Budapest, 1988. (26. évfolyam)

2. szám február - Dr. Csáky Csaba: Védik, szépítik, fejlesztik környezetünket

barlangot, és megtisztítva átadták a fővá­ros közönségének. Az első budapesti Kossuth-szobrot a Zugligeti Egyesület és a Budai Szabad Polgári Kör állította Disz­nófő fölött. Ez volt az egyetlen Kossuth­szobor a fővárosban, amíg Ferenc József élt. Az egyesületi életről a Budai Krónika tudósított, amelyet a tagok féláron kap­tak. A lap elsősorban helyi politikával, várospolitikával foglalkozott, helyi infor­mációkat közölt. Részletesen ismertette az egyesületek közleményeit, beszámoló­it, rendezvényeit, a mindennapok során a lakosság körében felvetődő, megválaszo­landó problémákat, ezekről vitát nyitott. Közölte a hatóságok válaszait a pana­szokra, terveket, elképzeléseket vitattak meg hasábjain. Az öntevékenység reneszánsza Az utóbbi években megnőtt a lakosság érzékenysége az épített és a természeti környezet minősége, esztétikája iránt, s növekedett a tenniakarás, a felelős részvé­tel a helyi ügyek intézésében. Ennek kife­jeződése, hogy az utóbbi évtizedben szá­mos város-, község-, üdülőhelyvédő, -szé­pítő, -fejlesztő egyesület, baráti kör ala­kult. A helyi egyesületek nyilvántartásba vételét, törvényességi felügyeletét a helyi tanácsok látják el. Mivel az egyesületek észrevételeket, javaslatokat, kritikákat is megfogalmaznak, ezért felmerült, hogy a felügyeletet pártatlan szerv, például bíró­ság lássa el. Az egyesületek a Hazafias Népfront mozgalomhoz csatlakoztak, munkájukat a Népfront programja alap­ján fejtik ki. A Hazafias Népfront 1986-ban tartott kongresszusa politikai és szervezési segít­séget ígért az öntevékeny helyi közössé­geknek, egyesületeknek, baráti köröknek. Ezt megelőzően az MSZMP Politikai Bi­zottsága Környezet- és természetvédelem társadalmi támogatása című határozatá­ban arra hívta fel a pártszervezeteket, tanácsokat, hogy támogassák a helyi tele­pülésszépítő egyesületeket. A felhívásra szükség volt, mert való igaz, hogy az e­gyesületek útja nem volt mindenütt sima, létrejöttükkel, működésükkel kapcsolat­ban akadtak ellenérzések, félreértések is. Abban az esetben, ha valamelyik egyesü­let bírálta a helyi tanácsot a megoldatlan településszerkezeti problémák vagy vala­milyen elhibázott szanálási döntés miatt, némely helyi vezető hajlamos volt a kriti­kát az ellenzékiség megnyilvánulásának tekinteni, nem fedezve fel mögötte az „érted haragszom" magatartást, a konst­ruktív cselekvésre való készséget. Az élet azonban „helyére tette" a dolgot, bebizo­nyította, hogy a településszépítő és -védő kezdeményezések jól illeszkednek társa­dalmi törekvéseinkhez. Többen úgy vélik, hogy a településszé­pítő, -védő egyesületek létrejötte a helyi állami szervek funkciózavaraiból követ­kezik. Való igaz, hogy ilyen körülmények serkentik az egyesületek szerveződését, de tapasztalható széles körben az is, hogy az 6 előrelátó helyi párt-, tanácsi, Hazafias Népfront-vezetés bátorítja a lokálpatrió­tákat, segíti saját fórumok létrehozásá­ban. Az autonóm helyi közösség hatéko­nyan segíti helyes döntések kialakítását, a lakosság közérzetének javítását, a de­mokratizmus szélesedését. Vannak olyan vélemények is, hogy a gazdasági gondok gyarapodása miatt lett engedékenyebb a hatalom az egyesületek létrehozásával kapcsolatban. Ezek nem veszik figyelem­be a korábbi hazai és a mai külföldi ta­pasztalatokat. Nyugat-Európában kiter­jedt hálózatuk van a város-község szépítő egyesületeknek, tucatnyi más egyesület társaságában. A helyi hatalom fontos fel­adatának tekinti, hogy megnyerje céljai­nak az egyesületeket. Az USA-ban Ja­cquelin Kennedy patronálja a New York-i városvédőket, akik többek között régi fák, vasútállomások megmentését tűzték ki célul. A szomszédos Ausztriában a vi­rágos erkélyek, ablakok, a tiszta és gon­dozott utak, faluszélek hívják fel a figyel­met erre a munkára. A Szovjetunióból is egyre több hír érkezik az épített és a ter­mészeti környezet védelmével összefüggő társadalmi kezdeményezésekről, ilyen cé­lú egyesületek alapításáról. A helyi feladatokhoz igazodva A város-, község-, üdülőhelyvédő, szé­pítő, fejlesztő egyesületek sokszínű mun­kát végeznek. Már a maguk által válasz­tott nevek is beszédesek. Van, ahol a vé­delemre, van ahol a szépítésre, és van, ahol