Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Kirschner Péter: Civiliáda - Majd megvirrad már - Sándor P. Tibor: Fény, tér, forma

BUDAPEST FFL(H/3 MÁJUS 38 Civiliáda Majd megvirrad már Purim-bál 2003. Klezmer R's zenekar ä la Krausz Soma ha nem is cudar a kedvem valahogy azért megvagyok beosztom szépen a mindenséget s ha hull a hó lapátolok közben be-belesek magamba ha nem is a vesémig s tovább IQ-teszt CT semmiképp illúziók éltetnek mint Krausz Somát Kertész Péter verse a MAZSIKE pályázatára A holocaust évfordulójának megemlékezései sokak figyelmét ráirányították a hazai, a fővárosi zsidóság helyzetére, történetére, életére. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület nem zsidó szervezetként alakult. Alapítói és tagjai olyan művészek, értelmiségiek, közéleti emberek voltak, akik fontosnak tartották a magyar zsidó kultúra értékeinek és alkotóinak népszerűsítését. Széles ívben határozták meg az egyesület tevékenységi körét, abba a nyugdíjas klubtól az avantgárd művészetig, a zsidó kultúra napjától a tudományos konferenciáig minden belefér -, foglalta össze a lényeget Deák Gábor. A művelődés - természetesen - az iskolával kezdődik. S talán a legnagyobb hiány a rendszerben s ezen a téren a zsidó szervezeteket látenciába kényszerítő négy évtized alatt éppen ezen a téren keletkezett. A revitalizáció programjában elsőként a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola alakult meg, az utóbbi években a színvonalas pedagógia munka mellett élénk kulturális életéről vált ismertté. Kórusa rendszeres közreműködője a zsidó ünnepeknek, színjátszói több közös produkciót hoztak létre a Kolibri Színházzal. Az irodalmi hagyományokat elsősorban a Szombat című zsidó kulturális és közéleti folyóirat kiadása jelenti. Az egyesület két alkalommal hirdetett irodalmi pályázatot, hogy - miként Székely Gábor akkori elnök fogalmazott: napjaink magyar társadalmát - és ezen belül a zsidó társadalmat, ennek tagjait „irodalmi kitárulkozásra" szólítsák fel. A pályázat anyagaiból 2000-ben tartalmas kötet jelentetett meg a MAZSIKE. „A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kivételesen kedvező pillanatban alakult. A civil társadalom nagy fellobbanása az 1989 előtti politikai monopóliumra adott válasz. Zsúfolásig megtelt az Akadémia díszterme, még a karzat is. Nagyon felemelő pillanat volt. Ott helyben beiratkozott 600-700 ember. A végén pedig felcsendült a Majd megvirrad már" - írja visszaemlékezésében Deák Gábor. Ma a MAZSIKE egy öreg és kopott Garay utcai ház hátsó traktusában tevékenykedik. A helyreállított egykori ortodox zsinagóga termében zajlanak nagy érdeklődés mellett a Szombat esti Társaskör beszélgetési művészekkel, politikusokkal, közéleti emberekkel, újságírókkal. Az omló vakolatú, sajátos hangulatú udvaron minden év júniusában megrendezik a Lichthof Jazz koncerteket. Az egyesület keretében működő Festészet Kedvelők Köre hetente keresi fel a múzeumok, galériák tárlatait vagy tesz látogatást neves festők műtermeiben. Fény, tér, forma SÁNDOR P. TIBOR Album a két világháború közötti modern magyar építészetről és fotóról • „Ha a város csak fele ilyen szép és vonzó lenne, mint amilyennek Kozelka képein vagy a Térés forma című folyóirat illusztrációin megjelenik, bizony mondom, öröm lenne itt élni!" - sóhajtott fel (írásban) egyszer egy barátom, éppen abban az évben, mikor százhuszonötödik születésnapját ülte az egyesített Budapest. Hogy a főváros mennyivel lett szebb azóta, azt kiki döntse el maga, de az bizonyos, hogy Kozelka Tivadar (1895-1980), Seidner Zoltán (1896-1960) és a mondott építészeti szaklap legjava fényképeit még sohasem láthattuk ilyen szemet-lelket gyönyörködtető kiállításban, mint a Fény és forma című új albumban. Bízva abban, hogy lapunk olvasói között vannak „újszülöttek" is, a Tér és formáról mondjuk el, hogy itthon ez volt 1928 és 1948 között az új építészet, a modernizmus, funkcionalizmus vagy racionalizmus neveken számon tartott áramlat szócsöve. Számait ma is öröm kézbe venni: lapozgatása a szem iskolázása. Formátum, borító, betűtípus, kép és szövegkép összhangban állt a mondandóval. És amiről szerzői szóltak, az több volt a formanyelvi újítások propagálásánál. A menekültektől zsúfolt Budapesten különösen aktuálisak voltak az irányzat hazai közvetítőinek (Borbíró Virgil, Molnár Farkas, Fischer József Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Preisich Gábor és mások) a lap hasábjain közzétett gondolatai. Olcsó, szabványos megoldásokkal készült, nagy szériában előállítható, napfényes kislakások, bérházak, lakótelepek építését szorgalmazták. A telekbeépítési módokról, a telek- és lakásméretekről vallott nézeteik sokszor ütköztek