Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Csákvári Géza: Művészmozik párizsi mintára

BUDAPP. S T GFLFLFLFL M Á 1 II S 16 Művészmozik - párizsi mintára CSÁKVÁRI GÉZA Fontos szerepet töltenek be a főváros kulturális életében az artmozik. A több mint tíz éve létrehozott hálózat tagjai, a multiplexekkel ellentétben, többségükben magyar és külföldi művészfilmeket vetítenek. Bár évente megközelítőleg kilencszázezer nézőjük van, támogatás nélkül bezárhatnák kapuikat. • A nyolcvanas évek végére megszűnt a moziüzemeltetés költségvetési és normatív támogatása. Nem sokkal ezután megjelentek a tőkeerős, külföldi, multinacionális filmforgalmazó cégek és a futószalagon készülő, tömegszórakoztató divattermékek. 1995-ig mégis folyamatosan csökkent a nézőszám. 1989-ben a fővárosi piacon akkor még egyedüli moziüzemeltető cég, a Budapest Film leválasztott kilencfilmszínházát az önellátásra kényszerült kereskedelmi hálózatról. A budapesti artmozihálózatot Sim 6 Sándor, Schiffer Pál filmrendező és Port Ferenc, a Budapest Pllm elnökigazgatója kezdeményezésére a főváros hozta létre. A budapesti hálózatot a párizsi modell alapján alakították ki. Egyértelmű volt, hogy csak azok a klasszikus filmszínházak élik túl a változásokat, amelyek az általános jellegtől eltérő, egyéni arculatot képesek kialakítani. A hálózat koncepciója az volt, hogy sokszínűbbek lesznek a filmszínházak, ha több üzemeltető kezébe kerülnek. A változás kapóra jött a Mafilm széthullása miatt önállósodó stúdióknak is; nekik a Budapest Film felajánlott üzemeltetésre egy-egy fővárosi mozit. Az anyacég csak hármat tartott meg saját működtetésében, a Művészt, a Szindbádot és a Tabánt; majd 1998-tól a Puskint is artmozivá alakíttatta. Időközben megjelentek a multiplexek, a nézők kezdtek visszajárni a mozikba, de a többtermesek csak a futószalagon érkező kommersz műveknek adtak teret. Nem is engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy művészfilmeket játsszanak, mert egy-egy minőségi alkotás budapesti kifutási ideje akár másfél év is lehet, a multiplexben viszont néhány hét alatt eltűnik az „aktuális siker". így hirtelen nagyon fontos szerephez jutott az arthálózat. A sors iróniája, hogy Az Odeon portálja A Vörösmarty előcsarnoka míg a magyar filmesek annak idején hevesen tiltakoztak a „gettó" ellen, ma már mindenki a fővárosi kulturális élet egyik legfontosabb elemének tarja az artmozik programjait. A mozik belső arculatát úgy alakították ki, hogy mindegyik bizonyos törzsközönséghez szóljon és ráadásos szolgáltatásokkal versenyre kelhessen a multikkal. így került a filmszínházak többségébe büfé helyett kávézó, valamint könyvesbolt vagy videokölcsönző. Érdekes, hogy a közönség visszautasította a „popcornt" is: 1990-ben a Művész moziban próbálkoztak a pattogatott kukorica árusításával, de a nézők heves tiltakozása miatt megszüntették.