Budapest, 2004. (27. évfolyam)
3. szám május - Tosics Iván: Budapest uniós szerepkörét keresi - Lehet-e fővárosa a fővárosoknak Közép-Európában?
5 MÁJUS 2 004 (^3 BUDAPEST ben ez a témakör a legalacsonyabb prioritások között szerepelt). Bőven van tehát hely a nagyvárosok lobbizásának, aminek első eredménye már meg is van: 2007 után a Kohéziós Alap céljai közé be fog kerülni a városi tömegközlekedés támogathatósága. A nagy lakótelepek problémáit elismertetni az unióval: ez már sokkal keményebb diónak tűnik. Pedig a nagy lakótelepek leromlása nemcsak műszaki-fizikai, hanem szociális és gazdasági kérdés is, hiszen a városi lakáshierarchia aljára kerülő lakótelepek hamar gyűjtőhelyévé válnak a hátralékos, munkanélküli családoknak, az egész városra kisugárzó negatív következményekkel (amire francia, angol, holland városokban már jó néhány konkrét példa akad). Mindennek ellenére az EU támogatási rendszerei elzárkóznak a probléma komplex kezelésétől, arra alapozva, hogy a lakásügy nem része a közösségi politikának. Ez a probléma már ma is gondot okoz a nagyvárosokban, a nagyságrendek azonban egészen eltérőek lesznek a kibővítést követően: míg ma a városi népesség 3-7 százaléka él ilyen városrészekben, addig a csatlakozó országok városi lakosságának 40 százaléka(l) lakótelep lakója. Budapest az elmúlt két évben kezdeményezője volt a két említett probléma felvetésének, több memorandumot is aláírtak e tárgyban a csatlakozó országok fővárosainak vezetői. A tömegközlekedés esetében több, a lakótelepek esetében sajnos kevesebb kilátással kecsegtető lobbizás következő lépései a Kohéziós Fórumhoz és az azt követő tanácskozásokhoz kell kötődjenek, amikor is megszületik a 2007-el kezdődő időszak támogatási rendszerének első konkrét megfogalmazása. Ami a 2007 utáni Strukturális Alapok támogatási rendszerében a városokra szánt támogatások ténylegesen ilyen célokra történő felhasználásának problémáját illeti, ez ügyben az Eurocities városszövetség folytatja a legerősebb lobbi-tevékenységet. Budapest tagja az e kérdéssel foglalkozó szűkebb munkacsoportnak. Ezzel párhuzamosan jelenleg fővárosunk az egyik élharcosa a tervezett URBAN+ program olyan eljárási szabályokkal történő kiegészítésének, amelyek lényegében köteleznék a nemzeti és regionális szintet a városokra irányuló minimális támogatási célok és mértékek alkalmazására, továbbá a városi önkormányzatok megfelelő szintű bekapcsolására e programok kialakításába, végrehajtásába és a hatások megfigyelésére, kiértékelésére. Ez a harc sem könnyű, a tagországok és a régiók nem szívesen egyeznek bele az EU támogatások felhasználásának szabályozásába, a szubszidiaritás elvére hivatkozva, amely szerint a döntéseket a hatékonyság érdekében a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Csakhogy a városi polgárok aránya az EU országok lakosságának csaknem a 80 százalékát(!) teszi ki, az ezekben a közösségekben a problémák súlyosak, jelentős mértékben akadályozzák magukat a legnagyobb településeket is abban, hogy az innovációban, a gazdaság fejlesztésében betöltött vezető szerepüket kiteljesíthessék. A fenti kérdésekben tehát Budapest kezdeményezőleg lép fel, és kihasználja meglévő kapcsolatait egyrészt a csatlakozó országok városaihoz, másrészt az EU városi szervezeteihez és az e kérdésekkel foglalkozó főhatóságaihoz. A küzdelem kimenetele azonban bizonytalan, különösen a lakótelepi téma és az eljárás-jogi kérdések kívánják meg a poszt-szocialista nagyvárosoknak az eddiginél még szorosabb együttműködését. Kooperáció és/vagy verseny Az új belépőknek itt vázolt és kívánatos kooperációja mellett természetesen megmarad a versenyhelyzet is e városok között. Vajon milyen tényezők mentén tudna Budapest kiemelkedni a kibővült közép-európai térség városainak sorából? Fővárosunk pozitív adottságai nagyrészt földrajzi elhelyezkedéséből adódnak: a Nyugat- és Délkelet-Európa közötti különböző útvonalak metszéspontjában helyezkedik el. Ennek már évszázadokkal ezelőtt is megvolt a hatása, már akkor is e térségen keresz-
