Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Erő Zoltán: Budapest, a fürdőváros - Hagyomány és lehetőségek

3 JÚNIUS 2004/4 B

UDAPES T és Kispesten át Cinkotáig valóságos strandgyűrű jött létre Budapest körül. A teljesség kedvéért még meg kell említeni a vízgyógyintézeteket - melyek egyfajta szanatóriumként működtek például a Liget és a Városmajor közelében, a Margitszigeten. Az Erzsébet sósfürdő a mai Tétényi úti Szent Imre Kórház területén gyógyított és szórakoztatott, forrása ma is megvan. Budapest az 1930-as évek során nemcsak a fürdőváros címet kapta meg, de 1937-ben itt rendezték a nemzetközi fürdőügyi kongresszust, amely budapesti székhellyel egyúttal létrehozta a Nemzetközi Fürdőügyi Szövetséget is. A kongresszus ezt a ránk nézve hízelgő döntését nemcsak a termálvíz kincs vitathatatlan gazdagságával, de a magyar és budapesti orvosi kar felkészültségével is indokolta. A fejlesztések ebben a hatalmas rendszerben - amit a fővárosi fürdőkultúra jelent és képvisel - tulajdonkeppen a második világháborúval sem szakadtak meg. A Dagály fürdő, az Újpesti uszoda, a Paskál fürdő - igaz, nagyon vontatott - kiépítése, a rekonstrukciók mellett számos más, kisebb-nagyobb beruházásra is sor került. Létrejött a tanuszodák hálózata, elkészültek a versenyuszodák, s kerületi beruházásban is olyan nagyobb létesítmények, mint például a Kondorosi úti uszoda. Nem feledkezhetünk meg a szállodák - Thermál, Hélia - fürdőiről sem, amelyek tovább gazdagítják a budapesti kínálatot. Társas tér és mindennapi egészség Budapest klasszikus fürdői sok ember mindennapjának alkotják részét, programját, de valószínűleg nem tévedünk sokat, ha azt gondoljuk, hogy lényegesen nagyobb azoknak a száma, akik ezekbe soha nem tévednek be, viszont rendszeresen látogatják a város strandjait, uszodáit. Hévíz, Hajdúszoboszló, Sárvár vagy a közlemúltban kialakított más vidéki termálfürdők igen erősen kötődnek a turizmushoz, a gyógyturizmushoz. Jellemzően egyhetes, kéthetes időre veszik őket igénybe a látogatók, belföldiek vagy külföldiek. E kúrákhoz azoknak, akik dolgoznak, szabadságot kell kivenniük, akár ha tengeri fürdőhelyre utaztak volna el. Budapestnek ezzel szemben a legnagyobb lehetősége éppen az, hogy a fürdők világa kézzelfogható közelségben kínálja szolgáltatásait és örömeit. A fürdők, uszodák igénybe vétele tehát sokkal inkább a wellness, a rendszeres napi vagy heti kondicionáló vagy éppen relaxáló órákkal ajándékozhatja meg a látogatót. IIa így van, helyesnek látszik a következtetés: a budapesti fürdők kiemelt célközönségének nem a turistákat, hanem éppen a helyben lakót, a városi polgárt kell tekintenünk. Ahogy az uszodákban a kisgyermekeket szolgáló úszásoktatás sok család mindennapjának részévé válik (és anyukák szájról szájra adják, ki a legjobb úszómester vagy hogy hol nem fázik meg soha a gyerek), ahogy a rendszeresen sportoló emberek nem tudnak lemondani a napi edzésről, ugyanúgy válhat egyre több ember számára a fürdő használata is az életprogram részévé, hasznos és keresett elfoglaltsággá. Nem zárja ki ez természetesen azoknak a törekvéseknek a hasznát és értelmét, amelyek a turisták becsalogatását célozzák, de a közönséget figyelve úgy tűnik, ezzel ma sincs különösebb gond. A fürdők a Budapest útikönyvek kínálati listáján a legvonzóbb attrakciókként szerepelnek, kipróbáltan fontos szerepet játszanak a város turisztikai vonzerejében. Nem ritkák