Budapest, 1988. (26. évfolyam)

12. szám december - PESTI TÜKÖR

Új" Pest-budai cégérek Tanácstagi beszámolók Sokak véleménye szerint a jelenlegi sajátos körülmények között fokozódik a közügyek iránti érdeklődés, ennek azonban ellentmond az a tény, hogy a tanácstagi beszámolók iránti érdeklődés tovább csökkent, legalábbis Budapesten. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkárságán elmondták, hogy a választópolgároknak csupán 6,7 százaléka tartotta fontosnak a személyes részvételt az eddig megtartott beszámolókon. A legtöbben — a lakosság 11 százaléka — a XVII. kerületben jelentek meg, Zuglóban a választásra jogosultak 9,8 százaléka vett részt a fórumokon. A titkárság megítélése szerint a tanácstagok helyenként kifejezetten színvonalas beszámolókat tartottak, foglalkoztak a fővárosi, a kerületi, illetve a szűkebb választókerületi fejlesztésekkel, az elmúlt évi beszámolókon elhangzott javaslatok sorsával. A tanácstagokat ezúttal is a tanácsi tisztségviselők, a kerületi pártbizottság és a Hazafias Népfront kerületi szerveinek képviselői készítették fel a beszámolókra. Úgy látszik, a tanácstagok különös fontosságot tulajdonítanak a csoportos beszélgetéseknek, hiszen 80-90 százalékuk megjelent e fórumokon. Az alapos tájékozódás eredménye, hogy a helyszínen válaszolni tudtak a felvetett kérdések és javaslatok több mint felére. A beszámolókon szót kérő választópolgárok főként a helyi fejlesztések elmaradását kérték számon a tanácstagoktól, s nem egy esetben társadalmi munkára tettek felajánlást. A tanácstagok jelzése szerint a lakosság tudomásul vette a fejlesztési lehetőségek csökkenését, ennek fejében azonban minőségi munkát várnak, s a korábbinál fontosabbnak tartják az ellenőrzés szigorítását. A beszámolókon változatlanul sok kritika érte az ingatlankezelői tevékenységet, a kereskedelmi áruellátást. Több helyen tettek észrevételt a közrenddel és a közbiztonsággal kapcsolatpesti tükör ban. A tapasztalatok alapján megállapítható: a lakosság érzékenyebben reagál a közvetlen környezetét érintő kérdésekre, kritikusan fogalmaz. Ezt bizonyítja, hogy a tanácstagi beszámolókon a hozzászólásoknak csaknem 95 százaléka tartalmazott közérdekű bejelentést. Több kerületben is felvetődött, hogy a jövőben célszerűbb lenne a tanácstagokra bízni a beszámoló időpontjának meghatározását, mert ezzel javulhatna a részvételi arány. Az új kezdeményezések sorát gyarapította a Vizafogó lakótelepen élők vállalkozása: három tanácstag összevont beszámolót tartott, amelyet a kábeltelevízió is közvetített. Ez a forma az átlagosnál nagyobb érdeklődést váltott ki, az adás alatt sokan telefonon jelezték észrevételeiket. (emté) Kőbányai sörök Újabb nemzetközi sikert értek el a magyar sörök külföldön. Az élelmiszeripari termékek athéni seregszemléjén — ahol sörök, üdőtőitalok és édességek versenyeztek — a Kőbányai Sörgyár Bak és Kőbányai extra világos söre aranyérmet, Budapest elnevezésű söre pedig ezüstérmet kapott. Ezekből a termékekből évről évre nagyobb mennyiséget készítenek a gyárban, így belföldi ellátásra is több jut, évente mintegy 150 ezer hektónyi. . (m.) Romló zöldfelületen A Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóságának beszámolója szerint az elmúlt tíz évben érzékelhetően romlott a zöldterületek állapota. Ennek alapvető oka: a gondozásra fordítható összeg reálértéke egy évtized alatt a felére csökkent, így például az idén a 213 millió forintból a mintegy 1800 hektár fenntartására már csak 11 forint jutott négyzetméterenként. További gondok forrása, hogy a kerületek nem mindegyike tudott megbirkózni a zöldterületek ápolásának, felújításának feladatával. A parkfenntartással kapcsolatos munkát hátráltatta, hogy az