Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Vargha Mihály: Buszgarázsból boltgarázs - Kell mellé új lakópark?

M Á J u s MQ4/3 FÍ

I : D A I' E S T Í—fiflSÜL -MB Plfllf» tok belsőépítészeti kialakítását is, bár - az általános helyzetet ismerve - erre semmi garancia nincs. El kell tehát viselnünk, akár közvetlenül egymás mellett, a giccsbe hajló formanosztalgiázást és a már említett ferdítésdivatot is. Viszont tudjuk, hogy az ilyen belső turbóextrák hamar elhasználódnak, és akkor visszatérhet a megfontoltság, józanság, keverve némi valódi látványízzel. A külső erre igazán jó példát mutat. Elég akár a 23 méter magas toronyra tekinteni, melyen - nagyon magától értetődő szellemességgel - nem középen vannak az órák, és nem is mind a négy oldalon, hanem csak a délnyugati élhez közeli kettőn. A már említett portaáthajtó előtt pedig, az egyik műkő oszlop tetején, van egy sokkal kisebb, négyoldalú óra, melynél még a kicsit barokkizáló vaskocka láb sem zavaró. Inkább kellemesen kokettál a többi oszlopot majd mindenütt díszítő kőgolyókkal. Mindezen díszek még az eredetiből származnak, és Hiiltl Dezső építész (1870-1946) fantáziáját dicsérik, aki a késői újbarokktól jutott el ahhoz a modern stílushoz, ami a Récsei-garázst jellemzi, és megmutatkozik két sokkal többet emlegetett munkáján, a Péterfi Sándor utcai kórházon (1934) és az Astoria Szállóval átlósan szemben, a Rákóczi út legelején álló MTA-bérházon (1935). Hültl Dezső 1913-tól 1940-ig a Műegyetem mű- és díszépítéstani tanszékének tanára, 1930-1932-ben rektora volt, s e pozíciójában is az építészképzés megreformálását szorgalmazta. A garázs megalkotásában kiváló tervezőtársai voltak a szerkezettervező Mihailich Győző és az épületgépészeti tervezőirodát vezető Bánó László és fia, akikkel a garázs tervezésekor berlini és hamburgi tanulmányúton vett részt. Mihailich Győző tulajdonképpen hídépítész volt, a Műszaki Egyetem hídépítési tanszékét vezette, ő tervezte a szolnoki Tisza-hidat és a temesvári Ligeti úti vasbeton hidat is. S meg kell emlékezni egy művész alkotótársról: Bory Jenő szobrászról is, aki öt egészalakos figuradíszt helyezett el a csarnok szabad hosszhomlokzatán (Nőutas, Kalauz, Szerelő, Gépkocsivezető és Közrendőr). A második világháborúban az épület sok találatot kapott, ezért újjáépítésére 1947-ben nagy erőket koncentráltak. A garázst 1948. április 20-ával a Budapest ostromakor mártírhalált halt Récsei Ernőről nevezték el. Ötvenkét évvel később, 2000-ben a BKV kiköltöztette buszait az épületből. Nagy eredmény, hogy négy évvel később az épületbe új funkcióval lehelnek életet további évtizedekre. Az viszont már kevésbé örömteli, ha a Thököly út felé eső terület házait a tervezett ingatlanfejlesztés második ütemeként tényleg földig rombolják, hogy nyolcszáz lakásos lakóparkot létesítsenek. Nemcsak az úgynevezett műemlékek esetében kellene sokkal megfontoltabban bánni a bontással, a pusztítással - amire a technika és a pénztőke ma már óriási erőket tud összpontosítani, de a városlakók érdeke valójában szöges ellentétben áll vele. •