Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Csordás Lajos: Arany és masé

BIN A I' F. S T ZFLFLFLFL Á !

>

R I L I S 26 Arany és masé Szöveg: CSORDÁS LAJOS Fotó: KOVÁTS ZSOLT Újra a régi a Festeticsek pesti palotája • A barokkos stukkók papírmaséból készültek. Egy Festeticsnél? Hökkenten bámuljuk a mennyezetet a tükörteremben. Már az eredetiek is azok voltak, mondja Szécsi Zsolt, az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) vezetője. A légteret hasas, kövér csillár uralja nehéz üvegfüzéreivel. Csehországban háromszáz éve működik egy manufaktúra, a Bohémia. Onnan való. Akárcsak a Sándor-palota díszcsillárai. Az aranykeretes velencei tükrök pedig önmagukat másolják végtelen sorozatban. Lábunk alatt a parkett óriási sakktábla. Tölgy- és jávorfa. A parkettnégyzetek hálójában akantuszlevél-és rozettaminták. Már bált is tartottak itt, amióta felújították a palotát. Festetics György, az egykori építtető, a király személye körüli miniszter rangjáig jutott az Andrássy-kormányban. A keszthelyi Georgikon-alapító unokája. Festi palotája a kiegyezés előtt néhány évvel, 1862 és 1864 között épült fel a Nemzeti Múzeum mögötti sarkon, az úgynevezett Mágnásfertály egyik legjobb telkén. Ybl Miklós tervei szerint. Ma az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem működik benne. Az épületet a nyolcvanas évek eleje óta az ELTE szociológiai tanszéke használta, azelőtt pedig az Országos Széchényi Könyvtár. Még korábban, a háború éveiben a Teleki Páhó\ elnevezett történettudományi intézet. De azért a Festeticsek oroszlánjai és gólyái még emlékeztetnek itt-ott az eredeti tulajdonosra a kulcslyuktakaró nyelvecskéken, a márványszalon mennyezeti sarkaiban, egy falitiikör keretén és a kapu fölött a kovácsoltvas díszek közt (nemrég itt még a búzakalászos országcímer volt látható, kiegészítve a könyvtár nevével). Egyébként a legutóbbi másfél évtizedben arról volt híres a palota, hogy robusztus gerendaállványzat takarta. Néhány éve, a felújítás előtt jártam itt: őrzöm odabentről a sűrű homály emlékét, az egész épületre ráborult az erdő takarása. Még nappal is villanyt kellett gyújtani. Emlékszem a herceg famennyezetes, sötétbarna dolgozószobájára a földszinten. Akkor nem látszott, hogy a kazettákban festmények is megbújnak. Hallom magamban a híres tükörterem linóleummal takart, recsegő parkettjét, látom