Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - Kiss Károly: Egy ódon ház megújhodott

kiválóságai; értelmiségiek, kereskedők, vállalkozók, s nemkülönben az óbudai városatyák jártak ide eszmét cserélni. S nemcsak a világ eseményeit, de a kerület ügyes-bajos dolgait is meghányták-vetették a Társaskörben. A kávéház törzsvendégei ugyancsak e tisztes gyülekezethez tartoztak. Lám, hajdan szinte magától szerveződött megbecsült intézménnyé a régvolt óbudaiak társadalmi kívánalmát szolgáló Társaskör, ahol fehérasztalnál vagy a kártyázóban még nagy barátságok is szövődtek. Milyen jó lenne, ha napjainkban is ekként, ilyen természetes ösztönösséggel szerveződnének az emberi kapcsolatok! A hajdani Óbudai Társaskör emlékét fölidézve, arra is rádöbbenhetünk, hogy a minap kínálkozó alkalmakkal mily rosszul sáfárkodik a lélekszámában is legalább négyszeresére növekedett városrész társadalma. A háború utáni években a Kisgazdapárt helyi szervezete vette birtokába az épületet; a tágas termekben tánciskola is működött, szombaton és vasárnap esténként zenés mulatságok és mindenféle víg rendezvények csábították ide a fiatalságot. Később az aranykeretes tükrök összetöredeztek, elfogytak; a kék és bordó plüssel bevont székek és fotelek megfakultak, majd sorra eltünedeztek. A koalíció elmúltával a Kisgazdapárt is elenyészett. Az épület helyiségeit 1949-ben a Magyar Dolgozók Pártja III. kerületi bizottsága foglalta el. Átmenetileg itt működött 1955-ig, amikor is fölépült a Miklós téri pártház. Ez a ház szép szerepkört kapott 1956. március 17-én, ugyanis e napon adták át ünnepélyesen új birtokosainak, hogy mint a népművelési mozgalom frissen átépített fellegvára, művelődési otthonként szolgáljon. Elmondhatjuk, hogy betöltötte hivatását. Jó két évtizedig határozott keretet adott az Óbudán végzett népművelési munkának. A korszak követelményeinek megfelelően és az igényekhez képest tisztességesen igyekezett a városrész művelődési állapotát fölemelni. Ez a ház, illetve a falai között élő intézmény, lehetőségeihez képest, sokat tett Óbudáért; műsoros rendezvények és ismeretterjesztő előadások ezreivel, sok száz koncerttel tartalmas pihenést és szórakozást kínált a városrész társadalmának. Amikor elhatároztatott, hogy a régi Óbudát meg kell újítani, kétségessé vált az ódon épület jövendő sorsa. A többször változó tervek egyikében, például, ezt a házat s vele közvetlen környezetét ugyancsak lebontásra szánták. Éppen úgy, mint a Lajos utca páratlan, valamint a mostani Magyar Lajos utca páros oldalán felelőtlenül elpusztított műemlék épületeket. Az Óbuda központjában lecsupaszolt, ma is üresen tátongó területre húszemeletes kultúrpalotát képzelt a szárnyaló fantázia és kivagyiság. Nagy szerencsénk, hogy ez az építmény immár felhőkakukkvárként lebeg emlékezetünkben. Az épület felújítása kezdetén kitűnő lehetőség kínálkozott, hogy végre egy alaposabb régészeti kutatás megnyugtatóan tisztázza a ház építészeti előzményeit. Óbudának ez a része történelmi jelentőségű hely. Mert képzeljünk el egy akkora kört, amelynek a sugara kétszáz méter hosszú, s e ház éppen a kör középpontja. Ha mai, fölöttébb hézagos ismereteink alapján gyors leltárt készítünk, hogy az elmúlt két ezredévben mi minden állt e körön belül, megdöbbentő eredményt kapunk. Innét tíz-tizenöt méterre, a Magyar Lajos és Kiscelli utca sarkán csőfektetés közben találták meg 1973 nyarán a római Castrum déli kapuját. Ettől délre az egyik Magyar Lajos utcai panelház alapozásakor került elő a késő római időből való hétkaréjos ókeresztény templom. Hazánk területén egyetlen ilyen régészeti emlék őrződött meg, az is Pécsett; óbudai társát, e ritka leletet, sajnos, az építés nevében 1973 nyarán megsemmisítették. Folytatva a sort középkori magyar emlékekkel; innét nem messze, a Perc utca és a Magyar Lajos utca sarkán, szemben a Golival sikerült föltárni az Árpád-kori alapítású, nagy jelentőségű klarissza klastrom maradványait. Óbudán egymás-36