a fejlesztésre helyezik a hangsúlyt, de a tevékenység hármas eleme összekap­csolódik, s jelen van valamennyi egyesület munkájában. A súlypontokat, a vállalt feladatok jellegét a helyi körülmények, a tagság, a vezetőség érdeklődése nagymér­tékben meghatározzák. Néhány közös vo­nása azonban van az egyesületek munká­jának. Ilyen a település történetének meg­ismerése, az utcák, házak fényképezése — a Hazafias Népfront akciójához kapcso­lódva —, a hozzájuk fűződő történetek, ismeretek feljegyzése. Az egyesületek a tagdíjakból, a jogi tagok befizetéseiből, adományaiból anyagi alapot képeznek. Fontos tevékenységük egy-egy helyileg számottevő feladat kezdeményezése, az elakadt munkálatok kimozdítása a holt­pontról. így kerül felújításra, például, a győri Kálvária-domb szoboregyüttese, Székesfehérváron az Országalma, a Bazi­lika tornya, a randevú virágóra, Budapes­ten a Gresham-palota üvegablaka, a deb­receni Vörös-templom, Kaposvár sétáló­utcájának padjai, kandeláberei. Összefo­gást kezdeményezett a Budapesti Vá­rosszépítő Egyesület a régi kandeláberek felújítására. Egyesületi gyűjtésből tervezik Kapos­várott a város egykori díszpolgára, Szé­chenyi István szobrának felállítását. Ért­hető, hogy az anyagi hozzájárulás tevé­keny részvétellel párosul Kaposvárott: a Széchenyi-szobor elfogadásával kapcsola­tos vitán az egyesület a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátus kemény vitapartneré­nek bizonyult. Az egyesületek másutt is vitába szálltak egy-egy elgondolással, tö­rekvéssel. Szót emelnek értelmetlen sza­nálások, a település képét rontó — a kia­lakult hagyományokat sértő — építészeti törekvések, indokolatlan fakivágások, az utcaképet csúfító bódék ellen. Az egyesületek, baráti körök alapításá­ban és munkájában kiemelkedő szerepet vállalnak az idősebbek, a nyugdíjasok. Sokan közülük éppen a város, község védő-szépítő tevékenységben találtak köz­életi cselekvési lehetőséget. A működő egyesületek vezetőinek, tagjainak több mint negyede az ő soraikból kerül ki. Sok helyen viszont elsősorban a fiatalokhoz — közép- és általános iskolásokhoz, KISZ-szervezetekhez, úttörőcsapatokhoz — fordultak, felismerve, hogy a szülőhely szeretetét, az elődök és munkájuk megbe­csülését a legfogékonyabb korban kell megalapozni. Az egyesületek munkáját igyekszik se­gíteni a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetsége. A szövetség a Hazafias Népfront keretében, ennek or­szágos tanácsa mellett működik. Fő fela­data az egyesületi tapasztalatok cseréje. Több egyesület, a tapolcai, mosonma­gyaróvári, budapesti rendeszeresen meg­küldi a többi egyesületnek kiadványait, s meghívják egymást rendezvényeikre. A szövetség évente tapasztalatcserére hívja az egyesületeket. Az 1988. évi találkozó házigazdája június 21-22-én a Gyulai Vá­rosszépítő Egyesület lesz. Az 1986. évi ta­lálkozónak a hódmezővásárhelyi, az 1987. évinek pedig a győri egyesület volt a vendéglátója. Emellett a szövetség a nép­frontbizottságokkal közösen szervez időnként tapasztalatcserét egy-egy megyé­ben az egyesületek, baráti körök, egyesü­letalakulást előkészítő bizottságok vezetői részére. Felmerült a Budapesten működő lokálpatrióta közösségek tapasztalatcse­réjének szükségessége is. A szövetség évenkénti közgyűlései kö­zött a választmány intézi az ügyeket. El­nöke S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront nyugalmazott titkára, alelnöke Ráday Mihály, a Magyar Televízió mun­katársa, a titkár pedig e sorok írója. A vá­lasztmány hat tagját a közgyűlés évente újjáválasztja. A választmány tagjai: dr. Baráth Endre, a Börzsöny Baráti Kör el­nöke, dr. Berényi Dénes, a Derecskei Község Védő és Szépítő Egyesület titkára, Éber András, a Bajai Városépítő, Vá­rosszépítő Egyesület titkára, Huba Gyu­la, a Bolyi Községvédő és Szépítő Egyesü­let elnöke, Leitner László, a Kecskeméti Városszépítő Egyesület elnöke. A választ­mány ellenőrző bizottságának elnöke Nádházi András, a Gyulai Városszépítő Egyesület elnöke. A szövetség közreműködik az egyesüle­tek nemzetközi kapcsolatainak kiépítésé­ben is. A közelmúltban az NSZK-beli Öl­de és Mosonmagyaróvár egyesületi veze­tői találkoztak. A mosonmagyaróvári ta­lálkozón a tapasztalatcsere folytatásában, kiszélesítésében állapodtak meg. DR. CSÁKY CSABA

Next

/
Thumbnails
Contents