Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Albert Mária: Derűvel a katarzisért

BUDAPF.S T GFLOAFL ÁPR1I.IS 30 Derűvel a katarzisért Szöveg: ALBERT MÁRIA Fotó: FELVÉGI ANDREA Szubjektív beszámoló a huszonnegyedik Budapesti Tavaszi Fesztiválról • Az alapítás évfordulója, millennium, ezredforduló, uniós csatlakozás - az elmúlt bő fél évtizedben mindig volt valamiféle ünnepi alkalom, amely köré a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjait szervezhette a Budapesti Fesztiválközpont Kht. És jövőre is lesz: negyedszázada, 1980 márciusában rendezték meg először az eseménysorozatot, hogy ez legyen az idegenforgalmi szezon legkorábbi fesztiválja. Hol volt akkor még piacgazdaság, nyitott társadalom, utazás személyivel és deviza alapú lakáskölcsön? Az ábrándok birodalmában. Ma mindez valóság és más dolgok kerültek a képzelet szférájába: anyagi bőség, tiszta, jókedvű és biztonságos város. A biztonság jobb, mint más metropoliszokban, így a körülbelül másfél évtizede bevezetett és elfogadottá vált fogalom, a kulturális turizmus az általános európai turisztikai pangás ellenére egzisztál Budapesten. Öt fő forrásból finanszírozzák a fesztivált, a gazdasági és a kulturális tárca, a főváros, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és mecénásként a Siemens garantálja a kielégítő pénzügyi hátteret. Ennyit a tényekről, a többi a nézőhallgató bevallottan elfogult beszámolója. A nyitónap műsorát nézve például a jegyvásárlónak már jóval előbb meg kellett birkóznia azzal a súlyos kérdéssel, vajon a Zeneakadémiára menjen, a Budapesti Fesztiválzenekar bérleti hangversenyére, avagy a Nemzeti Filharmonikusok koncertjére a Budapest Kongresszusi Központba. Az új bécsi iskola és Wagner hívei e napon az NFZ-t választották, hiszen az esten Marton Eva Schönberg op.8-as Hat dalát és Az istenek alkonya zárójelenetét énekelte el. A két szám között egy hangos, ámde kevéssé emlékezetes Berlioz-művet kellett végigülnie a publikumnak. Am Schönberg Hat daláért nagyon is érdemes volt eljönni ebbe az illúziótlan terembe, amelyet csak ritkán sikerül a produkciónak úgy átforrósítani, hogy feledtesse a sivár környezetet (no és újabban a fizető parkoló kényelmetlenségét). Vigaszként szolgált arra gondolni, hogy egy esztendő múlva a Lágymányosihíd pesti végénél Közép-Európa legjobb, új koncerttermében adható elő egy ilyen magas minőségű műsor. Tekintsünk el a kronológiától, hiszen a krónikás bár sok helyen megfordult, néha választani kényszerült. Néha rosszul. A Piazzolla-estek sorozat remek ötletnek tűnt föl, s barátok, kollégák mondják akadt is méltó műsor, nekem Julia Migenes szünet nélküli programját lehetett végig unatkoznom, az 1920-as évek agitkáira emlékeztető Migenes-one women show Marton Éva erőltetett perceiért csak a záró kép adott kárpótlást, egy recsegő rádióból egy igazi, stílusosan énekelt tangó szólt. Egy fesztivál sikeréhez még az időjárásnak is hozzá kell járulnia, idén -emlékezetem szerint - több napos óra esett e periódusra, mint tavaly, de így is jutott néhány pocsék esős nap, amikor az estélyi ruhás hölgyeknek jól föl kellett fogniuk a szoknyájukat, hogy az Andrássy út vagy a Nagymező utca burkolatába útépítői leleménnyel beledolgozott tócsákat kikerüljék. Úgynevezett kispolgári eleganciában jelentek meg a nézők Ábrahám Pál örökzöldje, a Bál a Savoyban Eszenyi Enikő jegyezte felújításán a Budapesti Operettszínházban. No, az almazöld kiskosztümök és szürke öltönyök viselőinek nem lehetett könnyű megbarátkozni azzal, hogy a revüoperettként meghatározott művet az Elviskorszak első periódusának dizájnja keretezte. Csupa „tiszta, élő" műanyag, vagy ha nem, hát annak ható miniruha, műanyag szobrok, szembetűnően erotikus sugárzású környezet, pikánsán megújított dalszöveg, pompás ötletek tűzijátéka kápráztatta a nézőt. Az első meglepetés után azért a siker nem maradt el, a premierközönség mindig hálás, hogy bennfentesnek hiheti magát. Drága fürdőhelyeket nem lehet józan emberekre alapozni, okította P. Howard halhatatlan hőse a nizzai járókelőket - fesztiválok nincsenek sznobok nélkül. A Bordeaux-i Balett gálaestjén is szép számmal megjelentek, a fodrásztól, kozmetikustól frissen érkezett, az Operaház eleganciájához öltözött „jól értesültek" már az első, histori-Julia Migenes