ahhoz szükséges gépek többségének műszaki állapota — enyhén szólva — kifogásolható, s az alkatrészutánpótlás is megoldatlan. A helyzet súlyosbodását látva a Fővárosi Tanács 31 millió forintot fordított az idén az idegenforgalmi szempontból kiemelten fontos zöldterületek gondozására. A végrehajtó bizottság megítélése szerint jövőre el kell érni, hogy a parkfenntartásra fordítható költségkeret reálértéke ne csökkenjen; ehhez mintegy 300 millió forintra kellene kerekíteni az összeget. A testület fontosnak tartja, hogy minden parkot tízévente újítsanak fel, s a főváros csak a kiemelt fontosságú parkokat kezelje. A többi, úgynevezett közcélú zöldterületről — miként 1983 és 1986 között — a kerületi tanácsok gondoskodjanak. (M.) Zsigmondy Vilmos halálának 100. évfordulójára Zsigmondy Vilmos, az MTA levelezőtagja, bányamérnök és geológus, a hazai források „tudora" 1888. december 21-én halt meg. Nevéhez sok nagyszerű kút fúrása fűződik. A margitszigeti artézi kút fúrását 1866. december 21-én, a városligetiét 1868. november 15-én kezdte meg. Mindkét fúrás kitűnő eredményt hozott. 1868-ban az MTA levelezőtagjává választották. A székfoglaló ülésen a Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül című dolgozatban számolt be. Zsigmondy Pozsonyban — itt volt édesapja líceumi tanár — született 1821. május 21-én. Alsóbb fokú tanulmányainak befejeztével, 17 éves korában a Selmecbányái akadémia hallgatója lett. Részt vett a 48-49-es forradalomban és szabadságharcban, ezért Világos után a rabság dicső láncait is viselte. Kiszabadítása után (1850. július 24.) az Anna-völgyi (Dorog környéke) szénbánya gondnoka lett. Állami hivatalt nem kaphatott, s a szénbányánál betöltött szerény hivatalában is zaklatták, de a bányászok bizalma és rokonszenve átsegítette minden bajonkeserűségen. Sikerrel oldotta meg a bányaműszaki feladatokat. Itt lett a barátja Hantken Miksa dorogi bányatiszt, aki e terület geológiájával foglalkozott. Később ő is akadémikus lett és ő volt az első magyar geológiai intézet első igazgatója. Közös munkájuk hosszú időre meghatározta a dorogi szénmedence feltárását. Zsigmondy 1859-ben megvált Annavölgytől, és 1860-ban Pestre költözött. Reményeiben nagyot csalódott: mint szakértő tudományából megélni nem tudott. Nagyszerű művét, a Bányatant 1864-ben, szerencsére, kiadhatta. Bányászati tanácsadóként működött még a Mátrai Bánya Egyesületnél 1864-66 között, valamint a Pesti Kőszénbánya és Téglagyár Társulat tanácsosa, majd igazgatósági tagja volt, 1868-tól 1875-ig. Életében és munkásságában 1865-ben, amikor az örökösen bajokat okozó harkányi hévíz érdekében fordultak hozzá tanácsért, nagy változás következett be. Kutatásait és elképzeléseit siker koronázta: eljutott a víznyerés és gazdálkodás tudományának legmagasabb fokáig. Igaz, ez az út sem volt zökkenőmentes, számos elképzelését — az utókor nagy kárára! — nem tudta megvalósítani az ostobaság és az ellenlábasok irigysége miatt. Zsigmondy együttműködött Reitter Ferenccel, támogatta nagyszerű terveit. Felhívta a figyelmet arra, hog Pest városában, ahol hajdan volt Duna-ágak és buzgárokforrások voltak, ne emeljenek nagyobb épületeket. Felismerte, hogy ezek a holt medrek és források összefüggésben vannak a Duna vízszintjének ingadozásával. Több világkiállításon képviselte hazánkat, így Bécsben 1873-ban, Párizsban 1878-ban, majd 1885-ben Pesten bemutatta bányászati kiállítását. Munkássága elismeréséül 1875-ben megkapta a Ferenc József-rendet, négy évvel később királyi tanácsos lett, 1878-ban a francia Becsületrenddel tüntették ki, 1877-ben Erzsébetváros, 1884-ben Selmecbánya díszpolgárává választották. Összesen tizenhat tudományos társaságnak volt a tagja. SZEPESSY GÉZA 4