karnyújtásnyira a lehetőség. • Hétköznapi mulatság
